Mai cikkünkben ismét egy amerikai festőt és grafikust, ezúttal az imresszionista Mary Stevenson Cassatt-et mutatjuk be. Alkotásain legtöbbször a nők kaptak szerepet, különös érzékenységgel ábrázolta az anya-gyermek közötti meghitt kapcsolatot.
Mary, a világlátott gyermek
1844-ben született Pennsylvaniaban. Apja, Robert Simpson Cassatt jómódú bróker volt, édesanyja, Katherine Kelso Johnston pedig bankár családból származott. Hét gyermek született a családban, azonban abból kettő még csecsemőként elhunyt. A gazdag szülők kitűnő oktatásban részesítették gyermekeiket, és úgy gondolták, hogy az oktatás fontos része a világ megismerése. A család öt évet töltött Európában. Ezalatt az idő alatt megfordultak Londonban, Berlinben és Párizsban is. Mary művészeti nevelése is Európában kezdődött, a zenéléssel és a rajzolással is itt kezdett ismerkedni, emellett megtanult franciául és németül.
Mary Cassatt tanulmányai
15 éves volt, mikor hazatértek Amerikába, és bár szülei nem örültek neki, ő beiratkozott a Pennsylvaniai Képzőművészeti Akadémiára. Tanulmányait az amerikai polgárháború évei alatt sem szakította meg, pedig nem volt elégedett az ottani oktatással. A diákok mindössze 20 %-a volt nő és férfi társaikhoz képest több hátrányos megkülönböztetés is érte őket. A nők nem rajzolhattak akkoriban például élő modellről.
Cassatt megelégelve a helyzetet végül félbeszakította tanulmányait és diploma nélkül távozott az iskolából. Nagy nehezen rábeszélte családját, hogy térjenek vissza Párizsba 1866-ban. Mivel a párizsi École des Beaux-Arts-on (Szépművészeti Iskola) abban az időben nők nem tanulhattak, Mary magánórákat kezdett venni az ott oktató tanároktól. A Louvre-ba napi rendszerességgel járt, hogy az ottani festmények másolásával és tanulmányozásával minél több gyakorlatot szerezzen a festészet területén. A múzeum egyfajta társadalmi találkozóhelyként is szolgált az amerikai diáklányok számára, akik nem látogathatták azokat a kávézókat, ahol az avantgárd művészek összegyűltek. A múzeumban azonban lehetőségük volt ismeretségeket kötni.
1866 vége felé csatlakozott egy neves művész, Charles Chaplin osztályához, majd 1868-ban Thomas Couture-nél is tanult. Az utóbbi művész gyakran vitte osztályát vidékre kirándulni, hogy a parasztok mindennapi életébe nyerhessenek bepillantást, majd fessék meg a látottakat. Az első képét, melyet a Művészeti Szalon kiválasztásra érdemesnek ítélt, ebben az időben festette. Ez az alkotás egy mandolinon játszó fiatal lányt ábrázol.
A siker sokáig váratott magára
1870 nyarának végén a francia-porosz háború kitörésekor Mary visszatért hazájába. Mivel apja továbbra sem volt oda az ötletért, hogy lánya hivatásos művész legyen, csak a legszükségesebb költségeit állta. A festészethez szükséges eszközökre már nem adott pénzt. Cassatt két festményét is kiállították a New York-i Galériában, ahol sokan a csodájára jártak az alkotásoknak, de megvásárolni senki sem akarta őket. Ebben az időben már azt is fontolóra vette, hogy végleg felhagy a festéssel. Vágyott vissza Európába, de apja támogatása nélkül nem volt esélye visszatérni. Végül Chicagóba ment szerencsét próbálni, ahol aztán az 1871-es chicagói tűzvészben néhány képe is áldozatul esett.
Az Európába való utazás lehetősége azonban szerencsére nem váratott sokáig magára. A Pittsburgh-i érsek felkérte, hogy utazzon Olaszországba, hogy Correggio festményeket másoljon Pármában. Megelőlegezte számára az utazása és az ott tartózkodása összegét. Nagy örömmel és izgatottan kelt útra egy művész családból származó barátnőjével, Emily Sartainnel együtt.
Megtalálta a helyét az impresszionisták között
1871 őszén, alig néhány hónappal azután, hogy visszatért Európába, sikerült eladnia egy képét, mely két nőt ábrázol, akik a farsangi mulatságon virágot dobálnak. Pármában ez a kép nagy sikert aratott, az ottani művész közösség felkarolta és támogatni kezdte Cassatt munkásságát. 1871-ben volt egy spanyolországi kitérője, itt alkotta meg a népviseletbe öltözött spanyol táncosnő portréját, több más spanyol témájú képével egyetemben.
1874-ben aztán úgy döntött, Franciaországba teszi át székhelyét, ahol nővérével, a szintén hajadon, betegségre hajlamos Lydiával lakott. Sok konfliktusa volt a kortárs művészekkel szókimondó természete miatt, ugyanis nagyon kritikusan szemlélte az akkori alkotásokat. Külön dühítette, hogy a női festőket egyáltalán nem vették komolyan, csak protekcióval lehetett érvényesülni. Márpedig ő nem volt hajlandó hajbókolni és megalázkodni, befolyásos emberek kegyeiért esedezni.
A karrierje kezdett megfenekleni, de ekkor kapott meghívást Edgar Degas-tól, hogy műveivel mutatkozzon be az impresszionistáknál. Ez a művészeti irányzat akkoriban kezdett szárnyra kapni és nagyon magával ragadta Cassatt-ot. Az élénk színek használata olyannyira újdonságnak számított, hogy Henry Bacon, Cassatt egyik barátja azzal humorizált, hogy az impresszionisták valamilyen rejtélyes szembetegségben szenvednek. Mindenesetre a fiatal művésznő úgy érezte, hogy megtalálta azt a közeget, amiben igazán jól érzi magát.
1877-ben szülei meglátogatták a Cassatt testvérpárt Párizsban, aminek a lányok nagyon örültek. Apja továbbra is ragaszkodott hozzá, hogy a festészettel kapcsolatos költségeit Mary teremtse meg magának, azonban bevételei csekélyek voltak. Abban a reményben, hogy anyagilag megerősödhet, Mary jelentkezett, hogy néhány minőségi festményt készítsen a következő impresszionista kiállításra. Ennek eredménye három legelismertebb munkája 1878-ból: A művész arcképe (önarckép), a Kislány kék karosszékben és a Figarot olvasó anyja arcképe.
Az 1890-es években volt Cassett a legtermékenyebb. Bár az impresszionisták csoportja feloszlott, ő továbbra is tartotta a kapcsolatot számos jelentős művésszel. Nagy szerepet vállalt abban, hogy képeiket megismerjék, illetve a művészeket amerikai múzeumok és kiállítótermek is támogassák.
A századfordulón számos irányzatot kipróbált, de végül képeinek témája az anya-gyermek kapcsolat ábrázolása felé fordult. Ikonikus képei közül kiemelendő A fürdő című alkotás, az Anya és gyermeke, vagy a Fürdő nő.
Élete vége betegségben telt
1910-ben derült fény több súlyos betegségére. Diabétesz, reuma és neuralgia mellett szürke hályogot állapítottak meg nála. Mindezek ellenére nem lassított életritmusán, de 1915-ben kénytelen volt felhagyni a festéssel, mert addigra teljesen megvakult. Élete végéig egyetértett a szüfrazsett mozgalommal, támogatta elképzeléseiket, a feminizmus egyik meghatározó alakja lett. Soha nem ment férjhez, úgy gondolta, hogy az ezzel járó kötelességek és a családi élet nem lenne összeegyeztethető a karrierjével.
1926-ban halt meg a Beaufresne kastélyban, Párizs mellett.
főoldal
események
kosár
menü