Kiállítás ajánló – Gulácsy Lajos életműve

Magyarországon a századforduló képzőművészetének egyik legkülönösebb alakja volt Gulácsy Lajos, aki művészi szempontból ugyan kívülállónak számított, ugyanakkor műveit már a maga korában értették és kedvelték. Álomszerűség, játékosság és a hétköznapi hangulatok megidézése jellemezte a képeit, és ezek hol együtt, hol pedig külön-külön jelentek meg munkáiban.

A Magyar Nemzeti Galériában április 7-től egészen augusztus 27-ig megtekinthető a Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítás, amely nemcsak az eddigi legteljesebb bemutatása Gulácsy művészetének, de eddig nem látott művek is megcsodálhatóak a tárlaton, illetve kortársak párhuzamos képei és festményei Gulácsyról.

 

A Gulácsy kiállításról

A Magyar Nemzeti Galéria mostani életmű-kiállítása az eddigi legteljesebb Gulácsy műveiből. A mintegy 200 kiállított mű között szerepel 84 festmény, valamint rajzok, illusztrációk és kéziratok. Ezeken kívül láthatunk a kiállításon mások által készített, Gulácsyt ábrázoló fotót és festményt is, illetve olyan alkotásokat, amelyeket csak nemrég azonosítottak be, hogy az ő képei, így még sosem szerepeltek kiállításon.

A rövid, de hatalmas életmű darabjait pedig külön témákba rendezve és új összefüggésekbe helyezve nézhetjük végig. További különlegesség, hogy az életmű-kiállítást kíséri egy kisebb tárlat, amely a festő tanítványa, Fáy Dezső és jóbarátja, Keleti Arthúr művészetével foglalkozik, ezzel is elmélyítve, színesítve és árnyalva azt a képet, amit Na’Coxypan hercegéről a Gulácsy-kiállítás elénk tár. A kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar századforduló és a korai modernizmus egyik legeredetibb művészének életművéről.

A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében látható kiállítás több egységben mutatja be az életmű sokszínűségét és kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel. Ennek az utolsó időszaknak a művei megrázó erővel tárják fel a művész egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. Ezen a tárlaton láthatja először a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit.

 

Gulácsy Lajos élete

Gulácsy Lajos pesti polgárfiúként született és művészetében bejárta a különböző művészettörténeti korokat. Volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus. Ráadásul ehhez a képzeletbeli időutazáshoz újabb és újabb neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege.

Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt is, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború kitörésének hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.

Gulácsy különös álmokat, történeti hangulatokat, lázas víziókat megidéző festészetét sokan szerették, de hiába volt képeinek sok gyűjtője, élete folyamatosan anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva élem a világot. Egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem mindig a valóságot figyeli” – írta magáról.

A mostantól megtekinthető kiállítás is az életműnek ezt a kettős karakterét szeretné hangsúlyozni. Az álmok és hangulatok világát, az általa megteremtett Na’Conxypan országának humoros, kedves, bohókás lényeit, ugyanakkor a természetet szenvedélyesen figyelő művész finom tájképeit és mély emberismeretről tanúskodó rajzait a mindennapi élet egyszerű alakjairól. Gulácsy nemcsak álmaiban, történeti nosztalgiáiban volt korának gyermeke, hanem művészeti tájékozottságában is. Stílusán nyomott hagyott a szecesszió és az angol preraffaeliták érzékenysége, a szimbolizmus rejtélyessége, sőt még az impresszionizmus könnyedsége is.

A festészet felemel, festeni jó dolog akkor is, ha teljesen amatőrként vágunk bele ilyesmibe. Gyere el hozzánk Te is egy élményfestés alkalomra és fejleszd magadat és a tudásodat instruktoraink segítségével! A festhető képek közül a Helyszíni élményfestések menüpontban tudod kiválasztani a Neked kedves festményt és aztán jelentkezni az időpontok valamelyikére. Szeretettel várunk!

Blog

Élményfestés – Ábrázoljunk textilt!

A textil nagyon régóta jelen vannak a festményeken, mint ruhanemű és úgy is mint a háttér része, drapéria, függöny vagy bútorkárpit formájában. Sokféle felületű, struktúrájú és mintájú lehet egy textil, nem beszélve arról az esetről, amikor redőkbe rendeződve a színe is több árnyalatban köszön vissza, mert a különböző fény- és árnyék hatásokat a szemünk így érzékeli. A felsorolásból is láthatjuk, hogy nincs könnyű dolga annak, aki élethű vagy legalábbis plasztikus textil ábrázolást szeretne „elkövetni” az általa készülő képen vagy rajzon. Ebben is szeretnénk segíteni a hozzánk fordulóknak, amikor élményfestésre invitáljuk őket.   Textilek és drapériák a festészetben A gótika idején a festészet túlnyomórészt az egyház szolgálatában állt, de azért fokozatosan komoly átalakuláson ment keresztül. Az ábrázolásokon lassanként eltűnt az alakokat szegélyező vastag kontúrozás, amelynek hatására oldódni látszott a képek addigi merevsége. Megjelent a természethű ábrázolásmódra való törekvés, az érzelmek megjelenítése és a környezet fontosságának hangsúlyozása. A mozgás és a drapéria ábrázolása is finom vonalvezetést és lágy festőiséget igényelt. A ruhaneműk sokasága, redőzöttsége, színei és fény-árnyék játékai ugyanúgy jelentősen hozzátettek a festmények képi világához, mint az ábrázolt alakok dinamikája. A színek használatával ráadásul sok mindent ki lehetett fejezni, amely lehetőséget a festők előszeretettel használták is. A reneszánsz idején már erőteljes hangsúllyal

Olvass tovább »

Festők fordulatos élete – Marc Chagall

Mai cikkünkben egy hosszú életű, termékeny, varázslatos világot ábrázoló festőt mutatunk be, aki oly’ sok művésztársához hasonlóan Párizsban lelt otthonra. Az orosz-zsidó származású Marc Chagall, vagy orosz nevén Moise Zaharovics Sagalov olyan művész, akit nem igazán lehet besorolni egyik művészeti irányzat követői közé sem, mégis a modern festészet egyik legkiemelkedőbb alakja, a párizsi iskola tagja. Vizuális metaforái példa nélküliek a modern művészetben, a múlt század egyik legnépszerűbb újítója.   Szegény gyermekkora később művészete gazdag táptalaja lett 1887-ben született Vityebszkben, Fehéroroszországban, egy kilenc gyerekes haszid zsidó családba. Apja heringkereskedő, anyja eladó volt. Életének ezt a szakaszát úgy emlegette, hogy szegény, de boldog időszak volt. Gyermekkorából és szülővárosából rengeteget témát merített későbbi alkotásaihoz. 1906-ban kezdett festészetet tanulni egy helyi művész, Jugyel Pen keze alatt,  nem sokkal később azonban, 1907-ben Szentpétervárra költözött. Ehhez akkoriban külön engedélyt kellett kérnie, hiszen a zsidók csak számukra kijelölt övezetekben mozoghattak szabadon. Itt különböző iskolákban festészetet tanult, és itt kezdett ismerkedni a művészeti irányzatokkal.   Boldog házasság várt rá Egészen 1910-ig maradt Szentpéterváron, de rendszeresen visszalátogatott szülőfalujába, ahol 1909-ben megismerkedett későbbi feleségével.  Bella Rosenfeld egy jómódú ékszerész lánya volt, aki lángra lobbantotta az ifjú festő szívét. Egymásnak szárnyakat adó szerelmüknek Chagall varázslatos szépségű festményei állítanak örök emléket. Chagall

Olvass tovább »

Híres női festők – Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta

A 19. századi Magyarország egyik legműveltebb és legnépszerűbb hölgyeként tartják számon ezt a több területen igen tehetséges nőt. Bobdai Gyertyánffy Bertának igen kalandos élete volt, a zongorázásban és festészetben egyaránt kiemelkedő művésznő esküvőjén egy legenda szerint a papot pisztollyal kellett kényszeríteni arra, hogy az ifjú párt összeadja.   Rajzolás és a szerelem Berta az örmény származású, Erdélyben tevékenykedő nemes bobdai Gyertyánffy családba született 1819-ben. A Sankt Pölten-i Angolkisasszonyok zárdájában tanult rajzolni. Első mestere egy német festő, Friedrich Baudri volt, aki Magyarország kastélyait bejárva ajánlotta fel rajztanítói szolgálatait a nemes családoknak. A tizenkilenc éves Bertát is ő vezette be a festés és rajzolás világába. Azonban a közös munka során a mester és a tanítvány egymásba szeretett, amit Berta apja nem nézett jó szemmel, így Baudrinak el kellett hagynia a Gyertyánffyak kastélyát.   A boldog házassághoz pisztoly is kellett Szerelmi csalódása után két évvel, 1842-ben ismerkedett meg egy bálon gróf Nákó Kálmán politikussal. Az ismeretségből románc szövődött, amelyet aztán frigy koronázott meg 1842 nyarán. Leendő apósa és anyósa nem támogatta a házasságot, mert a Gyertyánffy család nem rendelkezett főnemesi ranggal. Nákó Kálmánt (a leendő férjet) viszont nem abból a fából faragták, hogy ez bármiben megakadályozza. Úgy tartja a legenda, hogy a gróf

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü