Élményfestés, mint baráti összejövetel

Az utóbbi bő egy év a koronavírus árnyékában valamennyiünk életében lemondásokkal teli volt. A legtöbbünknek a barátokkal, tágabb családdal való találkozások elmaradása okozta a legfájóbb hiányt. S bár egy darabig az online térben szervezett “találkozások” valamelyest kielégítették a társaság iránti vágyunkat, azért mostanra újra eljött az ideje a közös élményeknek, melyek a barátságokat tartósabbá tehetik. A családi kapcsolatok mellett a barátok jelenléte különösen fontos, mivel rokoni kapcsolatainkkal ellentétben, a barátainkat szabadon választhatjuk meg. Márpedig energiát és időt szentelni a barátságok elmélyítésére olyan beruházás, amely többszörösen megtérül.

 

Milyen hatásai vannak a baráti kapcsolatoknak?

Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársai Albert Fruzsina és Dávid Beáta szerint a minőségi emberi kapcsolatok az emberek testi-lelki jólétéért felelnek. Védelmet és támaszt nyújtanak a betegség, a magány, de akár a szegénység ellen is.

A személyes kapcsolatok a hosszú élet nem elhanyagolható előrejelzői, mivel azok, akiknek stabil és támogató a kapcsolatrendszerük, jobb fizikai és pszichés egészséggel rendelkeznek. A körülöttük lévő barátok a nehéz helyzetekben erősítik a megküzdési képességeket és feszültségoldó hatással is vannak. A kapcsolatokon keresztül elérhető támogatás nagyban hozzájárul a boldogság érzetünkhöz. A nagyon szoros családi és közeli baráti kapcsolatok érzelmi, de akár anyagi jellegű támaszt tudnak nyújtani, de nem elhanyagolhatóak a lazább barátságok sem, hiszen azokon keresztül széleskörű információhoz juthatunk.

Egy 2017-es kutatás szerint a magyar felnőttek negyedének egy közeli barátja sincsen, 65 százalékuk számol be 1-4 barátról és elenyésző (4%) azok száma, akik 10-nél több barátról számolnak be.

 

Mennyi barát mondható ideálisnak?

A közeli barátságok kialakítására való képességünk egyénenként eltérő lehet. Néhányunknak jó adottsága van ehhez, másoknak pedig kevésbé. Van, aki jobban szereti a nagyobb társaságot, más a kétszemélyes helyzetekben érzi komfortosabban magát.

Robin Dunbar kutató után elnevezett Dunbar-szám azt a feltételezett határértéket jelöli, ahány stabil, szoros barátságot képes egy ember élete során fenntartani. Azt javasolja, ha társas kapcsolatainkról van szó, koncentrikus körökben képzeljük el azok felépítését: általában 5 emberrel állunk igazán közel egymáshoz. A következő körben 15, az azt követőben 50 ember van, akikkel lazább a kapcsolatunk, míg végül elérünk a 150-ig. Ők azok, akik inkább az ismerős kategóriába sorolhatók és Dunbar szerint ez a szám jelöli a fenntartható kapcsolatok végső értékét.

Mindezek közül az az 5-15 ember a legfontosabb, hiszen ők azok a barátok, akik támogatnak és segítenek minket nehéz helyzetekben és céljaink elérésében. Ezen barátságok megőrzése olyan feladat, amely tudatosságot igényel. Folyamatosan meg kell erősíteni őket és nem szabad engedni, hogy az élet elsodorja mellőlünk őket.

 

Mi alapján választunk barátokat?

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja a régi mondás. És valóban, a hozzánk hasonló emberek társaságát keressük. Ez nem véletlen, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában fellelhető tanulmány szerint a barátok között negyedfokú unokatestvéri viszonynak megfelelő kapcsolat van, ami a gének körülbelül 1 százalékos egyezését jelenti. A szociológiai vizsgálatok ugyanakkor azt is kimutatták, hogy az emberek többsége olyan barátokat választ, akik korban, nemben, házassági státuszukban, vallásukban, attitűdjükben, és nem utolsó sorban intelligenciájukban is hasonlítanak.

 

Hogyan tudjuk a barátságokat megőrizni?

A hétköznapok mókuskerekében gyakran megfeledkezünk arról, hogy bármennyire erős valakivel a barátságunk, ha nem szánunk időt és energiát az ápolására, az érzelmek elhalványodnak, a kötelékek meglazulhatnak. Martin Seligman és Ed Diener szerint az igazán boldog emberek közös jellemzője, hogy erős és közeli kapcsolatot ápolnak barátaikkal. Kutatásaik szerint a barátságot leginkább a személyes találkozás erősíti, az üzenetváltások és telefonhívások mellett fontos, hogy közös programokra is szánjunk időt.

 

Élményfestés, amely megerősítheti a barátságot

Ha új, közös élményre vágysz a barátaiddal, érdemes kipróbálnotok a zártkörű élményfestést, ahol az alkotás örömét a hozzád legközelebb állókkal oszthatod meg. Hívd el barátaidat festeni és a nap végén nem csak egy új közös tapasztalással lesztek gazdagabbak, hanem egy általatok kiválasztott és megfestett képpel is. A kép elkészítéséhez minden segítséget megkaptok profi instruktorainktól. Az se maradjon távol, akinek az iskolai élményei a rajzórákról nem a legkellemesebbek, hiszen semmilyen rajz vagy festő tudásra nincs szükség. A bonyolultabb festményeket előrajzoljuk, de a munka nagy része rátok vár. A társaságon kívül semmit nem kell hoznod. Minden eszközt mi biztosítunk és vendégül látunk benneteket kávéval, teával, üdítővel is. A hosszú kihagyás után szóljon ez a nyár a közös élmények gyűjtéséről!

Válassz Te is aktuális élményfestés alkalmaink közül kedvedre valót, amin akár baráti társasággal is részt vehettek a “Helyszíni élményfestések” menüpontban! Amennyiben az eseményen zárt körűen szeretnétek részt venni, olvassátok el a privát eseményekről szóló bejegyzésünket. Szeretettel várunk!

Blog

Élményfestés – Csónakok és vitorlások

Földünk valamivel több mint kétharmad részét tengerek és óceánok borítják. Ezeken kívül pedig tavak és folyók is szép számmal akadnak a szárazföldek belsejében is. Ez így van már elég régóta, így az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás már évezredek óta az, hogy valahogy át tudjon kelni a vizeken. Ennek érdekében olyan eszközöket kellett építenie már őseinknek is, amelyek egyszerre alkalmasak vízi járműnek és szállítóeszköznek. Megszülettek tehát a csónakok, a hajók és a vitorlások, amelyek az évszázadok folyamán sokféle módozatban és stílusban fejlődtek. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a hajók megihlették a képzőművészeket is, amelynek eredményeként csodás festmények és más alkotások születtek az évszázadok alatt.   A hajózás története Senki sem tudja, pontosan mióta használ az ember vízi járműveket. Az elsőket a természet szolgáltatta, kidőlt vagy hordalék fatörzsek formájában. Az épített hajók felé vezető úton a következő lépést a helyi lehetőségektől függően a bödönhajó vagy a tutaj valamelyik típusa jelentette. Szálfákban gazdag területeken a fatörzsből kivájt bödönhajó és a tutaj, az olyan nádban gazdag területeken, mint Egyiptom, Mezopotámia vagy akár a Titicaca-tó vidéke, a nádból készült tutaj vagy csónak terjedt el inkább. Ahol nád vagy hordalékfa sem nagyon fordult elő, ott állati bőrökből és csontokból készítettek járműveket. Ilyenek volt például

Olvass tovább »

Eltűnt és megkerült festmények – Alvó nő fekete vázával

Új cikksorozatunkban olyan eltűnt festményeket mutatunk be, melyek kalandos módon kerültek elő. Évekig, de akár évtizedekig rejtély volt a hollétük, s mindegyiknek megvan a maga fordulatos története. Elsőként egy nagyra becsült magyar festő, Berény Róbert 90 éve eltűnt festményének nem mindennapi felbukkanását mutatjuk be.   Berény Róbert, a zenész festő Valószínűleg már valamennyien vetettünk egy pillantást Berény legismertebb grafikájára a történelemkönyvünkben. Ő rajzolta ugyanis az ikonikus Fegyverbe, fegyverbe! című plakátot a Tanácsköztársaság megbízásából 1919-ben. A Párizst és Berlint is megjárt, itthon a Nyugatban is publikáló művészt, Berény Róbertet (1887-1953) a magyar Vadak közé sorolják. Tagja volt a Nyolcaknak, a harmincas évektől pedig a nagybányai művésztelep festői is nagy hatással voltak rá, a magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb képviselője. Expresszionista, kubista stílusjegyek figyelhetők meg alkotásain, a grafikai munkássága is számottevő. 1934-től Zebegényben talált otthonra, nyaranta festőiskolát működtetett. Az itt található műterme a második világháború végén elpusztult, számos művével egyetemben. Képzett zenész és zeneszerző volt, kiválóan zongorázott, akár a zenei pályán is sikeres életutat járhatott volna be. Gyakran ült össze egy kis kamarazenélésre régi iskolatársával, a zeneszerző Weiner Leóval és az Ady-verseket megzenésítő Reinitz Bélával. Olyannyira értett a muzsikához, hogy rendszeresen írt zenekritikákat a Nyugatba. Az elsők között ismerte fel Bartók és Kodály

Olvass tovább »

Élményfestés – A párizsi Eiffel-torony

Élményfestő alkalmaink közül töretlen népszerűségnek örvendnek Párizs ikonikus tornyát, az Eiffel-tornyot megfestő foglalkozások. Nem csoda, hiszen a világ egyik legromantikusabb városának jelképe ez. Párizs sokszínűsége, történelme, a művészetek iránti nyitottsága sokakat magával ragad. Aki járt már Párizsban, az visszavágyódik, aki nem, az odavágyódik. Azonban azt kevesen tudják, hogy Párizs egyik jelképét, az Eiffel-tornyot a történelem talán legügyesebb szélhámosa, Victor Lustig eladta. Ráadásul kétszer is. A karrierje a lebukás után sem tört derékba, hanem csak utána indult be igazán.   Victor Lustig, a csalókat átverő szélhámos Az osztrák származású Lustig Amerikában kezdte bűnözői pályafutását, egy rendkívül pofátlan trükkel: pénzhamisító gépet sózott más bűnözők nyakába. A gépről azt hitette el, hogy bonyolult kémiai eljárásokkal az igazival tökéletesen egyező százdollárosokat képes nyomtatni.  De az alapos munkához idő kell: hat óra alatt lesz kész  az igazira megszólalásig hasonlító papírpénz. Ezt természetesen demonstrálta is, és a papírpénzek tökéletesen olyanok voltak, mint az igazi. Mert valóban igaziak voltak. A gépet három darab valódi százassal töltötte meg, így az 18 órán át hibátlanul működött,  ezzel majd’ egy nap menekülési időt biztosított Lustignak. A gépet szolid 10 ezer dollárért árulta, tehát azt ígérte, hogy az egy hónap alatt behozza az árát. Amikor az átverés miatt kezdett szorulni a

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü