Eltűnt és megkerült festmények – Alvó nő fekete vázával

Új cikksorozatunkban olyan eltűnt festményeket mutatunk be, melyek kalandos módon kerültek elő. Évekig, de akár évtizedekig rejtély volt a hollétük, s mindegyiknek megvan a maga fordulatos története. Elsőként egy nagyra becsült magyar festő, Berény Róbert 90 éve eltűnt festményének nem mindennapi felbukkanását mutatjuk be.

 

Berény Róbert, a zenész festő

Valószínűleg már valamennyien vetettünk egy pillantást Berény legismertebb grafikájára a történelemkönyvünkben. Ő rajzolta ugyanis az ikonikus Fegyverbe, fegyverbe! című plakátot a Tanácsköztársaság megbízásából 1919-ben.

A Párizst és Berlint is megjárt, itthon a Nyugatban is publikáló művészt, Berény Róbertet (1887-1953) a magyar Vadak közé sorolják. Tagja volt a Nyolcaknak, a harmincas évektől pedig a nagybányai művésztelep festői is nagy hatással voltak rá, a magyar avantgárd egyik legsokoldalúbb képviselője. Expresszionista, kubista stílusjegyek figyelhetők meg alkotásain, a grafikai munkássága is számottevő. 1934-től Zebegényben talált otthonra, nyaranta festőiskolát működtetett. Az itt található műterme a második világháború végén elpusztult, számos művével egyetemben.

Képzett zenész és zeneszerző volt, kiválóan zongorázott, akár a zenei pályán is sikeres életutat járhatott volna be. Gyakran ült össze egy kis kamarazenélésre régi iskolatársával, a zeneszerző Weiner Leóval és az Ady-verseket megzenésítő Reinitz Bélával. Olyannyira értett a muzsikához, hogy rendszeresen írt zenekritikákat a Nyugatba. Az elsők között ismerte fel Bartók és Kodály nagyságát, házi bemutatón hallgatta meg Bartók otthonában a Kékszakállú zongorakivonatát. Készített portrét Bartókról és Weinerről is.

 

Az eltűnt kép

A képet, mely Alvó nő, fekete vázával címet viseli, 1924-1928 között készíthette Berény. Második feleségét, a csellista Breuer Etát ábrázolja. A festő egy berlini baráti találkozón ismerte meg Breuert, ahol Berény unalmában a sarokban zongorázgatott. Játékával levette a lábáról a csellistát, aki később több képét is inspirálta, ezeken főként erotikus pózokban ágyon vagy pamlagon látható. Nem tudni mikor keveredett ki az országból a kép, egy fekete-fehér kiállításon készült reprodukció alapján ismerte fel a magyar művészettörténész, Barki Gergely.

 

Családi mozizásból világhírű felfedezés

Barki Gergely 2008. karácsonyán moziba ment kislányával, hogy a Stuart Little, kisegér című családi filmet nézzék meg. Legnagyobb megdöbbenésére a főszereplő család falán a rég elveszett Berény festményt pillantotta meg. Amint hazaért, a stáblista összes szereplőjének írt levelet és meglepő módon mindenki válaszolt. A legutolsó válasz a berendező asszisztensétől érkezett, melyben jelezte, a kép nála van.

A Sony Pictures stúdiókellékesének asszisztense, Lisa S. Kaliforniában, egy pasadenai régiségboltban találta a festményt, amikor a Stuart  Little, kisegér egyik jelenetébe egy nagy foltokkal operáló, dekoratív képet kerestek a falra.

A forgatást követően Lisa meg szerette volna venni a festményt, de azt közben félretették, hátha újra kell forgatni egy-két jelenetet, így a raktárban maradt. Évekkel később újra megpróbálta megvásárolni a képet, de annak közben nyoma veszett. Mint később kiderült, a Family Law című szappanoperához adták kölcsön, később törölték a raktári leltárból. Lisa továbbra is nagyon szerette volna a képet magáénak tudni, ezért egykori kolléganője nyomozásba kezdett és meg is találta a festményt. Egy másik raktárban tárolták, így nem sokkal később már Lisa nappaliját díszítette Berény remeke.

Barki kiutazott Amerikába, hogy személyesen vizsgálja meg a képet. A tulajdonossal  egy washingtoni parkban találkozott, ahol egy hot dog árustól kölcsönkért csavarhúzóval fejtette le a keretet a képről. Ekkor került elő a bizonyíték a kép eredetiségére, mert láthatóvá vált a Munkácsy-céh 1928-as novemberi kiállítású pecsétje. Lisa, a tulajdonos eleinte hallani sem akart róla, hogy eladja a képet, hiszen nagyon örült, hogy egy ilyen izgalmas és fontos kép birtokosa lett. Később mégis megvált tőle és új tulajdonosának köszönhetően a festmény 2014-ben Magyarországra került, ahol aukcióra bocsátották. A kikiáltási ára 34 millió forint volt, végül több, mint kétszeres áron, 70 millióért lelt új gazdára.

Ha kedvet kaptál te is a festéshez, de nem tudod hogyan fogj hozzá, akkor jó helyen jársz. Válogass a helyszíni élményfestő alkalmaink körül, ahol instruktoraink az alapoktól segítenek neked, hogy elkészíthesd az általad kiválasztott képet. Ha az otthoni környezet barátságosabb számodra, vagy nem tudsz a fővárosba utazni, keress neked tetsző képet otthoni élményfestő szettjeink közül!

Blog

Élményfestés – Filmes inspirációk

A filmeket sokan szeretjük. Persze mindenkinek megvan a maga kedvence vagy legalább stílusa. Ebben is sokféle ízlés lehet és nagy különbségek abban, hogy kinek mi tetszik. Egy film viszont biztosan akkor mondható jónak, ha nem csak arra a másfél-két órára köti le e figyelmünket, amíg megnézzük. A jó film a moziból való kijövetel, a tévé elől való felállás után is velünk marad. Gondolkozunk rajta, megbeszéljük a részleteit a barátainkkal, fanatikusabb rajongók pedig kielemzik még a kosztümöket és a díszleteket is. Miért ne lehetnének a filmek és azok karakteres szereplői a festményeink inspirációi és meghatározó, fókuszban lévő elemei? Naná, hogy lehetnek, és előfordulhat fordított eset is, amikor egy festmény ihleti meg a filmrendezőket. Nézzünk néhány ilyet a cikk első felében.   Festmények, amelyek filmjelenetet ihlettek A filmrendezők kedvelik a szépen megkomponált jeleneteket, amelyek kimerevítve úgy néznek ki, mint egy festmény. Előfordult már többször olyan is, amikor azért volt annyira szembetűnő a hasonlóság, mert a filmben elhelyezett képsort tényleg egy már korábban megfestett kép ihletett, sőt néhány esetben szó szerint lemásolták azt. A Jean-Auguste Dominique Ingres fürdőben mosakodó hölgyeket ábrázoló képe, amely a meztelen női háttal a középpontjában megjelenik Jean-Luc Godard Passiójáték című filmjében. Silvia von Harden dohányzó újságírót ábrázoló kávéházi portréja

Olvass tovább »

Élményfestés – Kilátás a Brooklyn hídra

Amerika egy külön világ. Úgy szoktunk rá hivatkozni, hogy a „tengerentúlon” vagy mint „a lehetőségek hazája”, ezekkel a kifejezésekkel is erősítve a különlegességét, a meseszerűségét. Pedig „odaát” is emberek élnek, akik sok esetben az Európából kivándorolt tehetséges ősök leszármazottjai. Lehet, hogy sokan már nem is emlékeznek a pár száz évvel ezelőtti történésekre. És nem emlékeznek arra sem, hogy egy-egy jelképpé nemesült építmény az elődök keze munkáját viseli. Sőt, nem csak a verejtéküket, hanem néha szó szerint a vérüket is adták az építők valamiért, aminek a megvalósulásában hittek mindenek felett. Ilyen építmény például a Brooklyn híd, és mivel egy festményen a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban is megörökíthető ez a kiemelkedő mérnöki teljesítmény, ezúttal „róla” írunk részletesebben.   A Brooklyn híd története A Brooklyn híd az Egyesült Államok egyik legrégibb függőhídja, Manhattan szigetét köti össze Brooklynnal. A világ első acélkábeles függőhídja volt, és 1903-ig a leghosszabb is. 1870. január 3-án kezdték meg a tényleges építését, és 1883. május 24-én adtak át a forgalomnak. Először New York és Brooklyn híd-ként említették, ezután végül 1915-ben kapta hivatalosan a Brooklyn híd nevet. A híd New York városképének kiemelkedő jellegzetessége. Szerkezetileg kábelháló tartja a hidat. A négy, egyenként 27,5 cm átmérőjű legvastagabb kábelt a földbe ágyazták. A két

Olvass tovább »

Hogyan ábrázoljuk a hajat?

Az emberi hajat szépen és valósághűen sem megrajzolni, sem megfesteni nem könnyű feladat. Pedig, ha olyan képet szeretnénk festeni, amin minimum egy emberalak látható lesz, akkor érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy gyakorolni kell a haj ábrázolását. Másként nem megy. Ebben a bejegyzésben adunk pár tippet, hogy hogyan kezdj neki a hajfestésnek. Persze nem a valóságban, hanem a vásznon.   A haj ábrázolása Egy portré rajzolásának vagy festésének egyik legnehezebb része a haj ábrázolása. Elsőre nem is gondolná senki, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni, ha szépet szeretnénk alkotni. Olyan fortélyai vannak az élethű, fotórealisztikus haj ábrázolásnak, amelyekre az ember hosszú idő alatt jön rá és még hosszabb idő alatt tudja begyakorolni. Ne adjuk fel tehát már az elején, gyakoroljunk és próbálkozzunk kitartóan. Nem szabad elfelejteni, hogy mennyire sokféle haj létezik a valóságban is. Létezik hosszú, rövid, raszta, világos, sötét, vizes, száraz, tiszta, piszkos, göndör, hullámos, szögegyenes stb. Sokféle hajtípus van tehát, és a különféle fajtákat más és más módon kell ábrázolni a vásznon. Ezért is különösen nehéz a haj festése vagy rajzolása. Ha csak egyetlen jótanácsot adhatunk a témával kapcsolatban, akkor azt mondjuk, hogy legyen szó akár sötét, világos, rövid, hosszú vagy bármilyen hajkoronáról: Ne hajat akarj festeni! Ne hajszálakat akarj

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü