Híres női festők – Georgia O’Keeffe

A mai cikkünkben Georgia Tottoeanocomita O’Keeffet mutatjuk be, aki amerikai festőnőként élete második felében Mexikóban találta meg a nyugalmat és inspirációt. Festményei főként mexikói tájképek, absztraktba hajló virág ábrázolások, sajátos stílusban festett amerikai felhőkarcolók. O’Keeffe-re sokszor úgy hivatkoznak, mint az amerikai modernizmus anyjára.

 

Magyar származású nagyapjáról nevezték el

Georgia 1887. november 15-én látta meg a napvilágot egy tejüzemi farmon Sun Prairie-n, Wisconsin-ban. Szülei, Francis Calyxtus O’Keeffe és Ida Totto O’Keeffe, a farmon dolgoztak. Anyai nagyapja egy magyar bevándorló volt, aki a George Totto nevet használta Amerikában, édesanyja pedig apja iránt érzett tiszteletből választotta lányának a Georgia nevet. Lakóhelyükből adódóan a kis Georgia első vizuális élményei a határtalan kukoricamezőkhöz kötődtek. A végtelen táj, az ég bárányfelhőkkel tarkított változó színű kéksége, a természet ereje olyan meghatározó élménnyel bírtak, ami O’Keeffe  egész életművében megjelent. A természettől sosem szakadt el, még abban az életszakaszában sem, mikor városban élt, hiszen még a várost is tájnak látta. A felhőkarcolók számára varázslatos erővel bírtak, mint az égbolt felé nyújtózkodó mamutfenyők.

Tehetsége hamar megmutatta magát, tanulmányai során mindenhol kitűnt tehetségével és hamar eltökélte, hogy festő lesz belőle. Azonban mire befejezte tanulmányait, a reklámiparba szegődött grafikusnak, mert nem hitt benne, hogy festőként el tudná magát tartani. Később rajztanárként is dolgozott, de az alkotást sem hanyagolta közben. Kezdetben elsősorban szénnel rajzolt és már ezen rajzain is felismerhető az a stílus, amellyel később kitűnt a többi festő közül: hogy minden absztrakttá vált a kezei között, így képeiről mindenkinek más jut eszébe.

 

Mentorból férj

Amikor 1916-ban egy elismert fotóművész és galériatulajdonos, Alfred Stieglitz először pillantotta meg műveit, állítólag így kiáltott fel: “Végre egy nő papíron!” Ez a kijelentés azért jelentőségteljes, mert bár a XX. században már társadalmialag elfogadottabbá vált, hogy egy nő művész pályát válasszon, azonban nagyon keveseknek sikerült saját jogon ismertséget szerezni. A XX. század eleje tele van olyan női művészsorsokkal, melyek férfiak mellett, vagy azok árnyékában bontakoztak ki, de igazi elismertséget már csak jóval haláluk után, napjainkban kapnak.

Ami Georgiát illeti, tény, hogy Alfred segítsége nélkül nehezen boldogult volna az elismerést kivívó útján, de nincs az a tehetség, akinek ne lenne szüksége menedzserre, mentorra. Stieglitz kezdetben csak a művésznő útját egyengette, később azonban a magánéletében is társául szegődött. Azonban kapcsolatuk elején kisebb botrány robbant ki, amikor Stieglitz New York-ban, a saját galériájában kiállította az O’Keeffe-ről készített akt fotóit, pedig akkor még házasember volt. A pár magasról tett arra, hogy ki mit gondol róluk és Alfred válása után 1921-ben összeházasodtak. A 23 évvel idősebb, középkorú, jó kapcsolatokkal rendelkező  Stieglitz-cel kötött házassága révén Georgia bekerült a kor elismert művészeti köreibe.

 

Házasságuk kezdeti időszakában festette Gerorgia New York-i felhőkarcolókat és a kis nyaralójuk körül található absztrakt virág ábrázolásokat. A közelről lefestett szirmokat sok férfi erotikusnak találta, de Georgia így nyilatkozott erről: “Ez csak a férfiak interpretációja, akik nem tudnak mit kezdeni egy nő művészetével!”

 

A sivatagban lelt békére

Azonban a házasság nem garantálta O’Keeffe számára a  kiegyensúlyozott magánéletet. Alfred hűtlensége mély depresszióba, idegösszeomlásba kergette Georgiát, kisebb művészi válságot okozva nála. Mindezek ellenére összetartotta őket -ahogy O’Keeffe később nyilatkozta-, hogy mind a ketten szenvedélyesen érdeklődtek a másik művészete iránt. Az is közös volt bennük, hogy a pénz egyáltalán nem érdekelte őket. Alfred magát a képet sokkal értékesebbnek gondolta, mintsem az pénzzel kifejezhető lehetne. Úgy tartják róla, saját galériájában is sokszor lebeszélte a potenciális vevőket a festmények vásárlásáról, hogy magának tarthassa meg őket.

Azonban ezt az ambivalens kapcsolatot O’Keeffe egy idő után nem tudta folytatni, Új-Mexikóba utazott 1929-ben, ahol megszakításokkal ugyan, de szép lassan kialakította új otthonát. A házasságnak nem válás, hanem Stieglitz 1949-ben bekövetkező halála vetett véget. A művésznő ezután sosem ment férjhez, élvezte a magányt, a sivatag végtelenségét, a közeli hegyek nyújtotta nyugalmat. Élete második felében Georgia állatcsontokat, koponyákat gyűjtött a hegyekben és ugyanolyan absztraktba hajlóan festette meg őket, mint a virágokat. Lenyűgözte a csontok formája és szépsége, ő nem a halált és mulandóságot látta bennük, hanem számára a halhatatlanság jelképei voltak.

 

A sivatagban sem volt magányos

Hosszú élete utolsó negyven évét a sivatagban töltötte, bár sokat utazott szerte a világban, a repülő perspektívájából elé táruló horizont is inspirálta munkájában. Idősen is olyan kisugárzása, karakteres szépsége volt, amit szívesen örökítettek meg fotósok – már amikor engedte. Ugyanis az évek alatt zárkózott, szikár, az udvariaskodásra nem sokat adó, hihetetlenül magabiztos és nem túl nyitott természetű öregasszony lett belőle.

Azért élete utolsó szakaszában is volt egy nagyon meghatározó kapcsolata, ami a külvilág szemében szintén botrányosnak számított. Ugyanis a nála közel 60 évvel fiatalabb Juan Hamilton keramikus személyében lelt társra, aki kezdetben csak az otthona körüli teendőkben segített be neki mindenesként. Lassan bizalmasa lett és a bizalomból valamiféle szerelem szövődött. Mikor Juan hozzákerült, épp a válása okozta összetörtségből próbált felállni. Jól esett neki, hogy nélkülözhetetlen és hogy egy ilyen kaliberű művésznő közel engedi magához. A fiatal férfi és az idős, rendkívül gazdag művésznő kapcsolatát sokan támadták. O’Keeffe végrendeletében tetemes vagyont hagyott a férfira, aki végül a festőnő családjával peren kívül egyezett meg a hagyaték ügyében. Georgia élete utolsó éveiben már nem tudott festeni, de tekintve, hogy 98 és fél évet élt, hihetetlenül nagy  életművet hagyott hátra.

A művésznő – annak ellenére, hogy Amerika első számú női festője lett – úgy érezte nem kapta meg azt az elismerést, ami járt volna neki festőként. Juan Hamilton így nyilatkozott erről halála után: “Nagyon is tisztában volt a munkája értékével. Minden festményét osztályozta, és nagyon kemény tudott lenni magával. Sokan írtak róla, és voltak, akik megpróbálták csökkenteni a jelentőségét. Festőnőként utaltak rá, és ő sosem csak legjobb festőnő szeretett volna lenni. Az egyik legjobb festő akart lenni.”

Amennyiben te is kedvet kaptál a festéshez, válassz helyszíni élményfestő alkalmaink, vagy otthoni élményfestő szettjeink közül!

Blog

Eltűnt és megkerült festmények – Picasso: Női fej

A mai cikkben bemutatott festménynek rendkívül magas a becsült értéke, de a görögök számára az érzelmi értéke megfogalmazhatatlan. Egy Picasso-festményről van szó, mely a Női fej címet viseli, és amelyet 2012 januárjában loptak el az Athéni Nemzeti Galériából. A képről 9 évig mit sem tudtak, de mára már visszakerült méltó helyére.   A kép Picasso ajándéka a görög népnek Picasso 1939-ben készítette a Női fej címet viselő kubista képet, amelyet a művész 1949-ben a görög államnak ajándékozott. A kép hátára a következő feliratot írta a festő: “A görög embereknek, a megbecsülés jeléül: Picasso”. A második világháború után ugyanis Picasso nagyra értékelte, hogy Görögország kiállt a náci Németország ellen. Magát a képet 16,5 millió euróra (5,8 milliárd forint) becsülik, de a görögök számára pénzben nem kifejezhető a képhez fűződő érzelmi viszony.   A rablás ideje – Mindössze 7 percet vett igénybe A Görögország legnagyobb állami műgyűjteményében 2012 januárjában ravaszan előkészített és kockázatosan végrehajtott lopás mindössze hét percet vett igénybe. A eset után úgy gondolták,  hogy két férfi hajtotta végre a műkincsrablást, de az ügyben végül csak egy 49 éves görög férfit vettek őrizetbe 2021 augusztusában. A rablás során nem csak a Picasso festményt vették magukhoz, hanem két másik értékes alkotást is.

Olvass tovább »

Fess velünk medúzákat!

Ha nyaraltál valaha tengernél, nagy eséllyel láttál már partra vetett medúzákat. Lehet, hogy közelebbről is megvizsgáltad a kocsonyás, zselészerű, teljesen áttetsző testüket. A természetes élőhelyükön, a tengervízben lebegve, még élő állapotban persze sokkal érdekesebbek ezek a különleges állatok, mint kisodródva a partra és kilapulva a homokban. Ismerkedjünk meg egy kicsit alaposabban a medúzákkal.   A medúza testfelépítése Első ránézésre azt is gondolhatnánk, hogy a medúzáknak nincs is igazi teste. Csak a zselészerű anyag, amiből áll, rendelkezik egy erősebb, vastagabb külső résszel, ami tulajdonképpen az egész állatot egyben tartja. Valójában a medúzákat felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak. Testszerveződésük viszont meglehetősen egyszerű. Összesen két sejtréteg található bennük és az anyaguk 97 %-a tulajdonképpen nem más, mint víz. Ezek a különös állatok ernyő alakúak, amely forma peremén tapogatókkal rendelkeznek. A medúzák testének kültakarója egyrétegű, amely réteget hengerhámsejtek alkotják.   A medúza táplálkozása Testükön egyetlen szájnyílás van, amelyet űrbélnek is nevezünk. Ennek a szájnyílásnak a peremén tapogatók helyezkednek el. A kisebb medúzák planktonokkal, a nagyobb méretű fajok kisebb rákokkal táplálkoznak úgy, hogy tapogatóikkal tengervizet áramoltatnak szájnyílásuk felé, azt beszippantják és kiszűrik belőle a táplálékot. A táplálkozási folyamat végén az emésztetlen salakanyag aztán szintén a szájnyíláson keresztül távozik. A medúzákon belül megkülönböztetünk ragadozó és planktonevő

Olvass tovább »

Híres női festők – Georgia O’Keeffe

A mai cikkünkben Georgia Tottoeanocomita O’Keeffet mutatjuk be, aki amerikai festőnőként élete második felében Mexikóban találta meg a nyugalmat és inspirációt. Festményei főként mexikói tájképek, absztraktba hajló virág ábrázolások, sajátos stílusban festett amerikai felhőkarcolók. O’Keeffe-re sokszor úgy hivatkoznak, mint az amerikai modernizmus anyjára.   Magyar származású nagyapjáról nevezték el Georgia 1887. november 15-én látta meg a napvilágot egy tejüzemi farmon Sun Prairie-n, Wisconsin-ban. Szülei, Francis Calyxtus O’Keeffe és Ida Totto O’Keeffe, a farmon dolgoztak. Anyai nagyapja egy magyar bevándorló volt, aki a George Totto nevet használta Amerikában, édesanyja pedig apja iránt érzett tiszteletből választotta lányának a Georgia nevet. Lakóhelyükből adódóan a kis Georgia első vizuális élményei a határtalan kukoricamezőkhöz kötődtek. A végtelen táj, az ég bárányfelhőkkel tarkított változó színű kéksége, a természet ereje olyan meghatározó élménnyel bírtak, ami O’Keeffe  egész életművében megjelent. A természettől sosem szakadt el, még abban az életszakaszában sem, mikor városban élt, hiszen még a várost is tájnak látta. A felhőkarcolók számára varázslatos erővel bírtak, mint az égbolt felé nyújtózkodó mamutfenyők. Tehetsége hamar megmutatta magát, tanulmányai során mindenhol kitűnt tehetségével és hamar eltökélte, hogy festő lesz belőle. Azonban mire befejezte tanulmányait, a reklámiparba szegődött grafikusnak, mert nem hitt benne, hogy festőként el tudná magát tartani. Később rajztanárként

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü