Ha nyaraltál valaha tengernél, nagy eséllyel láttál már partra vetett medúzákat. Lehet, hogy közelebbről is megvizsgáltad a kocsonyás, zselészerű, teljesen áttetsző testüket. A természetes élőhelyükön, a tengervízben lebegve, még élő állapotban persze sokkal érdekesebbek ezek a különleges állatok, mint kisodródva a partra és kilapulva a homokban. Ismerkedjünk meg egy kicsit alaposabban a medúzákkal.
A medúza testfelépítése
Első ránézésre azt is gondolhatnánk, hogy a medúzáknak nincs is igazi teste. Csak a zselészerű anyag, amiből áll, rendelkezik egy erősebb, vastagabb külső résszel, ami tulajdonképpen az egész állatot egyben tartja.
Valójában a medúzákat felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak. Testszerveződésük viszont meglehetősen egyszerű. Összesen két sejtréteg található bennük és az anyaguk 97 %-a tulajdonképpen nem más, mint víz. Ezek a különös állatok ernyő alakúak, amely forma peremén tapogatókkal rendelkeznek. A medúzák testének kültakarója egyrétegű, amely réteget hengerhámsejtek alkotják.
A medúza táplálkozása
Testükön egyetlen szájnyílás van, amelyet űrbélnek is nevezünk. Ennek a szájnyílásnak a peremén tapogatók helyezkednek el. A kisebb medúzák planktonokkal, a nagyobb méretű fajok kisebb rákokkal táplálkoznak úgy, hogy tapogatóikkal tengervizet áramoltatnak szájnyílásuk felé, azt beszippantják és kiszűrik belőle a táplálékot. A táplálkozási folyamat végén az emésztetlen salakanyag aztán szintén a szájnyíláson keresztül távozik.
A medúzákon belül megkülönböztetünk ragadozó és planktonevő fajokat. Egyes medúzák aktív vadászok, csalánsejteket tartalmazó tapogatóik vannak, amelyekkel megmérgezik áldozataikat. A zsákmányaik akár halak is lehetnek, mert a nagyobb falatokat jelentő áldozatokat is egészben juttatják az űrbelükbe, majd ott megemésztik.
A medúzák veszélyei
Mivel a csalánozók törzsébe tartoznak, van egy olyan tulajdonságuk, hogy a tapogatóik végén apró csalánsejtek találhatóak. Ezek az emberi bőr felületével érintkezve allergiás reakciót válthatnak ki, főleg az arra érzékeny személyeknél. A csípések, amelyek eleinte veszélytelennek tűnhetnek, egy óra elteltével már görcsöket és erős fájdalmakat is okozhatnak. A medúza csípése hatására a vérnyomás hirtelen felszökhet, esetenként agyvérzést vagy szívbénulást okozva az embernek.
Ha medúzacsípést tapasztalunk magunkon, akkor azonnal jöjjünk ki a vízből és keressük meg a strandon az elsősegélynyújtó helyiséget vagy személyt, mert rendkívül fontos, hogy a csípést követő 15–20 percen belül orvosi segítséget kapjunk.
Figyelem! A kockamedúzát a világ ötödik legveszélyesebb állatának tartják. Ennek a fajtának a csalánsejtjeitől már többen is meghaltak.
A másik komoly probléma ezekkel az élőlényekkel kapcsolatban, hogy a medúzák elszaporodása a tengerek élővilágának megváltozásával járhat. A túlszaporodott medúzák a halak ikrájával táplálkozva akár egyes fajok kihalását eredményezhetik.
Medúza a mitológiában
A régi görög mítosz szerint a Medúza egy szárnyas szűz volt, akinek a személye mindenkiben félelmet keltett. A világ végén élt, a feje sárkánypikkelyekkel volt borítva, haj helyett pedig kígyók tekeregtek rajta. A szájából óriási vadkanszerű agyarak álltak ki, kezei vasból, szárnyai aranyból voltak. Medúza hintóját egyesek szerint szárnyas sárkányok vontatták. Úgy tartották, hogy aki bele mert nézni a Medúza arcába, az azonnal kővé vált. Elrettentő külsejére nem lévén tekintettel, Perszeusz mégis le tudta győzni. Eleve az volt a célja, hogy elvigye Medúza fejét Polüdektésznek, aki Szeriphosz szigetének királya volt.
Polüdektész azért küldte Medúza után Perszeuszt, hogy így próbáljon megszabadulni az útjában álló fiútól. Azonban Perszeusz, egy Hermésztől kapott fegyver és egy Athénétől kapott tükör segítségével veselkedett neki a küzdelemnek. Mivel a tükör használatával nem kellett a tekintetét a szörnyre emelnie, így már könnyedén le tudta győzni, egy jó irányzott suhintással levágta a fejét.
A Medúza nyakából kiserkenő vérből született Pégaszosz (szárnyas ló) és Khrüszáorde. Más változatok szerint Medúza vérének minden cseppjéből egy-egy kígyó született.
A történet vége sem teljesen egyértelmű. Van olyan leírás, amelyikben Perszeusz a levágott fejet, amely bárkit kővé tudott változtatni, átadta Athénének, de más elbeszélésekben pedig az ifjú a levágott fejjel visszatér Polüdektészhez, és az addig letakart fejről végül lerántva a leplet, mindenkit kővé változtatott.
Tudományos kutatások a medúzákkal kapcsolatban
A 2008-as kémiai Nobel-díjat két amerikai tudós, valamint egy japán kutató kapta a különleges tulajdonságú fehérjék kutatásában végzett munkásságukért és a zöld fluoreszkáló fehérje felfedezéséért. Ezt a fluoreszcens anyagot elsőként a kristálymedúzából tudták izolálni.
A zölden fluoreszkáló fehérjének különleges hordó alakja van, ez pedig megóvja a fehérje közepén található kromofórt, így annak világító képessége a környezeti behatásokra sem csökken.
Ez a felfedezés azért volt nagyon fontos, mert a fluoreszkáló fehérje láthatóvá tudja tenni az élő szervezetek sejtjeinek változását és mozgását, egyfajta jelzőrendszerként működve. Kitűnően megvilágítja az élő szervezetekben zajló folyamatokat, ezáltal meg lehet figyelni például az agysejtek működését, a sejtek öregedését, romlását vagy a rákos sejtek fejlődését.
Medúzák a festményeken
Ha az interneten medúza fotókat böngészünk, azt is láthatjuk, hogy mennyi színben pompáznak és áttetszőségük sokféleségével milyen különleges témául szolgálnak a természetfotósok számára. Ugyanilyen különleges dolog megfesteni a medúzákat, ezért is került több festmény a Kreatívliget Élményfestő Stúdió kínálatába, amelyeken ezeket a különleges állatokat láthatjuk. A foglalkozásokon pedig kicsik és nagyok is kipróbálhatják, hogy milyen komoly odafigyelést igényel egy ilyen kép megfestése.
főoldal
események
kosár
menü