Eltűnt és megkerült festmények – Orsós Madonna

Jézus születésének ünnepéhez közeledve egy olyan híres képet mutatunk be, amely a kisgyermek Jézust ábrázolja édesanyjával, Máriával. A képet Leonardo da Vincinek munkájának tartják, bár abban nincs egyezség a művészettörténészek körében, hogy teljes egészében Leonardo keze munkája, vagy valamelyik tanítványa műve, melyben a festő is közreműködött. A kép az Orsós Madonna címet viseli és 2003-ban akasztotta le a falról két turistának álcázott tolvaj a skóciai Drumlaring -kastélyban.

 

A képet a francia udvarba szánták

A 16. század eleji források alapján XII. Lajos francia király államtitkára, Florimond Robertet volt a festmény megrendelője. 1501. áprilisából fennmaradt levélben Fra Pietro megírta Isabella d’Estének, hogy Leonardo a francia király államtitkára számára festi az Orsós Madonnát. Jelenleg úgy tartják, hogy ez az eredeti mű elveszett, de Leonardo pár vázlata (például egy vörös krétás rajz a Windsor Kastélyban) és a képről készült több műhelymásolat megmaradt az utókornak.

Leonardo a második firenzei korszakában  tanítványaival többször is lemásoltatta a képet. Az egyik feltételezhető másolat a skót Buccleuch-hercegek gyűjteményének értékes darabja már kétszáz éve, kivéve azt a  négy esztendőt, amíg a műkincstolvajok bitorolták.

A friss kutatások alapján a skóciai festmény csak részben Leonardo saját kezű műve, részben tanítványainak munkája. A mester közreműködését bizonyítják az előrajzon megfigyelhető apróbb változtatások és a jellegzetes festői megoldások, mint a precíz levegőperspektíva vagy lágyan kidolgozott  arcok.

 

A mű címének eredete

A festmény a  címét a gyermek Jézus kezében látható, két rövidke keresztléccel ellátott fapálcának köszönheti. A vékony eszköz egy fonál nélküli orsó, de egyszerre utal Jézus keresztjére a Golgotán. Mindeközben Mária védőn emeli jobbját gyermeke fölé, Jézus a kezében tartott orsót figyeli és tartja, mintegy megjövendöli későbbi kereszthalálát.

A festmény azért is különösen fontos darabja Leonardo életművének, mert a művész reneszánsz polihisztorként nagyon kevés képet hagyott az utókorra. Idejének jelentős részét  mérnöki találmányaira és a természettudományos kutatásaira fordította.

 

6 fontot fizettek a belépőjegyért, 30 millió font értékű képpel távoztak

Egy derűs, 2003-as augusztus végi napon  két turista jelezte a skóciai Drumlanring-kastélyba látogatási szándékát. Az idegenvezető azonnal a rendelkezésükre állt és negyed órán keresztül tudta végezni zavartalanul munkáját, lelkesen mutatta be a dúsgazdag hercegek nagy értékű gyűjteményét. Amikor azonban a  tölgyfaburkolatú nagyterembe értek, a turisták felfedték igazi szándékukat. Az idegenvezetőt rövid úton ártalmatlanná tették, majd nemes egyszerűséggel leemelték Leonardo da Vinci festményét a falról. A riasztóval mit sem törődve az ablakon keresztül távoztak, majd egy autóval elhajtottak.

A tolvajok nem véletlenül választották ezt a képet. A szakértők a képet  stílusa és hangulata miatt gyakran a Mona Lisához hasonlították, így mű értékét 20-50 millió fontra (mintegy 7,3-18 milliárd forintra) becsülték. A festmény biztosítói annak idején hat számjegyű összeget ígértek a nyomravezetőknek.

 

A festmény Skóciában maradt

A rendőrségnek 4 év után sikerült megtalálnia a képet és letartóztatni 4 embert az ügyben. A nyomozásról nem árultak el sok részletet, de azt tudni lehet, hogy egy Glasgow-ban található ügyvédi irodában tartóztatták le a gyanúsítottakat. Vélhetően egy nagyon gazdag műgyűjtő akarta a magángyűjteményét gazdagítani vele, hiszen a kép hatalmas médiafigyelmet kapott, a feketepiacon nehéz lett volna értékesíteni. A kép szerencsére sértetlenül visszakerült eredeti helyére, továbbra is megtekinthető Skóciában.

Ha szívesen kipróbálnád a festést, de tanácstalan vagy abban, hogyan kezdj hozzá, a legjobb helyen keresgélsz. Profi instruktoraink bevezetnek a festés világába és segítenek az első ecsetvonásokban. Gyere el hozzánk valamelyik helyszíni élményfestő alkalmunkra és tapasztald meg a közös alkotás örömét. Ugyanakkor otthonod biztonságában is kipróbálhatod magad festőként, ha az otthoni élményfestő szettjeink közül választasz neked tetszőt.

Blog

Élményfestés – Víz alatti világ

Földünk valamivel több mint kétharmad részét tengerek és óceánok borítják. Ezeken a nagy kiterjedésű és általában egymással összeköttetésben lévő vízfelületeken kívül tavak és folyók szép számmal akadnak a szárazföldek belsejében is. A legtöbb vízfelület gazdag életteret is rejt, ahol élőlények – legtöbbünk számára felfoghatatlan – sokasága változatos és sokszínű képet mutat a víz alatti életről.   A partközeli tengerek élővilága Átlagosan 200 méteres mélységig terjed a partközeli élővilág élettere. Itt rendkívül változatos, fajokban gazdag élővilágot találhatunk. Ennek fő okai, hogy ezekre a területekre torkollnak a szárazföld folyói, nagy mennyiségű szervetlen és szerves tápanyagot hozva magukkal. Az itt élő élőlények nem kerülnek a mélytengeri rétegekbe, hanem fokozatosan visszajutnak az anyag forgalmába. A tápanyagban dús vízben a 200 méteres mélységig még a napfény is lehatol, optimális környezetet teremtve ezzel a termelő és a fogyasztó élőlényeknek egyaránt. A sekély vizek homokos, iszapos fenéken egyszikű virágos növények, és különböző hínárfélék gyökereznek. Egyes tengeri füvek hatalmas kiterjedésű területen alkotnak zöld gyepszőnyeget. A növényevők közt apró csigák és rákok találhatók, valamint növényevő halak. A ragadozókat a tengerfenéken a csalánozó virágállatok és a tüskésbőrű tengericsillagok képviselik. A partközeli vizek ragadozó szintjéhez a tengerparti madarak és a partmentén élő tengeri emlősök sorolhatók. A lebontó élőlények a szivacsok, féregfajok,

Olvass tovább »

Festők fordulatos élete – Munkácsy Mihály

Munkácsy a 19. századi festészet meghatározó alakja, alkotásai a mai napig ismertek és elismertek nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg is. 1844. február 20-án született Munkácson, Lieb Mihály Leó néven. Ezt a nevet használta egészen 1868-ig, amikortól aztán Munkácsira változtatta a nevét, amely eseményről belügyminisztériumi kérelmező levél is fennmaradt az utókor számára. Szüleit még kisgyerek korában elvesztette, 8 éves korától anyai nagybátyjánál nevelkedett Békéscsabán. Egyáltalán nem volt jó tanuló az iskolában, méghozzá annyira nem, hogy gyámja már 11 éves korában asztalosinasnak adta. Előbb Békéscsabán, majd Aradon töltötte inaséveit, rendkívül mostoha körülmények között. A szenvedésének egy komolyabb betegség vetett véget, amelynek végül egy szerencsés kimenetelű találkozás lett az eredménye. Ezek az események végül végérvényesen megváltoztatták Munkácsy életét, és a továbbiakban nem kerülhette el a végzetét, végérvényesen összefonódott a sorsa a festészettel.   Munkácsy tehetségének felfedezése 16 éves volt, amikor megismerkedett a gyulai Wenckheim-kastélyban dolgozó Szamossy Elek akadémiai képzettségű festővel, és önmaga tehetségét bizonyítva a mesternek, végül a tanítványa lett. Szamossy segítségével nemcsak technikai ismereteit gyarapította, de megismerkedett a művészettörténet alapjaival is. További lehetőséget kapott a tanulásra és a fejlődésre Buziáson, Ormos Zsigmond temesi főispán, műgyűjtő és művészettörténész házában. Ormos jól képzett, világlátott ember volt, ismereteit szívesen adta tovább az arra a fogékonynak mutatkozó

Olvass tovább »

Élményfestés – Koi pontyok

A koi ponty a pontyfélék egy háziasított alfaja. A japán szavakban a ’koi’ vagy ’goi’ pontyot jelent, azonban a koi szóalak azonos egy szeretetet és vonzódást kifejező másik japán szóval. Így a koi ponty a szeretet és a barátság jelképévé is vált Japánban. Tehát azon túl, hogy díszhalként szemet gyönyörködtetnek ezek a harmóniát sugárzó vízi állatok, még különös jelentéssel is bírnak.   A koi pontyok kialakulása A koi pontyoknak számos változata létezik, amelyek eltérnek színezetükben, méretükben és mintázatukban is. A leggyakrabban előforduló színek a fehér, a fekete, a piros, a kék, a sárga és a krém, illetve előfordulnak foltos változatok is. A koinak napjainkban 22 fő és több, mint 100 altípusa létezik, amelyek folyamatosan bővülnek a keveredések miatt. A pontyok Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger vidékéről származnak. Ezen a területen már több ezer éve őshonos halfaj a ponty. Innen aztán a halak természetes úton, a folyókon keresztül vándoroltak kelet felé egészen Kínáig, nyugati irányban pedig Európába, nagyjából a Duna vonaláig. A pontyféléket Kelet-Ázsiában idővel háziasították, illetve mint élelmezési haszonállatot tartották. A Kínai Császárságban már az időszámításunk előtti 500-as évektől maradtak fenn írásos feljegyzések a ponty szaporításáról és tenyésztéséről. Ezekben a feljegyzésekben található meg először a ’koi’ kifejezés is. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy egy

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü