Élményfestés – Bonsai fa

Manapság gyakran találkozhatunk gyönyörű tálba ültetett mini fákkal, melyek a japán bonsai (ejtsd bonszáj) nevet viselik. A szó jelentése: fa egy edényben.  A bonsait választók a fákat a harmónia, az egyensúly, a türelem vagy akár a szerencse szimbólumaként tekintik. Mások egyszerűen a cserepes fákat élő díszként használják otthonuk dekorálásához, míg egyesek – például a zen buddhisták – úgy vélik, hogy a bonsai meditáció során a szemlélődés tárgya lehet.

Bonsait nevelni nagy öröm, de nem kis feladat. Sok türelemre és szakértelemre kell szert tenni, ha valaki minden nap gyönyörködni szeretne benne. Amennyiben szívesen nézegetnél otthonodban egy ilyen kis fát, de nincs türelmed, vagy lehetőséged a gondozásához, gyere el hozzánk és fess nálunk bonsai-t!

A bonsai kultúra Kínából ered

A bonsai nevelésnek körülbelül 1300 éves hagyománya van. A monda szerint a Han-dinasztia (ie. 206-220) uralkodása alatt élt egy varázsló, Jiang-feng, aki azzal a különleges képességgel volt megáldva, hogy a hegyeket, a fákat, a folyókat, a házakat, az állatokat és az embereket lekicsinyítve egy tálcára varázsolta. Ha valóban létezett ilyen varázslat, annak a császár Csin Si Huang Ti nagy hasznát vehette, mivel az ellenségeivel keményen leszámoló uralkodó joggal tarthatott merénylettől. Sokszor még legközelebbi bizalmasai sem tudták, hogy éppen 50 kastélya közül melyikben van, udvartartását folyamatosan költöztette. Viszont kedvenc növényeit is mindig magával vitte, ezzel teremtve meg magának az otthonosság érzését.

A császár halálát követő időszak Kína történetének egyik jelentősen fejlődő korszaka volt, mely kedvezően hatott a kertkultúrára is. Kezdetben  csak a tájakat és hegyeket modelleztek apró tálakban, ezeket penzsingeknek nevezték, de később növények is kerültek melléjük.

Japán tette világhírűvé a bonsai fákat

Japánban a VI. században jelentek meg a bonsai fák, a buddhizmust terjesztő kínai szerzetesek vitték magukkal a hazájukra emlékeztető kis növényeket. Ez a növénygondozási forma beillett a japán gondolatvilágba, ugyanis a természetet és az embert testvéreknek, a föld gyermekeinek tekintették. A bonsai-ok elterjedésével feloldódhatott az eddig fennállt határvonal a kert és a lakótér között, hiszen a természet egy darabkáját be tudták vinni magukkal a házukba.

A fák nevelését hosszas, a természetben tett megfigyelés előzte meg.  Az erdőben élő nagy példányok lényegét megőrizve alakították ki a kis méretű fák stílusát.

Hamarosan ezeknek a stílusoknak már szigorú esztétikai és kultikus szabályai alakultak ki. A bonsai felvirágzása a XII. században, a nemesség és szamuráj rétegek jóvoltából történt meg, akik a teaszertartás és ikebana (virágkompozíciók)  mellett erre is sok időt fordítottak.

Európában a portugáloknak köszönhetően jelent meg a XVI. század körül, de még nem lett általánosan ismert mindenhol.  Majd újra Japánból behozva az 1878-as, 1906-as és 1909-ben rendezett világkiállítások alkalmával került az érdeklődés középpontjába. A  kiállítások végeztével azonban a szabadba ültették őket, ahol lényegüket elveszítve normál méretű fákká nőttek. Elterjedésük végül csak a második világháború után kezdődött meg.

Hazánkban az 1980-as években terjedtek el leginkább, számos bonsai specialista üzlet létezik már. Aki szeretné magát bonsai tulajdonossá képezni, könnyedén csatlakozhat bonsai nevelő klubokhoz, zárt csoportokhoz az online közösségi térben is.

A kis fák titka

A bonsai fák nevelőinek az a célja, hogy  a természetet idealizáltan újjáteremtsék, ez pedig a fa életének, fejlődésének gondos tanulmányozásán alapul. Ez művészi kifejezésforma is egyben, amelyet az idő és az évszakok folyamatos váltakozása tükröz.

A kis méret titka a gyökérzóna nagyságának csökkentése és kontrollálása. Emellett az egyensúly fenntartása is fontos. Az ágak, a hajtások, a lombozat arányos metszése szükséges a szép eredményért. A tálban kifejlődő gyökértömeg ugyanis csak magával arányos mennyiségű lombot képes kiszolgálni. A kis méret elérésének másik trükkje, hogy  tápanyag-utánpótláskor a kiadott nitrogén mennyiségét csökkentik, így a hajtások zömökebbek, a levelek pedig kisebb méretűek lesznek.

A fa és a tál összhangja

Szót kell még ejteni a fáknak otthont adó tálakról is, hiszen a fa és a cserépedény együttesen alkotják a bonsai-t. Az edény kiválasztásakor fontos figyelembe venni, hogy milyen fajta fát ültetünk bele, a nem megfelelő színválasztás, vagy méret könnyen elnyomhatja a fa egyediségét. Egy szépen kidolgozott, ízlésesen formált, de összességében egyszerű tál mindig jó választásnak bizonyul.

A tál hosszának a növény magasságának 2/3-át kell kitennie, míg mélységének közelíteni a fa törzsének átmérőjéhez. Ha a fa gyökereinek mérete, vagy éppen a száraz klíma megköveteli, akkor mélyebb is lehet.

Oda kell még figyelni arra, hogy a lyukak megfelelő méretűek legyenek a tál alján a felesleges víz elvezetése miatt. A tál lehetőleg lábakon álljon, ami nagyobb párolgást idéz elő, így a pangó víz is elkerülhető. Mindezen alapszabályok betartásával és sok-sok munkával évtizedekig gyönyörködhetünk a bonsai-unkban.

Ha szereted a bonsai fák formavilágát és megnyugtató sziluettjét, gyere el hozzánk és fesd meg a saját fádat! Nézz körbe, hiszen számos nálunk megfesthető képen kapnak főszerepet a fák. A Nyírfák, a Szerelemfa, az Éjszakai ragyogás,  az Egymás bűvöletében, vagy az Arany-türkiz absztrakt erdő című festményeink mind üdítő színfoltjai lehetnek otthonodnak.