Ajándékozz festést Valentin-napra

Françoise Gilot lenyűgöző alkotásai és élénk egyénisége, rendkívüli műveltsége nyolc évtizedes, sokszínű munkásságában is megmutatkozik. Ilyen átfogó kiállítás az életművéből pedig, mint a jelenleg a Műcsarnokban megtekinthető Felszálló Főnix, eddig egész Európában nem volt. Gilot egészen két évvel ezelőtt, 100 évesen bekövetkezett haláláig utolsó tanúja és aktív résztvevője volt az európai művészet egyik legizgalmasabb korszakának. Matisse múzsája volt és az egyetlen nő, aki elhagyta Picassót. Később pedig a járványos gyermekbénulás ellenszerét kifejlesztő orvos felesége lett és egész életében csodás művekkel ajándékozta meg a XX. századot.   Françoise Gilot élete Festészeti munkássága nyolc évtizedet ölel fel. Művészetelméleti könyveket, versesköteteket publikált és illusztrált, tanított egyetemen, táncelőadásokhoz készített díszlet- és jelmezterveket. 21 éves korában ismerkedett meg Picassóval, majd tíz évig volt a zseni múzsája és társa, akivel két közös gyermeke született. Ebben az időszakban találkozott az idős mesterrel, Henri Matisse-szal is, akit szintén megihletett és elvarázsolt. Gilot határozottsága és belső szabadságra való igénye csak nehezen fért össze Picasso személyiségének autoriter és narcisztikus vonásaival. Így aztán 10 év után szakított a festővel, és ő lett az egyetlen nő, aki elhagyta Picassót.   Picasso után is van élet A festő a szakítás után valóságos kampányt indított egykori feleségének lejáratására, közös gyermekeiket is eltaszította. Gilot a

Kétszázkét éve, 1819. május 20-én látta meg a napvilágot “Európa nagyanyja”, a leghosszabban uralkodó brit királynő, Viktória. A korán megözvegyült, apró termetű, mindössze 150 cm magas királynő a kor legtöbbször lefestett uralkodója volt. Nevével és személyiségével egybefonódtak a viktoriánus korszak puritán eszméi, az iparosítás, az imperializmus. Az ő uralkodása idején lett elterjedt  a fényképezés is, ezért a rengeteg festmény mellett számos fénykép is megőrizte élete fontos pillanatait. Intelligens nő lévén, hamar felismerte, hogy a róla készült ábrázolások fontos szerepet játszhatnak az alattvalóival való kapcsolatában. Egyesek úgy tartják, hogy ő volt az eső uralkodó, akik felismerte a fényképezésben rejlő potenciális erőt és politikai fegyverként fel is használta azt. Ismerjük meg jobban ezt a nem mindennapi asszonyt!   Aranykalitkában töltött gyermekkor A kis Viktória egész gyermekkorában szinte ki sem tette a lábát a Kensington-palotából, ahol rendkívül szigorú, poroszos nevelésben részesült. A 19. század elején Martin Archer Shee (1769–1850) készített róla portrét, melyen Viktória egészséges, rózsás arcú gyermekként jelenik meg, aki vadvirágokat tart. Viktóriát azonban szinte sosem engedték szabadon és vadul szaladgálni a természetben. Tudjuk, hogy gyermek évei szigorúan felügyelet alatt, többnyire a palota zárt ajtaja mögött teltek. Kora gyermekkorából származik az anyjával készült közös festmény is, melyet William Beechey (1753-1861) alkotott. Apja,

A festészet fogalma A képzőművészet azon ágát, amelyben egy sík hordozófelületre visznek fel különböző anyagokat (ilyen anyag az olajfesték, a tempera, a gouache, az akvarell, de akár ide sorolható a tűzzománc, a mozaik, az üvegfesték és az olyan anyagok, mint a fonal vagy a textil) festészetnek vagy festőművészetnek nevezzük. A festmények típusai Megkülönböztetünk figuratív (ábrázoló) és nonfiguratív (nem ábrázoló) festményeket. A figuratív festészet különböző műfajokra osztható az ábrázolás tárgya alapján, lehet arckép (portré), csendélet, tájkép és életkép. A festészet rövid története Az őskorban elsősorban azért készített az ősember a barlang falára képeket, hogy jelentős eseményeket örökítsen meg vagy hogy a jövőbeni történések számára kedvező végkifejletet készítsen elő afféle képes imát a falra vetve. Az ókorban sokféle téma került a falakra, a padlóra és a plafonra freskók és mozaikok formájában. Az abban az időben elkészült alkotások megmutatták az emberek életét és vágyait, az isteneket és a követett vallás témáit. Kevés olyan volt ezek között, ami tabu lett volna és ezért nem kerülhetett be az ábrázolt dolgok közé. Olyan viszont többször is előfordult, hogy valami vagy valaki utólag vált „nem kívánatossá” és ezen okból megpróbálták utólag eltűntetni minden nyomát, hogy egyáltalán létezett, még a műalkotások szintjén is. A középkorban előtérbe kerültek a