Manapság gyakran találkozhatunk a róka motívummal. Babaholmik, babaszobák falától kezdve, hipszter ruházaton át akárhol visszaköszönhet a rókák jellegzetes, bohém ábrázata. Azonban nem csak a körülöttünk lévő tárgyakon találkozhatunk vele oly gyakran, hanem szinte bárhol a természetben, hiszen a vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó a Földön. Megtalálhatjuk az északi sarkkörtől kezdve egészen a mediterrán vidékekig, Közép-Amerika és Észak-Afrika néhány területén, és a nagy ázsiai sztyeppéken is. Magyarországon akárhol előfordul, amit elsősorban a kiváló alkalmazkodóképességének köszönhet. Ahogy a természetes élőhelyei egyre szűkösebbé váltak, úgy költözött be az emberi településekre és mezőgazdasági termőterületekre is.
Az éjszaka vörös-fehér urai
A rókának általában vöröses-sárgás barna a színe, felülnézetben inkább rozsdavörös a bundája, a hasa és a végtagok belső oldala pedig fehéres. Homlokán, vállain és háta hátulján a farok tövéig fehéren foltos, de ajka, pofája és torka ugyancsak fehér. A végtagokon fehér sáv vonul lefelé, a fülek akárcsak a mancsok, feketék.
Farka bozontos és hosszú. Esetenként a csak a farok hegye, olykor az egész farok fehér színű. Rendkívül ritkán, de Magyarországon is előfordul teljesen fekete egyed, amit a vadászati szaknyelvben „szenes rókának” hívnak. Létezik még az ezüstróka, mely a vörös róka nagy számban tenyésztett színváltozata.
Ami a méretét illeti, az a kis, illetve a közepes termetű kutyákéhoz hasonló, de azoknál jóval karcsúbb és nyúlánkabb. Koponyája is hosszabb, arcorra pedig hegyesebb, mint a kutyáké.
A rókák szeme alkalmazkodott a sötétben való tájékozódáshoz, és hallásuk is kiváló. A magas hangokat – mint például a füvön átfutó egér- is érzékelik. Nem csak a pofájukon nőnek hosszabb szőrszálak bajuszként, hanem a lábukon is. Ezek is segítik őket a minél pontosabb tájékozódásban.
A rókák társaságkedvelő lények
A rókák territóriumának méretét elsősorban a rendelkezésre álló táplálék és a rókaállomány sűrűsége befolyásolja. Többnyire törekszenek arra, hogy a territóriumaik összeérjenek egymással, mivel fontos számukra, hogy mindig legyen szomszédjuk. Ez egyfajta szociális igény a részükről.
A vizelettel történő jelölés elsősorban a territórium szélén fordul elő, míg az ürülék hátrahagyása a teljes területen előfordul. Ez utóbbi elhelyezésénél a kissé kiemelkedő tereptárgyak (vakondtúrás, kidőlt fatörzsek, kövek) erősen preferáltak.
Érdekesség, hogy a rókák tappancsán, a lábujjaik között apró szagmirigyek vannak, így miközben az erdőt járják, megannyi szagos lábnyomot hagynak maguk után.
Közép-Európában a rókák legtöbbször magányosan élnek az év nagy részében. Ezzel szemben az olyan területeken, mint például Anglia, ahol sok róka él viszonylag kis területen, ott a „rókasűrűség” miatt az egyedek kisebb csoportokba verődnek. Ez többnyire egy kant és 4-5 szukát foglal magába. A szukák közül csak egy vemhesül, a többi nem. Ezek egyébként többnyire az előző évekből származó alom tagjai.
A rókák mozgása ősszel a legaktívabb, ilyenkor hosszabb utakat járnak be, mint az év többi részében. A kanok ilyenkor fokozottabban kontrollálják és jelölik a területüket, hogy a szeptember végén elvándorló fiatal rókáktól azt megvédjék.
Érdekességek, melyeket kevesen tudnak a ravaszdikról
A rókák nyaka hihetetlen mutatványra képes: akár 180 fokban is képesek hátrafordítani a fejüket.
A farok végén található fehér szőrfoltnak feltehetőleg a szociális viselkedésben van jelentősége. Az egyes farok tartások szociális jelzések is egyben. A rókakölykök számára egyfajta iránymutatóként is szolgálhatnak a farkak a sötétben, így könnyebben tudják követni a szüleiket.
Ha a rókalyuk környékén nyúl-, fácán, esetleg őzmaradványok találhatók, az azt jelenti, hogy ezek a zsákmányállatok mind nagy számban vannak jelen az adott vadászterületen, ugyanis a rókák mindig a legkönnyebben elérhető táplálékforrást részesítik előnyben.
A rókák a zsákmány elrejtésekor az orruk hegyével előbb mindig földet, majd ezt követően faleveleket kaparnak a rejtekhelyre. A föld arra való, hogy a szagnyomokat elfedje, az avar pedig az árulkodó látvány ellen véd. Ez utóbbi elsősorban a dögevő madarak ellen fontos. A gödör ugyanakkor sosem lehet túlságosan mély, ugyanis a rókák csak nagyjából emlékeznek a rejtekhelyre, néhány méteres közelségből viszont a szag alapján megtalálják azt.
A sötétség védelmében a rókák – főleg a kölykök – sokkal kevésbé félénkek. Ilyenkor a rókakölykök akár pár lépésnyire is hagyják magukat megközelíteni. Ez a fajta viselkedés más éjjel aktív állatok esetében is jelen van.
A rókák sokszor szerepet kapnak a meséinkben
A népmesék gyakori szereplői a rókák, akik általában negatív figurák, ravaszságukkal csapják be a többi állatot. Többször szerepel róka La Fontaine híres meséiben és Antoine de Saint-Exupéry ’A kis herceg’ című művében.
A magyar irodalomban Fekete István ’Vuk’ című regényében szerepelnek rókák, amelyet később Dargay Attila rendezésében rajzfilmként is megtekinthettünk. Ugyanebben az időszakban volt népszerű a ’Futrinka utca’ című bábfilm sorozat, amelyben nem a legszimpatikusabb figura volt Sompolyogi, a róka. Az ő unokahúga, Rókica a nagybátyjánál jóval kedvesebb rókalány, aki a főszereplő Buksi kutyával is jó barátságba keveredett a történet folyamán.
Most már biztosan kedvet kaptál alkotni vagy éppen kitaláltad, hogy kinek adj ajándékba saját magad által festett rókás képet. Bármelyik állítás is igaz, a legjobb helyen jársz. A KreatívLiget Élményfestő Stúdió júniusban több rókás témájú festmény megfestésére is lehetőséget nyújt. Ha a Kis Herceget és Rókáját nem csak a könyvespolcodon látnád viszont, hanem a faladon, festmény formájában, akkor válaszd a Kis herceg és a róka című képünket. A rókák kedvelői akkor sem fognak csalódni, ha Marina Lesina Rókapár című alkotását festik meg profi instruktoraink segítségével.
főoldal
események
kosár
menü