A viktoriánus korban, Angliában nagy becsben tartották házi kedvenceiket. A kor felfogása szerint a gyermekeket felelősségre nevelték, amelynek egyik módja az volt, hogy egy háziállatról kellett gondoskodniuk. A kisállat tartás nem csak a jómódúak kiváltsága volt, hanem minden társadalmi réteg élvezte a házi kedvencek nyújtotta örömöket. Ebben a korban egy nagyszerű holland művésznő, Henriette Ronner-Knip észrevette a piaci rést, és a jómódúak állatainak megfestéséből tartotta el népes családját.
Szinte az anyatejjel szívta magába a művészetet
Henriette Ronner-Knip 1821-ben Amszterdamban született, művészcsaládban. Az első ecsetvonásokat édesapjától, Josephus Augustus Kniptől tanulta el. Nagyapja, Nicolas Frederick Knip szintén művész volt, akárcsak édesanyja, Pauline Rifer de Courcelles, akinek legkedveltebb témái a madarak voltak. Ő az édesapja első felesége volt, de mire Henrietta megszületett, apja már szeretőjével, Cornelia van Leeuwennel élt. Mivel a kislány főként apjánál tartózkodott, Corneliát általában Henriette anyjaként tartják számon.
Kamaszként nagy felelősség hárult rá
Henriette nem igazán részesült rendszeres oktatásban, mivel apja munkája miatt a család gyakran költözött. Josephus ugyanis művészetet oktatott ott, ahol épp állást kínáltak neki. Azonban 1823-ban apja az egyik szemére megvakult, 1832-re pedig teljesen elveszítette a látását.
Így történt, hogy 1835-ben, 14 évesen Henriette lett a felelős a család pénzügyeiért és egyéb jogi kötelezettségeiért is. Festeni kezdett intenzíven, hogy a családja pénzügyi gondjait csökkentse. Törekvését siker koronázta, az első festményét 15 évesen adta el, így vált kamaszként családfenntartóvá. 1840-ben a család a hollandiai Berlicumban telepedett le.
A saját házasságában is egyedüli pénzkereső volt
1848-ban nevelőanyja, Cornelia meghalt, ezt követően Henriette Amszterdamba költözött. Itt továbbra is a festészetét tökéletesítette, elsősorban haszonállatokat, az erdőket és a természetet örökítette meg képein. Kezdetben vízfestékkel, később olajfestékkel dolgozott. Számos művészeti kör és szervezet aktív tagja lett, mint például az Arti et Amicitiae, az 1839-ben alapított holland művésztársaságé.
1850-ben férjhez ment Feico Ronnerhez, a pár Brüsszelben kezdte meg közös életét. Feico rendkívül sokat betegeskedett, emiatt nem volt rendszeres jövedelme. Adta magát a helyzet, hogy Henriette menedzsereként tegye hasznossá magát. Így a nő ismét a családfenntartó szerepében találta magát.
Az állatok nagy ismerője volt
Feicóval kötött házassága után Henriette szinte kizárólag kutyákat és macskákat festett. Azt nem tudhatjuk, hogy azért döntött így, mert szerette az állatokat, vagy csak lehetőséget látott arra, hogy a gazdag viktoriánusok házi kedvenceinek festésével teremtsen biztos anyagi hátteret. Az viszont kétségtelen tény, hogy szerette és nagyon jól ismerte, értette is az állatokat. Idővel Henriette-nek lett egy kertes háza, ahol vadászkutyákat, macskákat és egy papagájt tartott, amelyeket modellként használt. Ahhoz, hogy igazán az állatok ábrázolásának művésze lehessen, tanulmányoznia kellett őket. Megfigyelte a viselkedésüket, majd papírszobrokkal modellezte azokat különböző testhelyzetben.
Ezen túl speciális üvegfalú stúdiót épített, ami mögött a macskái szabadon szaladgálhattak, aludhattak, hajba kaphattak, szóval élhették a macskák átlagos életét. Ez lehetővé tette számára, hogy alaposan megfigyelje őket, és a lehető legpontosabban fesse le viselkedésüket. Ez az egyik titka annak, hogy festményei még ma is oly sok embert szólítanak meg, akik a képekben gyönyörködve jobban megérthetik a macskák természetét.
A macska ábrázolásain túl híresek még az ölebkutyákról készült képei. Többek közt megfestette Marie Henriette osztrák hercegnő házikedvencét. Másik híres alkotása a hosszú szőrű, polgári környezetben elhelyezett macskát ábrázol.
Népes családjából többen a nyomdokaiba léptek
Amellett, hogy főállású festő volt, Henriette feleség és hat gyermek csodás édesanyja is volt. Több gyermeke is művész lett. Alfred fia elismert festő, grafikus és illusztrátor lett. Lányai közül kettő is a művészetben találta meg a kiteljesedést, Alice gyümölcs- és virágcsendéleteket festett, Emma pedig anyja nyomdokaiba lépve macskákat és egyéb állatos témákat örökített meg.
Henriette 1909-ben halt meg, 88 évesen egy gazdag életművet hátrahagyva. Olyan korát megelőző nő volt, aki teljesen egyedül tartotta fenn családját pusztán a festészetből és aki vélhetőleg nagyszerűen megtalálta a hivatás és a család közötti egyensúlyt.
Ha kedvet kaptál Te is az alkotáshoz, gyere el hozzánk és ismerd meg a festés alapjait. Helyszíni élményfestő alkalmainkon, vagy otthoni videós szettjeink segítségével elsajátíthatod a vászonra festés csínját-bínját. Reméljük hamarosan találkozunk!
főoldal
események
kosár
menü