Élményfestés – Kolibri

A kolibri Földünk egyik legkülönlegesebb élőlénye, egészen biztosan nincsen hozzá fogható. A szíve ezerkétszázat dobban egy perc alatt, egyetlen másodpercben nyolcvanat csap a szárnyával, és ha a szárnyait lefogod, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal…

Ismerjük meg jobban ezt a páratlan madárkát, akit nálunk is lefesthetsz, ha kedved támadna rá.

Változatos helyeken élnek

A kolibrik természetes körülmények között az amerikai kontinensen, és a hozzá közeli szigeteken fordulnak elő, tehát Alaszkától egészen Tűzföldig találkozhatunk velük. A több mint 330 kolibrifajnak rendkívül változatos az élőhelye: a mérsékelt övi lombhullató erdők, a sivatagok, az esőerdők, az Andok 5000 méteres hegyei mind otthont nyújtanak e madaraknak. Azonban a kolibri fajok nagy része Közép- és Dél-Amerikában fordul elő az óriási biodiverzitású esőerdőkben.

A kolibri vidám örökmozgó

Ez a madárka apró termetű, a legkisebb közülük mindössze 6 cm, a legnagyobb teste a fecske méretéhez hasonlítható. Változatos tollszínekkel bírnak, mely fémesen csillog. Csőrük hosszú csőszerű, de előfordul görbült forma is, melyből megnyúlt, hosszú nyelvével veszi magához a virágok nektárját. Miközben szárnyaival egy helyben lebeg és szürcsöli a nektárt, a virágok beporzásában is aktív szereplővé válik. Némely kolibrifaj rovarokkal táplálkozik, de a többségre nem ez a jellemző.

Repülő életmódot folytat, ez azt jelenti, hogy szinte csak éjszakai alváskor hagyja abba különleges röptét, hogy egy ágra leszállva kipihenje a nap fáradalmait.

A tojó gondoskodik az utódokról

A kicsinyek felnevelésében a tojó vállal szerepet egyedül, a fészekrakás is már az ő feladata. Tojásai emberi szemmel nézve rendkívül apróak, mégis a kolibri testéhez viszonyítva viszonylag nagynak mondhatóak. A jamaicai törpekolibri tojása például mindössze 1,5 mm átmérőjű és 10,9 mm hosszú.

A nőstény kolibri a begyében szállít nektárt a kicsinyeinek, majd a fészekhez érve felöklendezi azt és hosszú csőrét az éhes fióka torkába dugja. Számos kolibrifaj rovarokkal gazdagítja kicsinyei étrendjét, mivel ez tartalmaz elég fehérjét a növekedéshez és a fejlődéshez. Érdekesség, hogy ez cseppnyi madár minden egyes nap a testsúlya kétszeresének megfelelő mennyiségű táplálékot fogyaszt el.

Ahogy a kolibri repül, úgy nem szárnyal senki sem

Érdemes pár szót ejteni a repüléséről is, mivel lélegzetelállító és egyedülálló, amit produkál. Ők a természet mini helikopterei, hiszen képesek az oldal, illetve a hátrairányú mozgásra is. Ezt a tulajdonságukat szárnyuk teszi lehetővé, mely akár 180 fokba is elmozgatható. Lebegés közben akár 80-90-szer is csaphatnak szárnyukkal egy másodperc alatt, ez 200-ra változik az udvarlási szertartásukkor.

A kolibrik repülése rendkívül energiaigényes. Hatékony oxigénellátásra és emésztésre van szükségük. Más madarakéhoz képes a kolibri szíve óriásinak mondható – a kis testmérethez viszonyítva. Szintén csak a kolibrik jellegzetessége, hogy felszálláskor azonnal elérik a maximális repülési sebességüket, mely akár a 75-100 km/h is lehet. Testméretéhez viszonyítva a világ leggyorsabb madara, hiszen testhosszának 385-szörösét képes megtenni egyetlen másodperc alatt. Ez körülbelül 50 km/órás sebességnek felel meg. Ebben a féktelen száguldozásban egy plusz szemhéja segíti, ami megvédi szemét a nagy sebességgel történő repülés során.

Bár nem ők tartják a madárvilág rekordját, de mégis említésre méltó az apró vörhenyes kolibri, más néven tüzestorkú kolibri, aki 6000 km-ert repül. Ezt a távot a párzóhelyéül szolgáló Észak-Amerika, és a télen menedékül szolgáló mexikói lakhelye között teszi meg, így jön össze oda-vissza 6000 km.

Ha szívesen látnád viszont otthonod díszeként ezt a csodálatra méltó kis madarat, akkor ne habozz, gyere el hozzánk!

Profi instruktoraink mindenben a segítenek, hogy önállóan festhesd meg ezt a színpompás madarat. Augusztusban lehetőséged van elkészíteni ezt a csodás színekben pompázó kolibrit. Reméljük hamarosan találkozunk!

Blog

Élményfestés – Koi pontyok

A koi ponty a pontyfélék egy háziasított alfaja. A japán szavakban a ’koi’ vagy ’goi’ pontyot jelent, azonban a koi szóalak azonos egy szeretetet és vonzódást kifejező másik japán szóval. Így a koi ponty a szeretet és a barátság jelképévé is vált Japánban. Tehát azon túl, hogy díszhalként szemet gyönyörködtetnek ezek a harmóniát sugárzó vízi állatok, még különös jelentéssel is bírnak. A koi pontyok kialakulása A koi pontyoknak számos változata létezik, amelyek eltérnek színezetükben, méretükben és mintázatukban is. A leggyakrabban előforduló színek a fehér, a fekete, a piros, a kék, a sárga és a krém, illetve előfordulnak foltos változatok is. A koinak napjainkban 22 fő és több, mint 100 altípusa létezik, amelyek folyamatosan bővülnek a keveredések miatt. A pontyok Közép-Ázsiából, a Kaszpi-tenger vidékéről származnak. Ezen a területen már több ezer éve őshonos halfaj a ponty. Innen aztán a halak természetes úton, a folyókon keresztül vándoroltak kelet felé egészen Kínáig, nyugati irányban pedig Európába, nagyjából a Duna vonaláig. A pontyféléket Kelet-Ázsiában idővel háziasították, illetve mint élelmezési haszonállatot tartották. A Kínai Császárságban már az időszámításunk előtti 500-as évektől maradtak fenn írásos feljegyzések a ponty szaporításáról és tenyésztéséről. Ezekben a feljegyzésekben található meg először a ’koi’ kifejezés is. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy egy

Olvass tovább »

Élményfestés – állatos képek

Az állatok képi ábrázolása majdnem egykorú az emberiséggel. A kezdetekben persze teljesen más okból és céllal rajzolt vagy festett állatokat az ősünk a barlangok falára. Képeinek elsődleges értelme a bőséges vadászzsákmány iránti elkötelezettség volt, nekünk pedig – több ezer évvel később – értékes információforrás elődeink életéről és körülményeiről. Ahogy fejlődött az emberiség, úgy lett egyre sokszínűbb az állatok ábrázolása is, amely sok esetben összefüggött az adott népcsoport hitvilágával, vallási nézeteivel. Ezzel kapcsolatban elég például az egyiptomi kultúrára gondolnunk, ahol a különböző állatokkal megszemélyesített istenekről készült szobrok, festmények és rajzok nagy számban maradtak fenn az utókor számára vagy akár azokra az indiánokra, akik totemállatok „használatával” látták biztosítva a jövőjüket. Állatos festmények napjainkban A mai kor embere leginkább azért rajzol és fest állatokat, mert ebben örömét leli. Az állatok világa olyan sokszínű, hogy mindenki megtalálhatja benne a számára kedves fajtákat vagy egyedeket. Van, akit a vadállatok nyűgöznek le és van, akit pedig a megszelídített, a háziasított és az emberi élethez szoktatott állatok. Az alkalmazott technikák és az ábrázolás lehetőségei manapság olyan választékban állnak rendelkezésre, hogy az alkotni vágyó embert néha hatalmába keríti a bőség zavara. Ilyenkor érdemes átgondolni, hogy milyen szempontok alapján dönthető el, hogy mit és hogyan fessünk. Általánosságban igaz

Olvass tovább »

Élményfestés – Csodaszép nyírfák

Egy korábbi bejegyzésben már fontos szerephez jutottak a fák, amikor arról írtunk, hogy milyen jelentéssel bírhat a fa, mint szimbólum. A mindennapokban és a földi ökoszisztémában is különleges jelentősége van a fáknak. Erről szólt a bejegyzésünk az erdőkről. Az egyik olyan fatípus pedig, amely a külső jegyei alapján különösen egyedi mintázatot mutat és ezáltal feltűnőbb, „fotogénebb”, festményen is jó hangulatú háttere bármilyen ábrázolása, az a nyírfa. A nyírfa A nyír közepes méretű fáiról felismerhető, lombhullató fafajta, magyar nevét a vesszőkön képződő bibircseiről kapta. Kérge fehér színű, helyenként feketés foltokkal, míg ágai lecsüngenek. Levelei háromszög alakú, többszörösen fűrészes szegéllyel rendelkeznek, melyek ősszel sárga színűre változnak. Barkavirágzata van, melyből a könnyű magokat beérésüket követően a szél messzire hordja. Számos madárfaj és egyéb állatfajok otthona a nyírfaerdő, és a fákon számos rovarfaj telepedik meg. A nyírfaerdők a szellős, félárnyékos mivoltukból kifolyólag gazdag aljnövényzettel és fejlett cserjeszinttel rendelkeznek. A közönséges nyírfát gyakran ültetik kertekbe, parkokba díszfaként, valamint a faipar kedvelt alapanyaga, egyebek mellett tüzelőnek, lóversenypályákon akadályok alapanyagaként, továbbá seprűnyélnek is felhasználják. Erdészeti szempontból azonban gyomfának tekintik. A nyírfa számos részét felhasználja a hagyományos természetgyógyászat, mivel a kéreg triterpént tartalmaz, aminek gyógyító hatását már régen felismerték. A nyírfa gyógyhatása Leveleit június-július folyamán gyűjtik.

Olvass tovább »