Élményfestés – Csodaszép nyírfák

Egy korábbi bejegyzésben már fontos szerephez jutottak a fák, amikor arról írtunk, hogy milyen jelentéssel bírhat a fa, mint szimbólum. A mindennapokban és a földi ökoszisztémában is különleges jelentősége van a fáknak. Erről szólt a bejegyzésünk az erdőkről. Az egyik olyan fatípus pedig, amely a külső jegyei alapján különösen egyedi mintázatot mutat és ezáltal feltűnőbb, „fotogénebb”, festményen is jó hangulatú háttere bármilyen ábrázolása, az a nyírfa.

 

A nyírfa

A nyír közepes méretű fáiról felismerhető, lombhullató fafajta, magyar nevét a vesszőkön képződő bibircseiről kapta. Kérge fehér színű, helyenként feketés foltokkal, míg ágai lecsüngenek. Levelei háromszög alakú, többszörösen fűrészes szegéllyel rendelkeznek, melyek ősszel sárga színűre változnak. Barkavirágzata van, melyből a könnyű magokat beérésüket követően a szél messzire hordja.

Számos madárfaj és egyéb állatfajok otthona a nyírfaerdő, és a fákon számos rovarfaj telepedik meg. A nyírfaerdők a szellős, félárnyékos mivoltukból kifolyólag gazdag aljnövényzettel és fejlett cserjeszinttel rendelkeznek. A közönséges nyírfát gyakran ültetik kertekbe, parkokba díszfaként, valamint a faipar kedvelt alapanyaga, egyebek mellett tüzelőnek, lóversenypályákon akadályok alapanyagaként, továbbá seprűnyélnek is felhasználják. Erdészeti szempontból azonban gyomfának tekintik. A nyírfa számos részét felhasználja a hagyományos természetgyógyászat, mivel a kéreg triterpént tartalmaz, aminek gyógyító hatását már régen felismerték.

 

A nyírfa gyógyhatása

Leveleit június-július folyamán gyűjtik. A levél, nyomokban illóolajat, káliumsókat és aszkorbinsavat tartalmaz. A nyírfalevélből készülő tea kiváló vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő, de ismert görcsoldó és fertőtlenítő hatása is. Alkalmazzák enyhébb fertőzéses húgyúti megbetegedésekben, vesekő és vesehomok kialakulásának megelőzésére, reuma ellen. A népi gyógyászatban a fiatal fák nedvét már régóta vizelethajtásra használták. A fák megcsapolását jövedelemszerzési céllal végezték a Nyírségben és Székelyföldön is. Ez a csapolási eljárás a viricselés. A fák nedvét vagy frissen fogyasztották, vagy feldolgozták és ecetet, bort, sört készítettek belőle. A nyírfák nedvét tavasszal csapolták meg, amikor a fák szöveteiben már megindult a nedvességszállítás, ebben az időszakban lehet az eljárással célt érni.

 

Nyírfa a művészetekben

A közönséges nyír Finnország nemzeti fája. A finn és a számi emberek régen nyírfából kifaragott, kivájt csészéket készítettek. Ezeknek a hagyományosan elkészített csészéknek, bögréknek a helyi neve finnül kuksa, számi nyelven guksi.

A nyírfák számos festményen megjelennek, karakteres fehér-fekete színükkel megadva a képek alaphangulatát. A költőket is sokszor megihlette ez a szép, egyenes törzsű fa. Áprily Lajostól kezdve Kányádi Sándoron át Kosztolányi Dezsőig több magyar költő versében is szerepel a nyírfa.

 

A KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain pedig az alkotásban is elmerülhet, aki szeretne az otthonába egy saját készítésű nyírfákat ábrázoló festményt. Az aktuális időpontok és lehetőségek mindig a Helyszíni élményfestések menüpontban elérhetőek a weboldalon.

A korábbi programjaink fotóit pedig a Facebook oldalunkon lehet megtekinteni, ihletet merítve a további alkotásokhoz. Várunk mindenkit szeretettel!

Blog

Híres női festők – Nákó Kálmánné Gyertyánffy Berta

A 19. századi Magyarország egyik legműveltebb és legnépszerűbb hölgyeként tartják számon ezt a több területen igen tehetséges nőt. Bobdai Gyertyánffy Bertának igen kalandos élete volt, a zongorázásban és festészetben egyaránt kiemelkedő művésznő esküvőjén egy legenda szerint a papot pisztollyal kellett kényszeríteni arra, hogy az ifjú párt összeadja.   Rajzolás és a szerelem Berta az örmény származású, Erdélyben tevékenykedő nemes bobdai Gyertyánffy családba született 1819-ben. A Sankt Pölten-i Angolkisasszonyok zárdájában tanult rajzolni. Első mestere egy német festő, Friedrich Baudri volt, aki Magyarország kastélyait bejárva ajánlotta fel rajztanítói szolgálatait a nemes családoknak. A tizenkilenc éves Bertát is ő vezette be a festés és rajzolás világába. Azonban a közös munka során a mester és a tanítvány egymásba szeretett, amit Berta apja nem nézett jó szemmel, így Baudrinak el kellett hagynia a Gyertyánffyak kastélyát.   A boldog házassághoz pisztoly is kellett Szerelmi csalódása után két évvel, 1842-ben ismerkedett meg egy bálon gróf Nákó Kálmán politikussal. Az ismeretségből románc szövődött, amelyet aztán frigy koronázott meg 1842 nyarán. Leendő apósa és anyósa nem támogatta a házasságot, mert a Gyertyánffy család nem rendelkezett főnemesi ranggal. Nákó Kálmánt (a leendő férjet) viszont nem abból a fából faragták, hogy ez bármiben megakadályozza. Úgy tartja a legenda, hogy a gróf

Olvass tovább »
Henri Rousseau festménye

Festők, akik másoltak

Amikor az élményfestést illetik kritikával, sokszor jönnek elő azzal az érvvel az emberek, hogy ez az egész nem más, mint egyszerű másolás és semmiképp nem nevezhető művészetnek. Igen ám, de attól még, hogy egyszerű másolásnak nevezzük az élményfestést, attól még igenis lehet értékes időtöltés, amely nem csak szórakoztató, hanem fontos része lehet egy olyan tanulási folyamatnak is, amelynek egy előrehaladott szakaszában már elmondhatjuk, hogy az addig festmények másolásával nem kevés időt töltő és gyakorló festő tanonc a megszerzett és elmélyített technikai tudás birtokában képessé válhat saját elgondolása alapján új alkotások létrehozására.   A másolás nem lopás Picasso már elismert és keresett művész volt, amikor állítólag elhangzott tőle az a mondat, hogy „A középszerű művész másol, a zseniális pedig lop.” Nem tudjuk, hogy valóban mondott-e ilyet, de az biztos, hogy érdemes egy kicsit átgondolnunk, hogy mit is jelent ez a gyakorlatban? Mi a különbség a másolás, a hamisítás és a plagizálás között? Másolásnak azt a gyakorlatot nevezzük, amikor az általában kezdő művészek korábban élt és alkotott mesterek műveit próbálják lemásolni és ezt leginkább gyakorlás céljából teszik. A másolás egy fontos alkotórész a festészetben, hiszen a tanuló ezáltal új technikákat ismerhet meg, és gyakorlatban is el tudja sajátítani a festészet különböző szakmai

Olvass tovább »

A házi kedvencek festője – Henriette Ronner-Knip

A viktoriánus korban, Angliában nagy becsben tartották házi kedvenceiket. A kor felfogása szerint a gyermekeket felelősségre nevelték, amelynek egyik módja az volt, hogy egy háziállatról kellett gondoskodniuk. A kisállat tartás nem csak a jómódúak kiváltsága volt, hanem minden társadalmi réteg élvezte a házi kedvencek nyújtotta örömöket. Ebben a korban egy nagyszerű holland művésznő, Henriette Ronner-Knip észrevette a piaci rést, és a jómódúak állatainak megfestéséből tartotta el népes családját.   Szinte az anyatejjel szívta magába a művészetet Henriette Ronner-Knip 1821-ben Amszterdamban született, művészcsaládban. Az első ecsetvonásokat édesapjától, Josephus Augustus Kniptől tanulta el. Nagyapja, Nicolas Frederick Knip szintén művész volt, akárcsak édesanyja, Pauline Rifer de Courcelles, akinek legkedveltebb témái a madarak voltak.  Ő az édesapja első felesége volt, de mire Henrietta megszületett, apja már szeretőjével, Cornelia van Leeuwennel élt. Mivel a kislány főként apjánál tartózkodott, Corneliát általában Henriette anyjaként tartják számon.   Kamaszként nagy felelősség hárult rá Henriette nem igazán részesült rendszeres oktatásban, mivel apja munkája miatt a család gyakran költözött. Josephus ugyanis művészetet oktatott ott, ahol épp állást kínáltak neki. Azonban 1823-ban apja az egyik szemére megvakult, 1832-re pedig teljesen elveszítette a látását. Így történt, hogy 1835-ben, 14 évesen Henriette lett a felelős a család pénzügyeiért és egyéb jogi kötelezettségeiért is.

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü