Alkotni nem csak a vászonra lehet – A homokanimáció

A homokanimáció nem más, mint a homok formálása, amikor az alkotó homok felhasználásával egy képsorozatot hoz létre. A homokot egy világító asztalra szórják, a művész számos módon tudja alakítani a homokot a felületen ezáltal homokból alkotott sziluettek képeket alkotnak. A homokanimációt gyakran zenével kombinálják,  így mesélvén el egy történetet. Az egymásba fonódó alkotások szinte végtelen lehetőségeket rejtenek, akár improvizációról, akár előre kitalált történetről legyen szó.

Ez a fajta alkotás tulajdonképpen a performansz-művészethez áll közel, amelyben maga a művész a megtekintett mű központi eleme. A homokanimáció során a művész legtöbbször tiszta felületet használ, amelyet alulról világít meg és ezt a megvilágított felületet vetítik ki a közönség számára jól látható helyre. Az “animáció” kifejezés helyénvaló, mivel a művész által megalkotott formák az előadás során változnak, és pár perc alatt el lehet mesélni egy történetet képek sorozata által.

 

A homokanimáció nagy úttörői

A homokanimációs technikát Caroline Leaf hozta be a köztudatba még 1968-ban a Harvard Egyetem művészet szakos hallgatójaként. Első filmjét  (Homok vagy a Péter és a farkas 1968) a tengerparti homok fénydobozra öntésével, valamint a homokszemek formázásával hozta létre, így alakokat, textúrákat és mozgásokat tudott megjeleníteni néhány egyszerűnek tűnő kézmozdulattal.

Nem sokkal később más is kedvet kapott a műfajhoz, a hetvenes években Eli Noyes, egy másik Harvardot végzett hallgató, bemutatta a Homokembert (1973) majd a Homok -ábécét (1974), amely a Szezám utca című gyerek-televíziós műsor részévé is vált.

1977-ben Co Hoedeman holland-kanadai animátor egészen új szintre emelte a homokkal való filmkészítést. A Homokvár című filmje elnyerte a legjobb animációs rövidfilm Oscar-díját.

2006-ban Gert van der Vijver megalkotta A homokmágus című sorozatot a holland Nemzeti TV számára, azóta pedig animációt készít a The Passion (Hollandia) évente megrendezett szabadtéri játékhoz.

 

Magyarok is vannak az elismert művészek között

Méltán elismert homok animáció művésszel kis hazánk is büszkélkedhet. Nálunk Cakó Ferenc (Budapest, 1950-) grafikus, animációs filmrendező szerezett méltó helyet a a homokanimációs film világában.

Hamar kiderült, hogy tehetséges, így a budapesti Képző és Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakának elvégzése után felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakára, ahol 1973-ban vette kézhez diplomáját.

Főiskolai évei alatt készített amatőr animációs filmjeivel többször nyert díjakat az Országos Amatőrfilm Fesztiválon, ez nyitja meg számára a Pannónia Filmstúdió kapuit, ahol 1973-tól 1991-ig dolgozott tervező-rendezőként. A háromdimenziós animáció területén kezdetben báb- és gyurmafilmeket, sorozatokat, reklámokat rendezett és animált. Sokan ismerhetik a munkáit, hiszen a Sebaj Tóbiás és Zénó filmjei ma is népszerűek.

Az első nagy elismerés 1988-ig váratott magára, ekkor az AB OVO című szobor-homokanimációs filmjét Cannesban BEST SHORT díjjal jutalmazták, emellett több nemzetközi filmfesztivál is fődíját is elnyerte vele.

Cakó a képzőművészeti formavilág állandó kísérletezője, különleges hatású homokrajz-animációs filmjei mindig tudnak az újdonság erejével hatni. Önállóan írja, tervezi, rendezi és kivitelezi a nemzetközi fesztiválokon is nagy sikerrel játszott filmjeit.

 

Papp Norbert is a homokot használja egyik alapanyagként művészeti munkájában. Ő egy színes hátterű világító lapra szórja és formálja a homokot. Számtalan zeneszámhoz alkotott csodás animációt, készített rövidfilmeket. Munkáját olykor fényfestéssel kombinálja városi ünnepek alkalmával, de megrendelésre bárki kérhet ünnepi alkalomra tőle különleges kisfilmet.

Ha te is kedvet érzel valami igazán szépet alkotni, akkor gyere el hozzánk helyszíni élményfestő alkalmaink egyikére. Ha otthonodban szívesebben ragadnál ecsetet, akkor válassz otthoni videós szettjeink közül számodra megfelelőt.

Blog

Az örök festmény téma – Párizs

Az európai kontinens egyik legnépszerűbb városa Párizs, és nemcsak idegenforgalmi szempontból, hanem jellemző részleteivel ábrázolt képzőművészeti témaként is. Ez az a hely, ahol már hosszú évszázadok óta otthonra találhatnak szinte bármilyen művészeti ág művelői, legyenek akár írók, költők, festők, szobrászok vagy valamely színházi szakma képviselői. Nincs ez másként a XXI. században sem. Párizs mindenkit megihlet és magával ragad.   Párizs, mint festészeti téma Franciaország fővárosába a XIX. század elejétől áramlottak a festők és más művészek. Fénykorát az 1870-es évektől az első világháború kitöréséig élhette meg, ez volt a boldog békeidők (Belle-Époque) névvel illetett kor. Ebben az időszakban a Montmartre negyedben élt többek között Claude Monet, Henri Toulouse-Lautrec, Pierre-Auguste Renoir, Vincent van Gogh, Pablo Picasso, Maurice Utrillo, Salvador Dalí és Munkácsy Mihály is. A készülő festményekhez jó „alapanyagot” szolgáltatott a város és a benne élő emberek. A hangulatok és a színek buja kavalkádja Párizs, a táncosnők és a mulatók világa. A bohém életet élő művészek és modelljeik világa, akik az önmegsemmisítő életmódjuk ellenére végül maradandót alkottak, ezzel megmutatva a saját korukat az utókornak.   Párizs épületei festményeken A festményen legtöbbször megörökített párizsi építmény természetesen az Eiffel-torony, ilyen témájú képet a KreatívLiget Élményfestő Stúdióban is készíthetsz, többféle változatban. Keresd az aktuális lehetőségeket

Olvass tovább »

Élményfestés – Anne Marie Zilberman

A KreatívLiget Élményfestő Stúdióban megfesthető képek közül az egyik legnépszerűbb az ’Arany könnyek’ című, amelynél az akrilfesték mellett arany színű festéket is használunk. Az arany mint szín és mint anyag használatát Gustav Klimt a szecessziós festészet nagy alakja fejlesztette tökélyre és ő volt az, aki a leggyakrabban alkalmazta a képein az arannyal festést. A legszebb színű nemesfémmel való kapcsolata egészen a gyerekkoráig nyúlik vissza, az édesapja ugyanis aranyművesként dolgozott. Az ’Arany könnyek’ című festmény azonban mégsem Klimt nevéhez fűződik, hanem Anne Marie Zilberman kortárs francia festőnő nevéhez, aki a kép eredetijét készítette.     Anne Marie Zilberman vagy Anne Marie Zylberman   Hiába kortárs festőnőről van szó, nem könnyű a nyomára akadni az internet tekervényes szövevényében sem, ráadásul a nevét hol i-vel, hol y-nal leírva láthatjuk, amelyek közül azért látszólag az utóbbi a helyes írásmód. A hölgy saját Facebook oldala szerint a festészettel való foglalkozás nála afféle hobbi tevékenység lehet. A Párizsban megszerzett grafikusi diploma megszerzése után ugyanis stylistként dolgozott a Kenzo divatháznál, a Gerard Darelnél és a nagy múltú Lafayette áruháznál. Az életéről nem tudunk semmit, sem azt, hogy mikor és hol született, sem pedig azt, hogy jelenleg hol és alkot. Ami viszont biztosan látható a képeit megtekintve az,

Olvass tovább »

Élményfestés – Görög utcaképek

Nagyon sokunknak fűződnek a legkedvesebb nyári emlékei Görögországhoz és a görög vendégszeretethez. Ezekhez az élményekhez szorosan kapcsolódnak azok a helyszínek, amelyek a jellegzetes fehér falú házaikkal, az azúrkék tengerrel és a csodálatosan burjánzó növényekkel a görög életérzést szimbolizálják. Ezeket az életképeket a nyári utazás elmúltával is szívesen viszontlátjuk akár a lakásunkban vagy a nyaralónkban, ahol akár az egész berendezést hangolhatjuk a fehér és a kék színek köré, nem feledve az élettel teli növényeket vagy gyümölcsöket, meg persze a tengert.   Santorini, egy csodás görög sziget Santorini tulajdonképpen nem egy sziget, hanem egy majdnem szabályos körív mentén elhelyezkedő vulkanikus szigetcsoport az Égei-tengerben. Görögországhoz tartozik, a fővárostól, Athéntól mintegy 200 km-re délkeleti irányban helyezkedik el. A Kükládok szigetcsoportjának legdélibb tagja. A szigetcsoport egy irdatlan nagy erejű vulkanikus robbanás maradványa, amely megsemmisítette a korabeli településeket az eredetileg egyetlen szigeten. Ez a robbanás alakította ki a jelenlegi, nagyrészt vízzel feltöltött kalderát, azaz kráterhez hasonló horpadály. A vulkán kirobbanása és önmagába roskadása hozta létre ezt a különleges tájat, ahol a megmaradt kráterszél alkotja a jelenlegi szigeteket. A kaldera kialakulását megelőzte a bolygónk valaha volt egyik legnagyobb vulkánkitörése. Régészeti feltárások nyomán ez nagyjából időszámításunk előtt 1500 körül történhetett, a radiokarbon vizsgálatok az időszámításunk előtti 1645 és 1600

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü