Élményfestés – Buddha

Gautama Sziddhárta egy sákja nemzetségbeli király fiaként született, a mai Nepál területén található Lumbiniben, a hagyomány szerint időszámításunk előtt 563-ban. Huszonkilenc évesen feleségét és fiúgyermekét elhagyva az igazság keresésének szentelte életét.

Több évi remeteség után rájött, hogy testének kínzásával inkább elhomályosítja az elméjét, ahelyett, hogy közelebb jutna az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az aszkéta életmóddal. Végül a Bódhifa alatt meditálva buddhává, azaz „megvilágosodottá” vált. Életének további részében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és már haláláig is ezrek váltak a követőivé.

Buddha felismerte, hogy semmi sem állandó, és mint ilyen végső soron nem kielégítő, csakis feltételek függvényében, átmenetileg létezik. A tanításának alapja az, hogy felismerjük: semmilyen világi érték – sem a test, sem a pénz, sem a hírnév vagy a hatalom, sem a kapcsolataink nem óvnak meg minket az elmúlástól, a fájdalomtól, az elégedetlenségtől és a kiábrándulástól.

Buddha ráébredt arra, hogy belső erőforrásaink megfelelő felismerése és használata révén a tartós boldogság mégis elérhető és megvalósítható. Az igazi buddhista tanítás szerint élvezetek hiábavaló hajszolása helyett energiáinkat érdemes a tudatunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatására fordítanunk.

 

Hogy nézett ki Buddha valójában?

A nyugati kultúrából felszínesen kitekintve a keleti tradíciókra és filozófiákra hajlamosak vagyunk a jelképeket is felületesen szemlélni. Így lehetséges az is, hogy a felületes szemlélő számára ismert Buddha ábrázolások sokszor egy kövér, de legalábbis nem éppen karcsú, meghatározhatatlan korú, kopasz, nagyfülű, mosolygós embernek mutatják be a megvilágosodott vallásalapítót.

Turisták ezrei hoznak haza egzotikus útjukról szerencsehozó vagy nevető Buddha szobrocskát, abban a hitben, hogy tudják: kit ábrázol. Ezek az alkotások azonban valójában nem Buddhát, hanem egy X. században élt kínai szerzetest, Pu-tajt ábrázolják, aki afféle buddhista Mikulásként azért lett híres, mert a legenda szerint egy nagy zsákból osztogatta a gyerekeknek az ajándékot.

És hogy miért lett Pu-taj karakteréből mégis ennyi szobor? Ehhez azt kell tudni róla, hogy a köré szőtt legendának köszönhetően nagyon népszerű népmesei figurává vált a kora középkorban Ázsiában, sőt, sokan hisznek abban, hogy ő nem egy „egyszerű” megvilágosodott szerzetes, hanem maga Buddha reinkarnációja. Pu-taj alakja összefonódott a gazdagsággal, a szerencsével, a nagylelkűséggel, a bölcsességgel, a boldogsággal és az élettel való megelégedettséggel, illetve ezeknek egyfajta védőszentje lett. Ilyen minőségében került a szobra a buddhista szentélyek bejárataihoz és a turistáknak szánt ajándékboltokba.

 

Buddha fizikai megjelenése és jellemzői

A valódi Buddháról nem készült semmilyen ábrázolás egészen az időszámításunk szerinti II. századig, mert a buddhizmusnak ebben a korai szakaszában csak szimbólumokkal (üres trón, lovas nélküli felszerszámozott ló, lábnyom, dharma kerék) ábrázolták a megvilágosodottat.

A buddhista művészet ezen korszakát anikonikusnak nevezzük, mely elnevezést az 1980-as évektől használjuk, amikor kutatók alaposabban kezdték el tanulmányozni a buddhizmus művészettörténeti vonatkozásait. Egyesek szerint az anikonizmus annak kapcsán alakult ki, hogy nem illett olyanokat ábrázolni, akik megvilágosodtak és elérték a nirvánát.

1990-ben Susan Huntington amerikai kutatónő cáfolta az anikonizmus fogalmát a buddhizmusban. Szerinte a korai buddhizmus időszakában ábrázolt és anikonistának mondott alkotások valójában nem Buddha életéből való történeteket mutatnak be, hanem ereklyék, amelyeket a hívők a történelmi helyszíneken újra felavattak. Ez a vita a mai napig nem zárult le a kutatók között .

A Buddhát ábrázoló első szobor és mellszobor a mai Afganisztán területén, Kandahár régióban készült. Buddha fizikai testének jellemzése néhány korai buddhista írásból ismert. Ezekből meríthették ihletüket a korai Buddha szobrok és domborművek készítői is. Főleg a páli kánonban szereplő „Egy nagyszerű ember 32 jellemzője” írás volt nagy hatással a művészekre, amely konkrétumokkal határozta meg, hogy milyen is volt a megvilágosodott.

 

Buddha ábrázolások az ókortól napjainkig

Ahány kultúra és nép, amelyek a buddhista vallást elfogadták sajátjuknak, annyi féle ábrázolás és jellegzetes buddhista alkotás keletkezett az idők során. Még felsorolni is nehéz lenne mindazt a művészeti és építészeti értéket, amely a buddhizmus elterjedésének köszönhető. Ezért mi is csak érintőlegesen írunk erről a témáról, akit különösen érdekel a buddhista művészet, sok jó olvasni- és néznivalót találhat az interneten.

 

Lábnyom

Ázsiában sok helyen találhatunk különböző korból származó Buddha lábnyomokat. Egy buddhista legenda szerint Buddha még életében elrepült (!) Srí Lankára és a Sri Pada hegyen otthagyta a lábnyomát, hogy ezzel is jelezze Srí Lanka fontosságát tanításainak terjesztésében. Ugyanilyen módon hagyta lábnyomait több különböző ázsiai helyszínen, ahol a tanításait később tényleg el is ismerték.

 

Festmények és szobrok

Az időszámításunk előtti második századtól a szobrok már egyértelmű jeleneteket ábrázoltak Buddha életéből és tanításaiból. Ezek a plasztikus ábrázolások általában sztúpák díszítésében, szegélydíszeken vagy fogadalmi táblákon jelentek meg. Jellemzőjük még, hogy a jeleneteket igen, de magát Buddhát nem jelenítették meg. A művészek idegenkedtek Buddha ember alakú ábrázolásától, ezért kifinomult szimbolizmust fejlesztettek ki még az olyan jelenetek esetében is, ahol más embereket viszont ábrázoltak.

Egyes feltételezések szerint létezhettek Buddha emberalakban történő, fából készült szoborábrázolásai. Ezek azóta tönkremehettek a nem túl tartós és kezeletlen alapanyag miatt, de ezt a verziót eddig régészeti leletekkel még nem sikerült bizonyítani.

Később két fő irányzat alakult ki a szobrászatban és így a Buddha szobor ábrázolásokban is. A gandhárai szobrászati iskola jellemzője volt többek között a hullámos haj, a mindkét vállat fedő szerzetesi ruházat, a lábbeli, úgy, mint cipő és szandál, az akantuszfű leveleivel való díszítés és más jellegzetes buddhista szimbólumok.

A másik irányzat, a Mathura művészete pedig az ősi indiai hagyományokra épült és olyan isten-szerű lények ember alakban történő ábrázolására, mint például a jáksák. Az ábrázolás stílusa archaikusnak mondható Buddha későbbi ábrázolásaihoz képest. Az irányzat egyedi jellegzetessége volt Buddha muszlin kendővel eltakart bal válla, a tenyéren ábrázolt dharmacsakra (életkerék) vagy a lótuszülésben történő ábrázolás.

A falfestmények tekintetében az adzsantai barlangtemplomokban talált leletek igazán különlegesek. Indiában máshol ilyen méretű és összefüggő felületű alkotások nem maradtak fenn. A falakra készített festmények kiemelkedő művészi színvonalúak. Megtalálhatók közöttük magasztos, kegyetlen, erotikus vagy titokzatos történetek egyaránt. Buddha alakján kívül zenészek, táncosok, nők és démonok is feltűnnek a képeken.

 

Modern kori Buddha ábrázolások

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ázsiai országokban az újabb keletű buddhista festmények, vallási tárgyak, szobrok és épületek is mind hagyományos irányultságúak. A Buddha ábrázolások jellemzői, mint például a test- és kéztartás, a kilyukasztott fülcimpák, a haj elrendezése és a szimbólumok (bódhifa, lótusz, dharmacsakra) kanonizáltak, és így a legapróbb részletekig kötöttek.

Tehát az új művészeti alkotások is a hagyományos mintákat követik. Ezeknek megfelelően kiemelkedő fontosságú a szimbolizmus és csak másodlagos szempont a művészi kifejezés egyedisége. Ennek ellenére láthatjuk, hogy Japánban, Thaiföldön, Dél-Koreában, Srí Lankán és Balin a nyugati világgal történő intenzív élmény és tapasztalat megosztás hatására a helyi művészek már nyitottabbá váltak a nyugatról érkező irányzatok és lehetőségek felé. Ennek eredményeként kialakultak új, regionális stílusok, megjelentek a Buddha ábrázolásban is új irányzatok.

 

Ezeknek az új irányzatoknak a képviselőivel a KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain is találkozhatsz, ha eljössz valamelyik Buddha kép festésére. Az aktuális lehetőségeket keresd az Események menüpontban. Szeretettel várunk! Namaste!

Blog

Alkotni nem csak a vászonra lehet – Virágágyások madártávlatból

A tavasz érkeztével színesebb lesz a világ körülöttünk. Napról-napra egyre több virágban gyönyörködhetünk, a természet a téli álom után színpompásan ébred újra. Ha hagyunk magunknak időt ahhoz, hogy alaposan szemügyre vegyünk egy virágot,  akkor rájöhetünk, hogy tulajdonképpen egy csodás és tökéletes művészeti alkotás nő a lábaink előtt. A virágok rendkívül változatos szín- és formavilággal rendelkeznek, nem csoda, hogy sokakat inspirálnak alkotásra. Gyönyörű festmények, installációk  és fotók születnek nap, mint nap a virágokról, de egy lenyűgöző virágoskertet megálmodni és megvalósítani is művészeti tevékenység. Mai cikkünkben olyan virágoskerteket mutatunk be, amelyek madártávlatból fantasztikus impresszionista festményként hatnak.   Európa legnagyobb virágoskertje, a Keukenhof A Keukenhof kerteket 1949-ben alapította a város akkori polgármestere. Az volt a célja, hogy a hollandiai és európai virágtermelők kiállíthassák termékeiket és hogy segítse a holland exportot. A Keukenhof, ami magyarul konyhakertet jelent, a hollandiai Lisse városka mellett található, Haarlemtől délre, Amszterdamtól délnyugatra. A 32 hektáros parkban nagyjából 7 millió virághagymát ültetnek el évente. Ez a különleges park néhány hétig pompázik, ezért március utolsó hetétől, május közepéig látogatható. A kertben a tavasz valamennyi hírnöke otthonra lel. Aki arra jár, az illatozó jácintok, színpompás krókuszok, nárciszok, gyöngyikék, kockás liliomok és rhododendronok között élvezheti a tavaszi szín és illat kavalkádot. A kert

Olvass tovább »

Fessünk szarvasokat!

Ősszel és télen valahogy mindig több figyelem irányul a szarvasokra. A szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja az őszi erdő alapzajai közé tartoznak. Decemberben pedig az ünnepek közeledtével a szarvasok a Mikulás és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők. Dekorációként is sok otthonnak válnak díszévé ezek a gyönyörű állatok ebben az időszakban. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szarvas motívum történetével, annak eredetével és a különböző népek, vallások életében betöltött szerepével? Szeretnénk egy kis eligazítást nyújtani olvasóinknak a szarvassal, mint jelképpel kapcsolatban.   Szarvasok a természetben A szarvas a szarvasfélék családjába tartozó emlősállat. Ennek a családnak a tagja a jávorszarvas, az Észak-Amerikában karibunak nevezett rénszarvas faj és a vapiti szarvas is. Néhány szarvasfaj társas életmódot folytat, míg mások magányosan élnek. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek nevezzük, a kicsinyüket pedig a borjúnak. Ausztráliát és az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak szarvasok. Ezek a gyönyörű állatok elsősorban növényevők, néha azonban előfordul, hogy elfogyasztanak egy-egy madárfiókát. Kedvtelve legelik le a zsenge növényzetet, a leveleket, hajtásokat, ágakat és a füvet is. Mint bármelyik szarvasmarha, a szarvas is a kérődzők alrendjéhez tartozik, így a durván megrágott táplálékot lenyeli, visszaöklendezi, majd alaposan megrágja és újra lenyeli. Ez a módszer teszi lehetővé, hogy az

Olvass tovább »
A római kori festészet

A római kori festészet

A festészet különböző korszakait és stílusai bemutató cikksorozatunk az időszámításunk szerinti X. századtól foglalkozik ezzel a szerteágazó témával, és egyáltalán nem szerepel benne a megelőző időszak, sem annak meghatározó szereplői. Most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni valamelyest és sokak személyes kedvencét, a római kort vesszük górcső alá a festészeti vonatkozások szempontjából.   Művészetek a római korban A római kultúra és művészet egyik meghatározó alapja a vallás, amelyre erősen hatott a görög többistenhit, tulajdonképpen „átvették” a görög isteneket a saját vallásukba, új néven nevezve őket. A művészet alakulására is nagy hatással voltak a görögök, egész pontosan a kézművesek, a művészek és a tanítómesterek, mivel ők is nagy számban érkeztek bevándorlóként vagy behurcolt rabszolgaként a hatalmas változásokon keresztülmenő Római Birodalomba. Az időszámításunk előtti III. századig a képzőművészetek fejlődése meglehetősen lassan zajlott. A római művészetek kialakulásában jelentős hatása volt az ősi itáliai, ezek közül is elsősorban az etruszk művészek alkotásainak. A görög művészet hatása csak később válik uralkodóvá, abban az időben, amikor a hódító hadjáratok során elsősorban a görög szobrászat kiváló alkotásait tömegével hurcolják hadizsákmányként Rómába. Az i.e. II. századtól  a görög vagy görög hatású szobrok szinte elmaradhatatlan tartozékai lettek a római középületeknek és az előkelő lakóházaknak. A szobrokra mutatkozó egyre növekvő kereslet

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü