A ló már 4000 éve társa az embernek. Sokan vélik úgy, hogy a ló a legszebb, legszabadabb teremtmények egyike, aki harmonikus mozgásával, intelligenciájával és hihetetlen érzékenységével nyűgözi le a lovak szerelmeseit. Bár az ember a lovat kezdetben hadi célok miatt, később a szállítmányozás és mezőgazdasági munka megkönnyítése végett édesgette magához, napjainkban a háziállatként tartott lovak legtöbb esetben társak, az ember mellé rendelt lények.

A mai cikkben összegyűjtöttünk néhány kevésbé ismert érdekességet a lovakról.

 

A lovaknak rendkívül kifinomultak az érzékszerveik

A lovak olyan lények, akik mind az öt érzékkel rendelkeznek. Tehát fejlett az íz, tapintás, hallás, szaglás és a látás érzékelésük. Ezeknél a csodás állatoknál felfedezhető még egy titokzatos hatodik érzékelés, amely a tájékozódásban nyújt nekik segítséget. Ez a képesség nagyon ritkán van jelen az embereknél.

A szárazföldi emlősök közül a ló van a legnagyobb szemmel megáldva, így rendkívül nagy a látótere. A közhiedelemmel ellentétben a lovak is látják a színeket.

A ló szaglása kiváló, hiszen ez a kapcsolatteremtés és a tájékozódás szempontjából is elengedhetetlen tulajdonság. Kifinomult  orrával kiszagolja lovasa keze alapján, ha az ideges. Az érzékeny szaglást kihasználva a tapasztalt kiképzők illatos folyadékkal kenik be kezüket, ha nehezen idomítható lovakkal van dolguk. A vér szagára az állat nyugtalan és ideges lesz.

Ami a tapintást illeti, a ló legfontosabb tapintó érzékszervei a hosszú érzékelő szőrszálakkal ellátott, puha ajkak. Evés közben a ló szőrszálai segítségével gondosan megvizsgálja, ami elébe került, enélkül semmit sem vesz a szájába. A kapcsolatteremtéshez is használja ezt a szervét, ugyanis nemcsak a többi lovat, de minden más élőlényt is ezzel „mér fel”.

Akinek volt szerencséje hosszabb időt tölteni egy ló társaságában, biztosan észrevette, hogy a füle szüntelen mozgásban van. Az éber állat fülei előre merednek, olykor mindkettőt hátralapítja, de az is előfordulhat, hogy az egyik fülével előre, a másikkal hátra hallgatózik. Ez biztosítja azt, hogy a lovak még a leghalkabb zörejt is meghallják, mindegy, hogy milyen irányban van a hang forrása.

 

Érdekességek a lovak étkezéséről

A lovak állandóan esznek, mivel a gyomruk  kicsi (mindössze 8-15 literes), hamar megéheznek. Bár egy átlagos ló mérete 2 méter, a belei elképesztően hosszúak,  hiszen a ló emésztőrendszere a szájától a végbeléig akár 30 méter hosszú is lehet. Az elfogyasztott alacsony kalóriatartalmú, rostokban azonban rendkívül gazdag fűből, illetve szénából nem egyszerű kinyerni a tápanyagokat és az energiát. Ez az oka annak, hogy a lónak hatalmas, 28-36 literes vakbele és több, mint 100 liter térfogatú vastagbele van, amiben akár 100-150 kilónyi béltartalom is lehet. Ebben a terjedelmes bélben baktériumok sokasága segít feldolgozni az elfogyasztott szénát.

Érdekesség, hogy a lovak egyáltalán nem tudnak hányni, mert a nyelőcső helye és szöge a gyomorba ezt lehetetlenné teszi. Ha szükség van a ló gyomrának kiürítésére, mert mondjuk túlette magát, ahhoz speciális állatorvosi segítségre van szüksége.

A táplálék folyamatos rágása miatt a lovaknak nagyon erős és nagy fogakra van szükségük. Olyannyira nagyra, hogy a fogaik jóval több helyet foglalnak el a koponyájukban, mint az agyuk. A lovak fogai életük végéig folyamatosan nőnek, tolódnak ki a fogmederből és a rágás következtében kopnak. A fogaik koptatását  leghatékonyabban és legegészségesebben a fű, illetve széna fogyasztása biztosítja.

 

A lovak szíve hatalmas

A ló szíve nyugalomban 35-40-et ver percenként  és szívverésenként mindkét szívfél 1000 ml vért pumpál ki magából. Azonban ha maximális a terhelés, akkor mindkét szívfél 1700 ml vért lövell ki egy-egy összehúzódással, ilyenkor a ló pulzusa akár 200-220 dobbanás lehet percenként.

A ló nagyon tud ragaszkodni a gazdájához, sok lovasnak különleges, belsőséges kapcsolata van a hátasával. Azért emberi érzéseket nem szabad nekik tulajdonítani, de egyfajta barátság, kölcsönös rokonszenv kialakulhat.

Ha gyermekedet is be szeretnéd vezetni az élményfestés csodálatos világába, gyertek el közösen egy szülő-gyerek festésre! Keresd a lehetséges lovas élményfestéseket a Helyszíni Élményfestések menüpontban! Ha pedig már annyira lelkes a gyermeked, hogy egyedül is bátran csatlakozik egy festő csoportunkhoz, akkor ajánljuk neki a kimondottan gyerekek számára meghirdetett alkalmainkat.

Blog

A mandalák típusai, mintái, színei és jelentésük

Mi a mandala? A mandala egy spirituális szimbólum az ázsiai művészetben és a különböző keleti kultúrák népszerű, meditációval is kapcsolatos eleme. A hindu és buddhista kultúrákban a mandalák a világegyetem ábrázolásaként jelennek meg és a megvilágosodás útjára lépéshez szolgálnak egyfajta vezetőként. A mandala szó eredetileg a szanszkrit nyelvből származik, jelentése kör, körszelet, korong vagy ív. A szanszkrit az egyik legősibb indoeurópai nyelv, az egyik köznyelvi változatából származnak a mai észak-indiai ún. indoárja nyelvek. Az ókori India és a hindu vallás máig használt, szoros szabályok közé szorított, de választékos és művészi igényű liturgikus nyelve. A szanszkrit nyelv tudományos használatú és költői nyelvként hasonló szerepet tölt be az indiai kultúrában, mint a latin és az ógörög az európai kultúrában. Egy mandala sokkal több, mint egy egyszerű geometriai alakzatokból felépített dekoráció a falon. A buddhista és a hindu kultúrában olyan szimbolikus jelentéssel bír, amelynek meghatározó szerepe van egy hívő ember számára. A mandalák a hitük szerint a világegyetem különböző aspektusait képviselik. Kínában, Japánban és Tibetben a meditációhoz és az imádsághoz mandalákat használnak, az elhelyezett szimbólumok segítségét igénybe véve. A hinduizmusban és a buddhizmusban az a hitbéli meggyőződése az embereknek, hogy a mandala képes rá, hogy végig vezesse a hívőket az univerzum átváltozásának folyamatán.

Olvass tovább »

Alkotni nem csak a vászonra lehet – A homokanimáció

A homokanimáció nem más, mint a homok formálása, amikor az alkotó homok felhasználásával egy képsorozatot hoz létre. A homokot egy világító asztalra szórják, a művész számos módon tudja alakítani a homokot a felületen ezáltal homokból alkotott sziluettek képeket alkotnak. A homokanimációt gyakran zenével kombinálják,  így mesélvén el egy történetet. Az egymásba fonódó alkotások szinte végtelen lehetőségeket rejtenek, akár improvizációról, akár előre kitalált történetről legyen szó. Ez a fajta alkotás tulajdonképpen a performansz-művészethez áll közel, amelyben maga a művész a megtekintett mű központi eleme. A homokanimáció során a művész legtöbbször tiszta felületet használ, amelyet alulról világít meg és ezt a megvilágított felületet vetítik ki a közönség számára jól látható helyre. Az “animáció” kifejezés helyénvaló, mivel a művész által megalkotott formák az előadás során változnak, és pár perc alatt el lehet mesélni egy történetet képek sorozata által.   A homokanimáció nagy úttörői A homokanimációs technikát Caroline Leaf hozta be a köztudatba még 1968-ban a Harvard Egyetem művészet szakos hallgatójaként. Első filmjét  (Homok vagy a Péter és a farkas 1968) a tengerparti homok fénydobozra öntésével, valamint a homokszemek formázásával hozta létre, így alakokat, textúrákat és mozgásokat tudott megjeleníteni néhány egyszerűnek tűnő kézmozdulattal. Nem sokkal később más is kedvet kapott a műfajhoz, a hetvenes

Olvass tovább »

Fess velünk medúzákat!

Ha nyaraltál valaha tengernél, nagy eséllyel láttál már partra vetett medúzákat. Lehet, hogy közelebbről is megvizsgáltad a kocsonyás, zselészerű, teljesen áttetsző testüket. A természetes élőhelyükön, a tengervízben lebegve, még élő állapotban persze sokkal érdekesebbek ezek a különleges állatok, mint kisodródva a partra és kilapulva a homokban. Ismerkedjünk meg egy kicsit alaposabban a medúzákkal.   A medúza testfelépítése Első ránézésre azt is gondolhatnánk, hogy a medúzáknak nincs is igazi teste. Csak a zselészerű anyag, amiből áll, rendelkezik egy erősebb, vastagabb külső résszel, ami tulajdonképpen az egész állatot egyben tartja. Valójában a medúzákat felépítő sejtek valódi szöveteket alkotnak. Testszerveződésük viszont meglehetősen egyszerű. Összesen két sejtréteg található bennük és az anyaguk 97 %-a tulajdonképpen nem más, mint víz. Ezek a különös állatok ernyő alakúak, amely forma peremén tapogatókkal rendelkeznek. A medúzák testének kültakarója egyrétegű, amely réteget hengerhámsejtek alkotják.   A medúza táplálkozása Testükön egyetlen szájnyílás van, amelyet űrbélnek is nevezünk. Ennek a szájnyílásnak a peremén tapogatók helyezkednek el. A kisebb medúzák planktonokkal, a nagyobb méretű fajok kisebb rákokkal táplálkoznak úgy, hogy tapogatóikkal tengervizet áramoltatnak szájnyílásuk felé, azt beszippantják és kiszűrik belőle a táplálékot. A táplálkozási folyamat végén az emésztetlen salakanyag aztán szintén a szájnyíláson keresztül távozik. A medúzákon belül megkülönböztetünk ragadozó és planktonevő

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü