Élményfestés – Barna nyuszi, fehér nyuszi

A kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra hangolódva sokan díszítik otthonukat az ünnepkör jelképeivel. A tojás és a nyúl szinte minden háztartásban megjelenik, de megtalálhatóak az üzletek polcain csokifigurák képében is. Ismerkedjünk meg a húsvét egyik szimbólumának eredetével, a húsvéti nyuszi háttértörténetével.

A tavaszi napéjegyenlőség ünnepe

Mint oly sok más keresztény ünnephez kapcsolódó szimbólum és az ünnep időzítése is a kereszténység előtti időkből gyökereztethető. A tavaszi napéjegyenlőség idején a világ minden táján a legkülönbözőbb vallású emberek összegyűlnek ünnepelni. A tavaszi ünnepnek több ezer éves hagyománya van, hiszen a természet ébredése és az egyre hosszabb nappalok az embereket az újjászületés és a fény megünneplésére sarkallták.

A nyúl szimbólum eredete

Mivel Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának ideje nagyjából egybeesett a pogány újjászületéssel kapcsolatos szokásokkal, a korábbi vallási elemek és szokások beépültek a keresztény ünnepbe és kicsit össze is keveredtek a szimbólumok. Az angol ‘Easter’ és a német ‘Ostern’ szavaknak is pogány eredetük van, mivel az ősi kelta napéjegyenlőségi ünnepre, az Ostarára (Eostréra) utalnak. Úgy tartják, hogy Ostara, a kelta termékenység istennő szent állata a mezei nyúl volt, így az egyik magyarázat az, hogy a jelkép a pogány ünneppel együtt került át a keresztény húsvétba.

A nyúl szimbólum elterjedését segíthette, hogy a középkorban úgy vélték, hogy a mezei nyulak szűzként is képesek megfoganni – ez az elem pedig jól illeszkedett a keresztény Mária-kultuszba. A húsvéti nyúl elterjedésének másik magyarázata, hogy az egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkör jelképei közé. Egyes német területeken szokás ugyanis gyöngytyúkot ajándékozni egymásnak, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúkot németül Haselhuhnnak mondják, rövidebben Hasel. A nyúl német neve pedig Hase, így emiatt a félrehallás miatt is indulhatott a húsvéti nyúl töretlen és népszerű karrierje.

Nem mindenki rajong a húsvéti nyusziért

Van egy szigetország a világon, ahol a húsvéti nyuszi nem túl népszerű. Ausztráliában a nyúl behurcolt állatnak számít, és kártevőként tartják számon. Volt olyan törekvés, hogy a húsvéti nyulat megpróbálták lecserélni a húsvéti erszényes nyúlra, a bilbyre. Ez egy nyúlhoz nagyon hasonló őslakó erszényes állatfaj. Bár az ausztrál áruházak polcain húsvét táján tipikus látvány a csokoládé húsvéti bilby, nem tudta kiszorítani a klasszikus húsvéti nyulat. Ezzel a kihalás fenyegette, kis emlőssel ugyanis a gyerekek nagyon ritkán találkoznak.

A húsvéti nyúl szerepe

Sok európai országban és – a német kivándorlóknak hála – az USA-ban is a húsvéti nyúl hozza a fészekbe a színes tojásokat. A fészekrakás valószínűleg onnan eredeztethető, hogy a nyugati kultúrákban ábrázolt nyúl általában a Lepus fajhoz tartozik. Ez a nyuszi abban különbözik más nyúlfajoktól, hogy nem üregben él, hanem fészket rak, ide születnek nyitott szemű kicsinyei is. Másik jellegzetes külső jegye, hogy a teste nagyobb és füle hosszabb.

Franciaországban és Belgiumban nem a nyuszira bízzák a színes tojások szállítását, az ottani hagyomány szerint a húsvéti harangok pottyantják le őket. A harangok a katolikus szertartásban ugyanis nagypénteken “Rómába szállnak”, tehát a szertartás egy pontján megkondulnak, majd egészen vasárnapig, a feltámadást felidéző pillanatig csendben maradnak. Ekkor nagy zúgás-búgással térnek vissza Rómából, és ezek szerint tojásokkal.

Manapság már nem csak tojást, vagy csokifigurát hoz a húsvéti nyúl. Családonként eltérő, hogy az egészen apró meglepetéstől a komoly ajándékig mit rejt a nyuszi az előre elkészített fészekbe. Mindenesetre aki szeretne idén a megszokotthoz képest mást adni, annak jó alternatíva lehet az élményfestés. Kínálatunkban megtalálható a húsvét egyik kedvelt állata, a nyuszi, több színben is. 🙂

Blog

A szarvas motívum

Ősszel és télen valahogy mindig több figyelem irányul a szarvasokra. A szarvasbőgés és az egymásnak csapódó agancsok zaja az őszi erdő alapzajai közé tartoznak. Télen, az ünnepek közeledtével pedig a szarvasok a Mikulás és a karácsony kapcsán is felbukkanó szereplők, dekorációként is sok otthonnak válnak díszévé ebben az időszakban. De vajon mennyire vagyunk tisztában a szarvas motívum történetével, annak eredetével és a különböző népek, vallások életében betöltött szerepével? Szeretnénk egy kis eligazítást nyújtani olvasóinknak a szarvassal, mint jelképpel kapcsolatban. A szarvasok a természetben A szarvas a szarvasfélék családjába tartozó emlősállat. Ennek a családnak a tagja a jávorszarvas, az Észak-Amerikában karibunak nevezett rénszarvas faj és a vapiti szarvas is. Néhány szarvasfaj társas életmódot folytat, míg mások magányosan élnek. A hím szarvast bikának, a nőstényt tehénnek nevezzük, a kicsinyüket pedig a borjúnak. Ausztráliát ás az Antarktiszt kivéve minden kontinensen előfordulnak. A szarvasok elsősorban növényevő állatok, bár néha előfordul, hogy elfogyasztanak egy-egy madárfiókát. Kedvtelve legelik le a zsenge növényzetet, a leveleket, hajtásokat, ágakat és a füvet. Mint bármelyik szarvasmarha, a szarvas is a kérődzők alrendjéhez tartozik, így a durván megrágott táplálékot visszaöklendezi, majd újra megrágja és lenyeli. Ez teszi lehetővé, hogy az alacsony tápértékű táplálékból nagy mennyiséget is el tudjon fogyasztani.

Olvass tovább »

Élményfestés – Vizes témák

A víz egy nagyon különleges anyag festészeti szempontból is. Egyrészt áttetsző és átengedi magán a fénysugarak egy részét, másrészt viszont visszatükrözi mindazt, ami a környezetében van. A víz felülete A felülete lehet tükörsima, de fodrozódhat is, ha épp hozzáér valami, vagy ha beledobunk egy kavicsot, esetleg végigsiklik rajta egy csónak. A szél hullámokat kelt a vízen, amelyek lehetnek alig érzékelhetők, enyhén fodrosak, kicsit habos széllel, a viharos erejű légmozgás pedig már óriási hullámokat korbácsol. Ezek a természeti hatások úgy megváltoztatják a víz nyugodt felületét, hogy nyoma sem marad a korábbi színeknek és hangulatnak. A magyar nyelvben csodálatos és egyben beszédes kifejezéseink vannak a vadul mozgó víz leírására. Ilyen például, amikor azt mondjuk, hogy tajtékzik a tenger. A víz színe A vízfelület messzebbről nézve egy konkrétan meghatározható színben pompázik, amely szín ráadásul elég sok mindentől függhet. Szempont lehet az ég aktuális színe, a víz alatti padozat színe, a víz mélysége, a benne található élőlények színmeghatározó tulajdonságai, hogy csak a legegyértelműbbeket említsük. Más színeket kell használnunk, ha egy csepp vizet festünk, másokat, ha egy pohárban ábrázolunk vizet és másokat akkor is, ha egy tükröződő felületként, például egy utcai tócsaként festjük rá a képünkre. Emiatt nehéz olyan egyértelmű szabályokat felállítanunk, amelyek

Olvass tovább »

Élményfestés – A páva

Az egyik legdekoratívabb madárfaj a világon, nem csoda, hogy népszerű témát ad a fotósoknak és a képzőművészeknek is. Általában nem túl sokat tudunk azonban az „előéletéről”, ezért ebben a bejegyzésben összegyűjtöttünk pár érdekes információt és tudnivalót erről a pompázatos madárról. Szebb a páva, mint a pulyka A pávák feje tollas, a fejtetőn felmereszthető tollbóbitával. A csőre vastag, szárnyai rövidek, lekerekítettek, de ennek ellenére jól repül, bár elég nagy zajt csap közben. A vadon élő pávák éjszakára fák vagy bokrok ágaira röppenek fel és ott ülnek reggelig. A hím páva a farkát képes legyező szerűen felmereszteni, ezzel támasztva alá a módosult, színes felső farkfedőket, amelyek végén a pompás, kékes színű foltokat, az úgy nevezett pávaszemeket láthatjuk. A fejdíszét aranyos zöld fémfényű tollak teszik, háta zöldesen fénylő, néhol kék, hasa barnás-zöldes. A pávakakas dísztollainak kialakulása kétéves korában kezdődik, a teljesen kifejlett uszályt a harmadik évtől láthatjuk. A tojó madár mindig egyszerűbb színű, jellemzően barnás, esetleg kis mértékben színezett más árnyalatúra, a melle és a hasa fehér. A pávák hangja igen kellemetlen, szinte rikácsoló. A páva az a díszmadár, amely az idők során a kevélység és a nagyravágyás jelképe, valamint szólások alapja is lett. A fehér páva egy alkalmanként felbukkanó színmutáció, az

Olvass tovább »