Az élményfestés hatásai az agyunkra

élményfestés terápia

Sokszor halljuk és már-már közhelyszerű a megállapítás, hogy a képzőművészek, a grafikusok és festők, de még a fotósok is máshogy látják a világot, mint azok az emberek, akik nem végeznek semmiféle vizuális alkotó tevékenységet. Ez a látásmódbeli különbség az agyuk felépítésében és működésében is megmutatkozik.

 

Miből adódik a különbség?

 

Az alkotás és ezen belül a festészet rendszeres gyakorlása megváltoztatja az agyműködést és ez nem egy szubjektív alapokon megfogalmazott állítás, hanem tudományos kutatómunka eredményeivel bizonyítható tény.

Az agyunkon belül a jobb oldali agyfélteke felelős a kreatív gondolkodásért, az alkotóképességért, a különleges vizuális látásmódért. Amikor pedig azt vizsgáljuk, hogy mennyiben más a folyamatosan alkotó tevékenységet végző emberek agyi tevékenysége mondjuk egy rajzos feladat végzése közben, mint az átlagembereké, akkor azt látjuk, hogy a jobb agyfélteke jóval nagyobb aktivitást mutat, sőt, a folyamatos „használat” miatt „megedződött”, és a művészek agyában a szürkeállomány sűrűsége a jobb féltekén kimutathatóan nagyobb. A nem képzőművészettel foglalkozó embereknél jellemzően ez a bal agyféltekére igaz.

A művészeknél megfigyelhető agyszerkezeti sajátosság okai a rajzoláshoz és festéshez szükséges finom-motorikus mozgások és a nem tudatosan alkalmazott megfigyelések (ez az ún. procedurális memória), illetve ezek folyamatos fejlődése. A képzőművészek, a festők, a grafikusok azért is olyan kreatívak, mert ez az ő esetükben nem csak a szándék következménye, hanem sok múlik az ennek a különleges képességnek jó hátteret biztosító, sajátosan fejlődött, illetve átalakult agyszerkezeten is.

 

Lehet edzeni az agyunk jobb agyféltekéjét? „Gyúrhatunk” az agyunkra?

 

A hivatásunk, azaz a foglalkozás, amit űzünk, alapjaiban határozza meg, hogy milyen módon használjuk az agyunkat, ezáltal pedig azt, hogy mely agyi területeink fejlődnek benne jobban vagy nagyobb mértékben és ezzel összefüggésben milyen lesz a gondolkodásunk.

Szerencsére ez nem csak a munkánkra, hanem minden más tevékenységre is igaz, ezért ha a jobb agyféltekénket szeretnénk fejleszteni és aktívabb működésre bírni, akkor érdemes úgy eltölteni a szabadidőnket, hogy az alkotást helyezzük előtérbe, a vizuális és kreatív énünket segítségül hívva. Amint elkezdünk rendszeresen festeni, az agyunk jobb féltekéje fejlődésnek indul és ennek következményeként a kreativitásunk és az ilyen képességeket igénylő feladatokban való teljesítményünk is javulni fog.

Az agyunk egy nagyon jól fejleszthető szervünk, hihetetlen gyorsasággal reagál minden behatásra. Ráadásul annál inkább aktivizálható, minél nagyobb erőfeszítést igényel a tevékenység, amit végzünk. Ez azzal is igazolható, hogy egy rutinosnak mondható képzőművész agya kevésbé aktív festés közben, mint egy olyan amatőr személlyé, aki először jön el hozzánk egy élményfestésre és először kezd el alkotni. A tapasztalt alkotóművész kevésbé aktív agyi tevékenységének az oka abban keresendő, hogy ő jóval nagyobb gyakorlattal rendelkezik, ennek pedig az a következménye, hogy az agya eleve a fejlett jobb féltekéhez „igazítja” a feladatait, ahhoz a részhez, amely a vizuális észlelésért és a komplex stratégiaalkotásért felel. A tapasztalatlan, kezdő festő agyában pedig változások kezdődnek az alkotás hatására, egyre hatékonyabban sikerült aktivizálnia a kreatív képességekért felelős jobb féltekét.

 

A festés, mint edzésforma

 

A festészet és az agyműködés összefüggései a fent leírtak tükrében tehát egyértelműek. Vannak olyan területek és képességek, amelyeket a képzőművészet gyakorlása közben, a festés és a rajzolás révén tudunk a leghatékonyabban fejleszteni.

A kreatív tevékenységek azonban nem úgy izzasztóak, mint egy súlyzós edzés, hanem inkább egy elmélyült állapotot igényelnek, amely egyben szórakoztató kikapcsolódást is jelenthet a mindennapi rutinból. Tulajdonképpen az agyunkat tudjuk edzeni és fejleszteni azzal, ahogy az élményfestés alkalmával kiválasztjuk, elemezzük, és végül elkészítjük a képet, közben színeket keverünk, formákat próbálunk visszaadni a vásznon és belehelyezkedünk egy kicsit a festő helyébe is, amely tevékenységek mind azt a célt szolgálják, hogy új nézőpontból és más megvilágításban lássuk a körülöttünk lévő világot.

Gyere el hozzánk egy élményfestésre, trenírozd velünk a jobb agyféltekédet és élvezd a kreatív energiád felébredését!

Blog

Festők fordulatos élete – René Magritte

Belgiumba születni eleve egy furcsa dolog, mert olyan, hogy belga ember, nincs is. Ott vagy flamand valaki, vagy vallon, de esetleg még lehet német származású is. Ennek ellenére mindenhol azt olvashatjuk, hogy René Magritte belga szürrealista festő. Tudjátok, ő az, aki kalapos, kabátos önarcképet festett magáról egy az arca előtt lebegő, szép, kerek zöldalmával. Ez talán a legismertebb festménye, de a többi is igazán figyelemre méltó, ahogy az élete is, amit most igyekszünk bemutatni nektek.   René Magritte származása és művészetének alapjai Magritte anyja kalaposnő, apja pedig szabómester volt. Ha ránézünk a fennmaradt fotóira, talán ennek az információnak a birtokában az is jobban érthető, hogy miért látjuk olyan gyakran a művészt kifogástalan öltönyben és keménykalapban. Ezeket a motívumokat a festményein is megtalálhatjuk, vissza-visszatérnek valamilyen formában. Életének meghatározó tragédiája volt, hogy tizennégy éves korában az édesanyja öngyilkos lett. A közeli folyóból halászták ki őt, arcát elfedte a rátekeredő hálóing. René fiatal fiúként jelen volt a holttest kiemelésénél, amely élmény életre szólóan bevésődött az emlékezetébe. Lepellel takart fejű és testű alakok, vízparton fekvő élettelen testek olyan motívumok, amelyek jó néhányszor ismétlődnek a képein a későbbiekben. Először egy tapétagyárban dolgozott, majd később kedvező szerződést kapott egy galériától, így onnantól kezdve csak a festészetnek

Olvass tovább »

Élményfestés – Városok

Régóta ismert tény, hogy a Föld népessége folyamatosan növekszik. A tudósok úgy becsülik, hogy bő 200 évvel ezelőtt, 1804-ben 1 milliárd ember élt a Földön, míg 1987-ben érte el az 5 milliárdot a Föld lakossága. Jelenleg közel 8 milliárdon osztozunk a bolygón, a tudomány emberei úgy becsülik, hogy 2067-ra érjük el a 10 milliárd lakost. Egy 2015-ös adat szerint percenként 270 csecsemő látja meg a napvilágot. Ez a gyors növekedés azt eredményezi, hogy a városok lakossága is folyamatosan gyarapodni fog. 1950-ben a világ népességének még kevesebb, mint 30 %-a élt városban, de 2018-ra ez az arány megfordult, a városlakók száma 55 % lett. Az ENSZ tudósai szerint ez a tendencia folytatódni fog, úgy tartják, 2050-ben már a világ népességének 68 %-a lesz városlakó. Mindez új kihívások, soha nem látott problémák megoldására kell sarkallja az emberiséget. A száraz számok világa után nézzünk kicsit vissza a múltba, s idézzük fel, hogyan jöttek létre egyáltalán  itt, Európában a városok.   A városok középkori felvirágzása A városok létrejötte Európában a kora középkorra tehető. A 8. századtól a 13. századig szárazabb és melegebb lett az időjárás. Ez kedvezett a növénytermesztésnek, így  a gazdasági élet is megélénkült. A mezőgazdaságban technikai és módszerbeli fejlődés is bekövetkezett, a

Olvass tovább »

Élményfestés – Macskák és cicák

Az egyik legnépszerűbb háziállat napjainkban is a cica, ami nem véletlenül van így. Több ezer éve társa az embernek ez a barátságos, hízelgő, pihe-puha állat, amely sokaknak a magányán enyhít, vagy éppen teljesebbé tesz egy családot a jelenlétével. A legtöbb macskatartó arról számol be, hogy kedvence mindig megérzi, hogy milyen a gazdája hangulata, és eszerint keresi a kapcsolatot vele. Ha kell játszani hívja, bújik hozzá, hízeleg dorombol, vagy éppen rá se hederít. A következőkben néhány érdekességet sorolunk fel erről a páratlan állatról.   Az első bizonyíték a macska-ember barátságra Ez a rendkívül ügyes ragadozó egyes tudósok szerint körülbelül 10 000 éve kezdett az ember társaságában élni. Erre 2004-ben talált bizonyítékot egy francia kutató, Jean-Denis Vigne egy ciprusi sírban. A  körülbelül 9500 éves holttest mellett egy macska csontváza is feküdt a földben. Mivel a cicák nem voltak őshonosak Cipruson, az állat a közeli levantei partokról kerülhetett oda. Ez a lelet bizonyítéka a tudatos macska-ember együttélésnek, és ez a felfedezés nagyjából összhangban van a genetikai kutatások eredményeivel, amelyek szintén ezt a földrajzi és időbeni eredetet valószínűsítik a macskák háziasításával kapcsolatban.   A macskák világhódító útja Az ókori Egyiptomból 4000 évvel ezelőttről vannak írásos bizonyítékok arra, hogy az ott és akkor élő emberek

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü