Az emberi hajat szépen és valósághűen sem megrajzolni, sem megfesteni nem könnyű feladat. Pedig, ha olyan képet szeretnénk festeni, amin minimum egy emberalak látható lesz, akkor érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy gyakorolni kell a haj ábrázolását. Másként nem megy. Ebben a bejegyzésben adunk pár tippet, hogy hogyan kezdj neki a hajfestésnek. Persze nem a valóságban, hanem a vásznon.
A haj ábrázolása
Egy portré rajzolásának vagy festésének egyik legnehezebb része a haj ábrázolása. Elsőre nem is gondolná senki, hogy mennyi mindenre kell odafigyelni, ha szépet szeretnénk alkotni. Olyan fortélyai vannak az élethű, fotórealisztikus haj ábrázolásnak, amelyekre az ember hosszú idő alatt jön rá és még hosszabb idő alatt tudja begyakorolni. Ne adjuk fel tehát már az elején, gyakoroljunk és próbálkozzunk kitartóan.
Nem szabad elfelejteni, hogy mennyire sokféle haj létezik a valóságban is. Létezik hosszú, rövid, raszta, világos, sötét, vizes, száraz, tiszta, piszkos, göndör, hullámos, szögegyenes stb. Sokféle hajtípus van tehát, és a különféle fajtákat más és más módon kell ábrázolni a vásznon. Ezért is különösen nehéz a haj festése vagy rajzolása.
Ha csak egyetlen jótanácsot adhatunk a témával kapcsolatban, akkor azt mondjuk, hogy legyen szó akár sötét, világos, rövid, hosszú vagy bármilyen hajkoronáról:
Ne hajat akarj festeni!
Ne hajszálakat akarj megfesteni vagy megrajzolni. Tincseket kell ábrázolnunk, nem külön hajszálakat. Ha szálanként próbálsz hajat festeni vagy rajzolni, akkor a végeredmény könnyen olyasmi lehet, mintha egy felmosófejet látnánk a vásznon.
Miért fontos a haj?
A haj kinézete nem csak a saját fejünkön fontos, hanem az általunk elkészített festményeken is. Az esetek túlnyomó részében egy portré nagy részét (természetesen az arcon kívül) a haj ábrázolása teszi ki. Tehát a közkedvelt téma esetén az élő szempár után a hajkorona a második dolog, ami vonzhatja a szemlélő tekintetét. Fontos foglalkozunk ezzel a résszel is, hiszen hiába fantasztikus a szem és a többi karakteres arc rész kialakítása, és szép a háttér is, ha a modellünk haja csak úgy oda van mázolva a képre.
Tudnunk kell, hogy az emberi elme mindenben a tökéletességre és a szabályosságra törekszik. Az agyunk bal fele legalábbis logikusan így szeretne minden alkotást felépíteni. Hát a haj az pont nem ilyen. Inkább néhol kicsit kócos vagy hullámos, esetleg lobogó. A hullámzás közben keletkező felületek pedig felrúgnak minden szabályt, ami a fények és az árnyékok törvényszerűségeit illeti. Legalábbis első látásra mindenképp így tűnhet.
Persze ha jobban belemélyedünk a megfigyelésbe, rájöhetünk, hogy itt is megfigyelhetők szabályok és a keletkező árnyalatok, fények és árnyékok nagy részben attól olyanok, amilyenek, mert a haj tulajdonságai befolyásolják ezeket.
A lényeg az, hogy ha nem is tudatosan, de az agyunk érzi, hogy a haj egy elnagyolt, kevésbé kidolgozott részlet, mint mondjuk az alkotás többi része. Ennek pedig igyekszik ellen szegülni, miközben az ábrázolás nagyszerűsége nem a tűpontos kidolgozásban rejlik.
főoldal
események
kosár
menü