Élményfestés – Lótuszvirág

A KreatívLiget Élményfestő Stúdióban elkészíthető Buddha képeken is jellegzetes motívum a lótuszvirág. Ismerjük meg együtt ennek a csodaszép növénynek a szimbolikus jelentését és a különböző vallásokban betöltött szerepét!

 

A különleges lótuszvirág

A lótuszok vízi–mocsári növények. Nagy méretű leveleik a víz felszíne fölé emelkednek, pajzs alakúak, szélük ép, felületük erősen viaszos, erezetük pedig villás.

A lótuszvirág az iszapig lenyúló gyökerei segítségével minden éjszaka belemerül a vízbe, a következő reggelen pedig újra kivirágzik. Minden nap megcsodálhatjuk a gyönyörű virágait, aztán este újra a sötét vízfenéken tér nyugovóra. A szirmok viaszos védőrétegének köszönhetően szépsége soha nem változik. Így amikor minden reggelente kivirágzik, ugyanolyan szép lesz, mint ahogy azt az előző nap is láthattuk.

A lótusz a vízbe merüléssel majd az ezt követő újjászületési képességével igencsak meglepte az embereket. Nem csoda, hogy máshogy magyarázni nem tudták a létezését így már az ókortól fogva a vallási szimbolikához kapcsolták.

 

A lótuszvirág a kultúrában és a vallásban

A lótuszvirágot számos különböző kultúrában, illetve legfőképpen a keleti vallásokban a tisztaság, a megvilágosodás, a szellemi megújulás és az újjászületés szimbólumaként tartják számon. A tulajdonságai alapján elmondható róla, hogy az iszapos környezet ellenére is képes csodálatosan szép virágokat produkálni és tisztának maradni, mint akár egy tiszta lelkű ember.

Ezért is van az, hogy a lótuszvirágot gyakran isteni alakok mellett láthatjuk az ábrázolásokon. A buddhista és egyiptomi kultúrában is ez a csodálatos virág képviselte magát az univerzumot.

Ahogy a lótuszvirág a sötét, iszappal szennyezett, sáros vízből gyönyörű virágjával kiemelkedik és ellenállhatatlan szépségével mindenkit elvarázsol, úgy emelkedhet ki az ember is a „világ sötétjéből” egy új gondolkodási szintre lépve. Ezért lesz ez a virág az újjászületés szimbóluma, a szellem növekedését és megtisztulását, valamint a hitet jelképezi. Megmutatja, hogy a sötét, problémákkal teli világból és a legreménytelenebb környezetből is ki lehet emelkedni és lehetséges megteremteni a harmóniát és a békét a saját bensőnkben.

 

A lótuszvirág az ókori Egyiptomban

A hieroglifákon leggyakrabban megjelenő lótuszvirágok általában kék színűek voltak, azonban az ókori Egyiptomban két fő lótusz fajtát is megkülönböztettek, a fehéret és a kéket.

Az egyiptomiak a hitük szerint az újjászületést társították a lótuszvirághoz, ezenkívül a Napot és a teremtést is szimbolizálta. A Halottak könyvében felfedezhető egy amolyan átváltoztató hatású szöveg, amely képes egy személyt lótusszá alakítani, ezáltal lehetővé téve számára a feltámadást és az öröklétet.

Az egyiptomiak számára a lótusz jelentette a két egyiptomi királyság egyesítését is, a kötődést a Felső- és Alsó-Egyiptom között.

 

A lótuszvirág a hinduizmusban

Az egyik legerősebb kapcsolat a lótuszvirág és a vallás között a hinduizmusban figyelhető meg. A hinduk számára a lótuszvirág szimbolizálja a szépséget, a termékenységet, a jólétet, a lelkiséget és az örökkévalóságot. A leggyakoribb szimbólum a teljesen fehér lótuszvirág.

 

A lótuszvirág a buddhizmusban

A buddhista emberek a lótuszvirágot a hűséghez és az újjászületéshez társítják. Mérhetetlenül tisztának tartják, ahogy minden reggel újra és újra képes a homályos vízből kilépni és tökéletes tisztaságban kibontakozni. A virág nyílásának és növekedésének stádiumai a megvilágosodás különböző fázisai. A zárt virág azt az időpontot szimbolizálja, amikor valaki megtalálja a megvilágosodáshoz vezető utat. A teljesen nyitott virág pedig a teljes megvilágosodás állapotát jelképezi.

 

A lótuszvirág színei

A színek többlet jelentéstartalma ebben az esetben is egészen különleges.

Kék lótuszvirág

A lélek győzelme, a bölcsesség, az intelligencia és a tudás segítségével. A buddhista művészetben megjelenő kék lótusz ábrázolásakor megfigyelhető, hogy részlegesen nyitva van és a közepe soha nem látható a képeket és már ábrázolásokon.

Fehér lótuszvirág

A Bodhi-t szimbolizálja, a tudást, amellyel Buddha rendelkezik a dolgok igazi természetéről. Továbbá a mentális tisztaság és a szellemi tökéletesség állapotát is jelenti, valamint az egyén nyugodtságát képviseli.

Lila lótuszvirág

Általában nyílt virágként vagy bimbóként jelenítik meg. A lila lótusz 8 szirma reprezentálja Buddha egyik fő tanítását a Nemes nyolcrétű ösvényt, amely szerint a módszer követése a szenvedés megszüntetéséhez és a megvilágosodáshoz vezető egyetlen út.

A miszticizmust és spiritualitást képviseli. Nyitott virágként és bimbóként is ábrázolják.

Rózsaszín lótuszvirág

Talán az egyik leghíresebb lótuszvirág szín ez. Ez a legfőbb lótuszvirág és Buddha igazi lótuszaként tartják számon. Sokszor találkozhatunk vele a különböző Buddha ábrázolásokon is.

Piros lótuszvirág

A szívet szimbolizálja. Elsődleges jelentése a szeretethez és az együttérzéshez kapcsolódik. Általában nyitott virágként ábrázolják, ami a nyitott és szeretettel töltött szívet szimbolizálja.

Arany lótuszvirág

A teljes és totális megvilágosodás szimbóluma.

 

Lótuszvirág a festményeken

Buddhát és a lótuszvirágot gyakran egyszerre, egy képen vagy más műalkotáson megjelenítve ábrázolják. Ezzel is jelképezzük a anyagi világ legyőzését és a megvilágosodást, amikor ilyen képet készítünk.

Ha kedvet kaptál festeni, gyere el hozzánk a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba, és garantáltan nem fogsz csalódni. Szakértő mentoraink segítségével biztosan nagy sikerélmény lesz számodra az alkotás, amelynek a végén egy csodálatos festménnyel térhetsz haza.

Nincs kifejezett ajánlás, hogy hova legyen elhelyezve azután a lótuszos-Buddhás festmény. Érdemes persze olyan helyre rakni, ami jól szem előtt van, például a nappaliba. Így a kanapén üldögélve mindig eszünkbe juthat, hogy mennyire csodálatos ez a növény. Ez a lótusz, amely minden nap feltör a zavaros vízből és kinyitja szirmait, hogy befogadja a napfényt.

Aktuálisan elérhető képeinket és a hozzájuk tartozó élményfestés alkalmakat az Események menüpontban találod. Kellemes böngészést!

Blog

Élményfestés – Vitorlások és más hajók

Földünk valamivel több mint kétharmadát tengerek és óceánok borítják. Ezeken a nagy kiterjedésű és általában egymással összeköttetésben lévő vízfelületeken kívül tavak és folyók is szép számmal akadnak a szárazföldek belsejében. Mindezek eredményeként az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás már évezredek óta az, hogy valahogy át tudjon kelni a vizeken, illetve a nagyobb távolságokat ne csak a szárazföldön tudja legyőzni. Ennek érdekében olyan eszközöket kellett építenie már őseinknek is, amelyek egyszerre alkalmasak vízi járműnek és szállítóeszköznek. Megszülettek tehát a csónakok, a hajók és a vitorlások, amelyek az évszázadok folyamán sokféle módozatban és stílusban fejlődtek tovább. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a hajók megihlették a képzőművészeket is, amelynek eredményeként csodás festmények és más alkotások készültek minden történelmi korban. A hajózás történetének kezdetei A régészeti leletek és fennmaradt ábrázolások alapján is csak nagyjából tudjuk meghatározni, hogy mióta használ az ember vízi járműveket. Az első vízen használt emberi eszközök kidőlt fákból vagy hordalék fatörzsekből „készültek”, ezeket tulajdonképpen a természet szolgáltatta, nem is kellett velük különösebben semmit tenni. Az épített hajók felé vezető úton a következő lépés a helyi alapanyagoktól függően valamilyen fatörzsből vájt csónak vagy vékonyabb fatörzsek, esetleg nád összekötözésével létrehozott tutaj lett. Az erdővel fedett területeken a fatörzsből kivájt bödönhajó, nádasok közelében,

Olvass tovább »

Élményfestés – Kolibri

A kolibri Földünk egyik legkülönlegesebb élőlénye, egészen biztosan nincsen hozzá fogható. A szíve ezerkétszázat dobban egy perc alatt, egyetlen másodpercben nyolcvanat csap a szárnyával, és ha a szárnyait lefogod, hogy ne repülhessen, akkor tíz másodpercen belül meghal… Ismerjük meg jobban ezt a páratlan madárkát, akit nálunk is lefesthetsz, ha kedved támadna rá.   Változatos helyeken élnek A kolibrik természetes körülmények között az amerikai kontinensen, és a hozzá közeli szigeteken fordulnak elő, tehát Alaszkától egészen Tűzföldig találkozhatunk velük. A több mint 330 kolibrifajnak rendkívül változatos az élőhelye: a mérsékelt övi lombhullató erdők, a sivatagok, az esőerdők, az Andok 5000 méteres hegyei mind otthont nyújtanak e madaraknak. Azonban a kolibri fajok nagy része Közép- és Dél-Amerikában fordul elő az óriási biodiverzitású esőerdőkben.   A kolibri vidám örökmozgó Ez a madárka apró termetű, a legkisebb közülük mindössze 6 cm, a legnagyobb teste a fecske méretéhez hasonlítható. Változatos tollszínekkel bírnak, mely fémesen csillog. Csőrük hosszú csőszerű, de előfordul görbült forma is, melyből megnyúlt, hosszú nyelvével veszi magához a virágok nektárját. Miközben szárnyaival egy helyben lebeg és szürcsöli a nektárt, a virágok beporzásában is aktív szereplővé válik. Némely kolibrifaj rovarokkal táplálkozik, de a többségre nem ez a jellemző. Repülő életmódot folytat, ez azt jelenti, hogy

Olvass tovább »
A nő

Híres és kevésbé ismert női festők

Még a legtájékozottabb művészetkedvelők is zavarba jönnek, ha olyan nőket kell felsorolniuk, akik a festészet területén maradandót alkottak. A XX. század időszakából még biztosan eszünkbe jutnak női festők, de ahogy haladunk visszafelé az időben, úgy válhatunk egyre bizonytalanabbá, hogy egyáltalán voltak-e a régebbi korszakokban olyan hölgyek, akik a festészetben találták meg a hivatásukat. Biztosan állítjuk, hogy minden korban voltak női festők és persze az is bizonyos, hogy nem mindegyiküknek maradt fenn a neve vagy a képei az utókor számára.  Ezzel a bejegyzéssel azt szeretnénk elérni, hogy akiket viszont név szerint ismerhetünk, kerüljenek bele minél több műértő látókörébe és a festményeik váljanak az érdeklődésük tárgyává. Születési dátumaik szerinti sorrendben íme a női festők, akik közül nem mindegyik lesz ismerős, de reméljük fel tudjuk kelteni olvasóink érdeklődését irántuk és lesz olyan, aki még jobban utána fog járni a történetüknek és a munkásságuknak.   Caterina van Hemessen (1528 – 1588) Úgy tűnik, hogy Caterina volt az első nő, aki ráírta a saját nevét a festményére. A kép ráadásul azért is különleges, mert a művésznő saját magát ábrázolta festés közben. a pontos ráírt szöveg szerint: „Én, Catharina van Hemessen 1548-ban festettem le magam, 20 évesen.” Ez azért is érdekes momentum, mert ezzel a képpel

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü