Manapság senkinek nem jelent gondot a fontos pillanatok és személyek megörökítése az okostelefonok korában. Bármikor korlátlanul tudunk fényképet, videókat készíteni és a következő percben már meg is oszthatjuk akár a világ másik oldalán élő szeretteinkkel.
Nem is olyan rég még szalagra fotóztunk és epedve vártuk, hogy megérkezzenek az előhívott képek. Sokunk nosztalgiával nézegeti az albumokba rendezett megfakult képeket, gyermekkorunk emlékeinek őrzőit. Az ilyenfajta múltidézés a fényképezőgép megjelenése és elterjedése előtt csak a kiváltságosok luxusa volt. Luxusból pedig jutott bőven Marie Antoinette-nek, a kezdetben rendkívül népszerű, majd később közutálat tárgyát képező francia királynőnek, akit az egyik legtöbbször lefestett nőként tartanak számon.
Marie Antoinette korai évei
Mária Terézia tizenhat gyermeke közül a tizenötödikként látta meg a napvilágot. Anyja fontos szerepet szánt neki, az osztrák-francia kibékülés érdekében elintézte, hogy lánya a későbbi XVI. Lajos felesége legyen. A tizennégy és fél éves kis hercegnő 1770. május 16-án mondta ki a boldogító igent egy fényűző esküvőn a tizenhat éves trónörökösnek.
A fiatal Habsburg-lány érkezését a francia udvarban mély bizalmatlanság fogadta. Sokan úgy tartották, hogy a barátság álcája alatt Bécs valójában Franciaország meggyengítésére szeretné használni. De ekkor még, „dauphine”-ként Marie Antoinette közkedvelt volt: a fiatal, kecses és csinos lány könnyen beilleszkedett a francia udvarba. Gyönyörűen táncolt, és szerette a zenét, a kártyajátékot sem vetette meg és mindig kapható volt egy kis szórakozásra.
Az el nem hált házasság
XV. Lajos halála után alig 18 évesen, 1774-ben királyné lett, ekkor népszerűsége csökkenni kezdett. Amit ugyanis még elnéztek a dauphine-nak, az már nem volt elfogadható viselkedés a királynénak. Ráadásul az is sok suttogásra adott okot, hogy a fiatal pár a házasságának 7 évig nem volt gyümölcse. Egyesek úgy tartják, hogy Lajost sógora, II. József beszélte rá, hogy műtesse meg fitymaszűkületét, mely a házassági kötelességében gátolta, de erre a mai napig nincsen bizonyíték. Valószínűleg csak arról volt szó, hogy a két tinédzser teljesen különböző érdeklődésű ember volt, és nem estek szerelembe, bár az évek alatt egészen megkedvelték egymást.
Mindennek folyománya az lett, hogy Marie Antoinette-et nem kötötték le terhességei, szülései, a gyermekágyas időszak és az utódok nevelése. Így rengeteg szabadidejében zabolátlan, fényűző, pazarló életet élt és ennek férje sem szabott gátat. Hagyta, hogy felesége nélküle járjon el szórakozni, ami kitűnő muníciót adott a rosszindulatú pletykáknak. A párnak végül négy gyermeke született, melyek közül csak egy lány érte meg a felnőttkort.
Élete fiatal királynőként
A királyné gyermekei születése után egyes történészek szerint intim viszonyt tartott fenn egy 1774-es maszkabálon megismert svéd nemessel, Fersen gróffal. Az a pletyka is elterjedt róla, hogy a hölgy társaságot sem veti meg.
Ugyanakkor XVI. Lajosnak nem volt állandó szeretője, pedig elődei udvarában ez természetesnek számított. Furcsa módon ez ártott Marie Antoinette megítélésének, hiszen régi hagyomány volt az udvarban és a nép körében is a király szeretőjét hibáztatni mindenért. A királyi szerető az indulatok egyfajta levezető szelepeként is funkcionáltak. Őt lehetett hibáztatni a nem megfelelő emberek kinevezéséért, a költségvetési hiányért, rossz döntésekért. Szerető híján a királyné került a népharag kereszttüzébe.
Marie Antoinette menedéke
A királyné idővel megpróbált szabadulni Versailles nyomasztó légkörétől. Igyekezett privát életet élni, egy olyan korban, amikor még a szülése sem lehetett meghitt esemény. Az udvar szorításától mentesen próbált gyermekeivel időt tölteni. Ennek érdekében, amikor csak tehette, átvonult a nagy palotától mintegy három kilométerre fekvő Kis (Petit) Trianon-palotába, amelyet még apósa épített szeretőjének, Madame de Pompadournak. Ide csak a tényleg hozzá legközelebb állók tehették be a lábukat.
Marie Antoinette saját világot alakított ki, saját szabályokkal. A hölgyeknek például a Versailles-ban hordott nehéz, kényelmetlen selyemruhák helyett könnyed, laza szabású fehér muszlinruhákat varratott, amelyet szalmakalappal egészítettek ki. A napjaikat a kastély körül létrehozott mesterséges tavakon és dombokon csónakázva és sétálgatva töltötték. Még egy “műfalut” is építtetett rusztikus stílusban, ahol volt saját baromfiudvar, kert, és tejgazdaság is. Később magánszínházat is kialakított itt, ahol a legnevesebb társulatok adták egymásnak a kilincset.
Stílust teremtett
Fejébe vette, hogy ő lesz a legelegánsabb francia nő, ezért hihetetlenül sok pénzt költött ruhákra. Annak ellenére, hogy rengeteg bírálat érte a királynét, számos nemes hölgy és polgárlány követte az öltözködési stílusát. A róla fennmaradt ábrázolások gazdag száma annak is köszönhető, hogy a kor divatlapjaiban rendszeresen szerepelt. Az egyszerű muszlinruhája is divatot teremtett az arisztokrácia körében, így a selyemruhák ideje leáldozott. Történészek szerint több ezer lyoni takács maradt így munka nélkül eme divathullám kapcsán. Korábban a divatot nem a királynék, hanem az alacsony származású nők, színésznők, prostituáltak, királyi kegyencek diktálták.
A királyi pár halála
XV. Lajos az évek során visszavonult a politikai felelősségtől, súlyos depresszióba esett. A francia állam ügyei közben megállíthatatlanul romlottak, a kincstár lassan kiürült, és az uralkodó egyre több kritikát kapott mind a néptől, mind pedig a francia arisztokráciától. 1789-ben kitört a francia forradalom, és két év múlva az uralkodópár a Temple börtön kapuja mögött találta magát. A királyt 1793. januárjában lefejezték, az özvegy Marie Antoinette-et elszakították két, életben maradt gyermekétől és börtönbe vetették. Élete utolsó időszakában az egykor felületes királynő teljesen megváltozott: kitűnő diplomáciai készségét kihasználva mindent megtett, hogy megmentse családja életét. Az akkor még csak a harmincas évei végén járó királynő a megpróbáltatások és megaláztatások hatására alig pár hét alatt teljesen megőszült. Ő ugyanezen év októberében követte férjét a halálba, a királynőt egy jelöletlen tömegsírba temették. Fényűző és botrányoktól sem mentes életét megszámlálhatatlanul sok kép, portré örökítette meg.