Amikor azt olvassuk vagy halljuk, hogy a festészet is lehet 3D, akkor elsőre lehet, hogy valami virtuális valóságban végzett alkotó tevékenység jut eszünkbe, amit az emberek a jövőben fognak végezni, speciális szemüvegben. Biztosan van ilyen kezdeményezés is, de amiről ebben a bejegyzésben szó lesz, az egy kicsit nagyobb hagyományokkal rendelkező technika, mint a 21. század futurisztikus elképzelései.
Valójában a 3D festészet évszázadok óta létező dolog, ráadásul nem is egyféle technika létezik. Ezek segítségével elérhetjük, hogy a kétdimenziós vászonból a festményünk bizonyos részei kiemelkedjenek a két dimenziós térből. Az alkalmazott színekkel, a felhasznált anyagokkal megvalósítható, hogy a képet valóságosan is három dimenzióba tudjuk helyezni. Ebben a bejegyzésben bemutatjuk a lehetséges technikákat, amelyek 3D hatást hoznak létre.
A modellpasztás technika
A technika lényege az, hogy nem festékrétegeket visz fel vastagon a vászonra, hanem struktúrpasztával (más néven modellpasztával) dolgozza ki a kép kiemelkedő részeit.
A struktúrpaszta egy olyan sűrű állagú, apró szemcsés és általában fehér színű massza, aminek a segítségével a kétdimenziós festővásznon tudunk kialakítani térből kiemelkedő területeket, struktúrákat. Az anyag szilárdulás után festhető bármilyen festékkel.
Virágszirmok vagy tengeri hullámok kiemelésére nagyszerűen alkalmazható, de akár absztrakt képek még érdekesebbé tételére is remekül használható.
A festőkéses technika
Ennél a technikánál a festék felvitelét a vászonra nem ecsettel, hanem ún. festőkéssel végzik. A festőkés a modern kori festészetben előszeretettel használt eszköz, ami lényegében olyan, mint egy egy spatula. Többféle méretben és formában is lehet kapni a nagyobb művészkellék boltokban. A festőkéses technikával készült képek vibrálóan mozgalmasak és a foltszerűen felvitt festék miatt messzebbről nézve érvényesül jól a látványuk. A festésnek ezt a fajtáját folttechnikának is nevezik.
A technika lényege, hogy egy képet úgy alkotnak meg, hogy nem készítenek pontos ecsetvonásokat, hiszen nem is ecsettel dolgoznak, hanem a foltok különböző színeinek variálásával érzékeltetik a képen elhelyezett alakokat, a tájat és a fényeket. Napjainkban ezen technika alkalmazásának jeles képviselője az orosz-izraeli származású Leonid Afremov, akinek több képét is megtalálod a KreatívLiget Stúdióban elkészíthető festmények között.
A korábbi festészeti korszakokban a festőkéses folttechnika legnevesebb képviselői kétséget kizáróan az impresszionista és posztimpresszionista időkből kerültek ki. Claude Monet, Édouard Manet, Pierre-Auguste Renoir, Paul Cézanne és Alfred Sisley képei között is találhatunk bőven inspirációt, ha a festőkéses technikát szeretnénk tanulmányozni.
Az impasto festőtechnika
Ez egy olyan festészeti eljárás, amely a vászonra felvitt festék minél sűrűbb állagú alkalmazásán alapul. Az alkalmazott festék lehet olaj, de lehet akár akrilfesték is.
Az technika fő jellemzője, hogy az így készült képek erős textúrájúak, szó szerint jól láthatóvá vállnak az ecsetvonások. A felvitt festéket gyakran az egész vászon felületén nagyon vastagon alkalmazzák egészen a festési folyamat kezdetétől a végéig.
Az olajfesték azért nagyon jól használható anyag az impasto technikához, mert vastagon felvihető, kellően sűrű és lassan szárad. Az impresszionisták általában úgy hozták létre a műveiket, hogy nagy mennyiségű festéket helyeztek az ecsetre. Ezután rövid, egyirányú ecsetvonások sorozatával festették meg az egész képet. A sűrű festékanyagot csak erős, a szokásosnál merevebb és strapabíróbb eszközökkel lehet a vászonra fölhordani. Az ecsetek közül a merevebb szőrű, sertésszőrből készült, ún. sörte ecsetek alkalmasak leginkább ehhez a technikához.
A technika lehetővé teszi a festő számára, hogy jobban ellenőrizze munka közben a fény hatását. A textúrák és a háromdimenziós hatás segíti az impresszionisták által használt kifejezésmódot, amelyben a fény hatása erősen hangsúlyos a festményeken, főleg a tájábrázolásoknál. A rövid ecsetvonásokkal vastagon felhordott erőteljes színek a festmény tárgyának a lényegét ragadják meg. Így nem vesznek el a részletekben, mivel a technika ezt nem is teszi lehetővé.
Ezt a festőtechnikát a történelem legnagyobb művészei már az impresszionisták kora előtt is előszeretettel alkalmazták. A Rembrandt van Rijn holland festőnek tulajdonított híres Aranysisakos férfi című festmény az impasto festőtechnika alkalmazásának egyik legszebb történelmi példája, ami ugyan nem biztos, hogy a nagy mester keze munkája, de biztosan az 1600-as években készült.
A 19. század végén pedig Vincent Van Gogh az impasto festőtechnika alkalmazóinak egyik leghíresebb képviselője. Van Gogh festői pályafutásának (és életének) utolsó éveiben nagyon markáns, erőteljes festési technikát használt. Egyes képein teljesen olyan, mintha a vastagon felhordott sűrű festékrétegekbe direkt árkokat vájt volna a merev szőrű sörteecsettel. Az alkalmazott technika lehetővé tette a számára, hogy a – napjainkban már az ő nevével fémjelzett – markáns, rovátka szerű felületek létrejöjjenek a vásznon. Ezzel érzékeltette a harmadik dimenziót és adott egyfajta sajátos térbeliséget a képeinek.
főoldal
események
kosár
menü