Sonia Delanuay azon úttörők közé tartozott, akik úgy vélték, hogy a művészetet érdemes lenne a ruhákon, a divat által megmutatni és népszerűsíteni. Elsősorban festő volt, de a legtöbben a divat világából ismerik a munkásságát. Férje, Robert Delanuay is rendkívül ismert és népszerű festő volt, de árnyékából kilépve Sonia is egy nagyon kreatív, produktív és elismert életpályát épített fel.
Sonia gyermekkoráról nem sokat tudni
Sonia Delaunay Sarah Stern néven született 1885-ben Ukrajnában. Gyermekkoráról keveset árult el, ezt a korszakot önéletrajzában is csak vázlatosan ismertette. 1890-től anyukája bátyjánál, Henri Terknél nevelkedett Szentpéterváron. Nagybátyja sikeres és gazdag zsidó jogász volt, aki idővel örökbefogadta a kislányt. Ezután Sarah Szonja Terk néven folytatta az életét. A nagybácsi kitűnő neveltetésben részesítette: a legjobb iskolákba járatta, a nyarakat Finnországban töltötte, beutazta vele egész Európát, ahol a legnevesebb képtárakat is meglátogatták.
Tizennyolc éves korában akkori tanára javaslatára Németországba, Karlsruhéba ment tanulni egy művészeti iskolába. 1905-ig maradt ott, majd a művészet fővárosába, Párizsba vette az irányt.
Első házassága hamar véget ért
Kezdetben a Montparnasse-i Académie de la Palette-be járt, de mivel az iskola módszerei nem igazán voltak ínyére, inkább a párizsi műkereskedéseket, galériákat járta. Ezeken a helyeken ismerkedett meg a kor festészeti törekvéseivel, a posztimpresszionista művészek – többek közt Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Henri Rousseau Henri Matisse és André Derain – alkotásaival.
1908-ban kiállítása volt Wilhelm Uhde galériájában, akihez még ebben az évben férjhez ment. A házasság azonban nem szerelemből, hanem baráti szívességből történt, hiszen Uhde köztudomásúlag homoszexuális volt. De mivel Sonianak francia állampolgárságú férje lett, nem kellett hazamennie Oroszországba, ezentúl a kiállítás és Uhde révén ismertségre és új kapcsolatokra tett szert.
Gyermeke születése új utakra terelte
Első férje volt az, aki később bemutatta élete igazi nagy szerelmének, Robert Delanuay-nak. Hamarosan békében és barátságban el is vált Uhdétól, hogy 1910 novemberében összekösse az életét Delaunay-val, akinek a gyermekét már a szíve alatt hordta. Fiuk 1911 januárjában született, akinek Sonia készített patchwork technikával egy geometrikus mintákból álló színes paplant. A darab ma a Musée National d’Art Moderne tulajdonában van, mert ezt tartják művészetében az első olyan alkotásnak, amelyben elszakadt a természettől és a perspektívától.
Kezdetben férje kubista stílusát követte, de csakhamar kialakult saját kifejezésmódja. Azt az irányt vitte tovább, amit Apollinaire orfizmusnak nevezett: a fény és a színek előrébb valóságát hirdető stílust. A színeket olyan geometriában és párosításban alkalmazta, amely módon a színek ellentéteikkel fokozták egymás hatását, egyben vibráló érzetet keltenek. Ezt a jelenséget Sonia Delanuay szimultanizmusnak nevezte el.
Kezdetben fiának készített játékokat, fadobozokat, könyvborítókat, de magának és férjének is tervezett ruhákat, melyben mulatni jártak a párizsi éjszakába. Idővel újra visszatalált a festészethez, az Elektromos prizma című alkotása új irányzatának mintegy védjegyévé vált.
Sonia Delanuay az első művész, aki a művészetet divattá tette
Az első világháborút Spanyolországban és Portugáliában vészelte át a Delanuay család. Az itteni napfény még több inspirációt szolgált neki fény és a színek ábrázolásához.
Az orosz balett egyik képviselőjével, Gyagilevvel való találkozásuk nyomán kosztümöket tervezett a Kleopátra című balett számára, a díszleteket pedig Robert Delaunay tervezte és festette.
1917-ben pedig Madridban és Barcelonában megnyitotta első design ruha boltjait, amelyek nagyon hamar népszerűek lettek. A boltok kínálata és helyszíni adottságai lehetővé tették, hogy olyan nagy múltú divatmagazinok, mint a Vouge fotósai és modelljei otthonra találjanak nála. Hamarosan hírességek, filmsztárok is a törzsvásárlói lettek, tervezett ruhákat filmekhez is. Egyszer egy divatfotózáshoz egy Citroent is ő “öltöztetett fel”.
Nem csak ruhákat tervezett, hanem használati tárgyakat, dísztárgyakat, cipőket is. Alkotói tevékenységére egész karrierje során jellemző volt, hogy inspirálódott és együttműködött kortárs irodalmi alkotókkal. A világgazdasági válság Delanuay vállalkozását sem kímélte, hét év parkolópályára kényszerült alkotói tevékenysége.
Élete végéig sikeres volt
1936 táján azonban új lendülettel vágott bele az alkotásba és a párizsi világkiállításra három hatalmas, színes vászonképet készített, amelyek a francia technológia vívmányait voltak hivatottak bemutatni. Repülőgép motorok, propellerek, pilótafülkék inspirálták a művésznőt.
Szeretett férjét 1941-ben veszítette el. Onnantól fogva az alkotásnak élt és számos szakmai és közönségsikert zsebelt be. 1964-ben ő lett az első kortárs nő, aki külön kiállítást kapott a Louvre-ban. 1975-ben megkapta a Francia Becsületrendet munkája állami elismeréseként. Hosszú és rendkívül tartalmas élete 1979-ben, Párizsban ért véget 94 éves korában. Munkái számos művészt inspiráltak, többek között Mondriant és Andy Warholt.
Ha kedvet kaptál te is ahhoz, hogy kipróbáld magad a festészet világában, de nincs ötleted hogyan fogj hozzá, jó helyen jársz! Nézz körül helyszíni élményfestő alkalmaink között, vagy válogass kedvedre otthoni videós szettjeinkből. Profi instruktoraink megtanítják neked a festés alapjait és garantált sikerélményhez juttatnak. Szeretettel várunk!
főoldal
események
kosár
menü