Munkácsy Mihály a 19. századi magyar képzőművészet legismertebb alakja, a realizmus megújítója, a modern kiállítási technikák alkalmazásának egyik úttörője, életformájában pedig valóságos nagypolgár. A mester születésének 180. évfordulója alkalmából a Szépművészeti Múzeum nagyszabású emlékkiállítást rendez a tiszteletére. Több mint félszáz műalkotás, archív fotók, dokumentumok és kultusztárgyak segítenek feltárni Munkácsy életét, sikereit és páratlanul gazdag életművét.
Munkácsy 180 éve született
A Párizsban élő művész elsősorban a Krisztus élettörténetét bemutató óriásképeivel vált nemzetközileg ismertté. Ő maga köztiszteletnek örvendő közéleti személyiség volt, akit már életében mérhetetlen nagyrabecsülés és hódolat övezett. Kiemelkedő mesterségbeli tudása mellett hírnévéhez legalább annyira hozzátartozott a művész-személyiség tudatosan felépített képe, a szegény árvaságból a társadalmi ranglétra csúcsára jutó művész fejlődéstörténeti legendája is.
A kiállítás Munkácsy jól ismert főbb művei mellett a kevésbé ismert, idehaza ritkán vagy szinte sosem látott alkotásaiból is válogatást ad. A magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött, rejtőzködő remekműveken keresztül világítja meg azokat a társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, amelyek hozzájárultak hírnevéhez és a máig töretlen Munkácsy-kultusz kialakulásához.
Munkácsy leghíresebb festményei
Ásító inas
Munkácsy Ásító inas című képe Düsseldorfban készült. A stílusában az életképfestészet és erős realista hatások érződnek. A festmény kiválóan adja át az ébredés utáni nyújtózkodás és ásítás pillanatait, szépítés nélkül mutatja meg a fáradt arc jellegzetes vonásait. A tanulmányfej az Ásító inas című kép részlettanulmánya, egyesek szerint jelentősebb mű, mint maga a végső egész alakos kép. A festmény azért is jelentős, mert a művész keserű inaséveinek felidézése ihlette.
Siralomház
Az Ásító inas sikere után egy nagyobb kompozíció megfestése volt a művész célja. Ezt a képet szinte a festőállványról adta el Munkácsy egy angol műkereskedőnek. A művet aztán a párizsi Salonban is bemutatták, ahol díjat is nyert és számos elismerést kapott. A festmény egy vidéki magyar börtönt ábrázol, ahol a középpontban az elítélt áll, akihez sorra jönnek elbúcsúzni a családtagok a kivégzése előtt.
Tépéscsinálók
Munkácsy ezen művét a Siralomházzal szokták párhuzamba állítani a műértők. A festmény fókuszában a bal oldali mankóján támaszkodó férfi áll, aki éppen a szabadságharc viszontagságait meséli el. Mindenki megrendülve figyeli a fiatal sebesültet, akinek a nők a tépést, vagyis a sebkötöző anyagot készítik. A kép sötét hangulata jól leírja a feszültséget, a félelmet és harcos élet nehézségeit.
Rőzsehordó nő
A kép egy Párizs környéki faluban, Barbizonban készült, ahová a művészt barátja Paál László hívta meg. A képen egy fáradt erdőszélen ücsörgő rőzsehordó nőt látunk, aki éppen megpihen a hátán a súlyos ágakkal. A festmény tematikája a nehéz népi sorsot igyekszik megjeleníteni. A piros kendő, a zöld fű és a kék kötény miatt viszont Munkácsy egyik legszínesebb és talán ezért a legtöbbször reprodukált műveként is számontarthatjuk.
Krisztus Pilátus előtt
Realista stílusú, de vallásos témájú kép a Krisztus-trilógia első része, amelyen a művész egy teljes évig dolgozott. A bibliai téma itt szimbolikus, a festmény középpontjában nem kifejezetten az esemény áll, inkább az a világkép, amit az megjelenít. A képpel Munkácsy a vallásos témát a jelenkorba ültette át. A képet Sedelmeyer bécsi képkereskedő palotájában állították ki.
Mostanra a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének (a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota) rendezett a tulajdoni viszonya. A képek a magyar állam tulajdonában vannak, és a debreceni Déri Múzeumban lehet megtekinteni őket.
Honfoglalás
A képet Munkácsy élete végén, már betegséggel küzdve festette. A Honfoglalást az épülő Országház megrendelésére, az egyik nagyterem falára készítette. A festmény fő eleme a lovon ülő Árpád alakja. Ez az egyetlen olyan magyar történelmi témájú festménye, amelyhez fotótanulmányokat is készített, modelleket és kosztümöket gyűjtött. A kutatómunkával összefüggésben bejárta szinte az egész országot, levéltárakban igyekezett forrásokat találni a munkához. Érdekesség, hogy a képet először a párizsi Georges Petit Galériában mutatták be, Magyarországra csak ezután került.
Élményfestés mindenkinek
Pályája kezdeti időszakában még Munkácsy is másolta a nagy elődök képeit a múzeumban. Amikor az élményfestést illetik kritikával, sokszor jönnek elő azzal az érvvel az emberek, hogy ez az egész nem más, mint egyszerű másolás és semmiképp nem nevezhető művészetnek.
Attól még, hogy egyszerű másolásnak nevezzük az élményfestést, attól még igenis lehet értékes időtöltés, amely nem csak szórakoztató, hanem fontos része lehet egy olyan tanulási folyamatnak is, amelynek egy előrehaladott szakaszában már elmondhatjuk, hogy az addig festmények másolásával nem kevés időt töltő és gyakorló festő tanonc a megszerzett és elmélyített technikai tudás birtokában képessé válhat saját elgondolása alapján új alkotások létrehozására.
Az október 27-ig megtekinthető kiállításon bemutatott műtárgyakat a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a békéscsabai intézmény saját anyagából válogatták.
főoldal
események
kosár
menü