A csók az ajkak összeérintését jelenti elsősorban. Külön ezzel a témával foglalkozó tudomány is létezik a világon, ez pedig a filematológia. A csókolózás feltehetőleg tanult viselkedés, több emlősállatnál is előfordul. Az embereknél nem minden kultúrában van szokásban. Nézzük is meg, hogy hogyan alakult az emberek, az emberiség viszonya ehhez az intim kapcsolódáshoz a történelem különböző korszakaiban és népcsoportjainál.

 

A csók a régi korokban

A témával foglalkozó kutatók igen megosztottak a csók eredetét illető kérdésben. Az egyik vélekedés szerint a csókolózás szokása valószínűleg több millió évvel ezelőtt alakult ki, amikor az emlősök a megrágott ételt a szájukon át adták át utódaiknak, az antropológusok egy másik csoportja szerint pedig egy olyan ösztönös cselekedetről van szó, amelynek inkább a párválasztásban van szerepe.

A legkorábbi, csókolózáshoz hasonló tevékenységről, az orrok egymáshoz dörzsöléséről tudósító szövegek az időszámításunk előtti 1500 környékén, Indiában keletkezett védikus irodalomból származnak. Az időszámításunk előtti 8-9. századból származó hindu eposzban már az ajkak összeérintéséről is találunk szövegrészletet, a sokak által ismert Kámaszútra pedig már egy egész fejezetet szentelt a különböző csók fajták leírásának.

A csók azonban nem csak Indiában volt ismert. Hérodotosz, az időszámításunk előtti 5. században élt görög történetíró megemlékezett róla, hogy a perzsa férfiak ajakcsókkal üdvözölték az azonos társadalmi rétegbe tartozó, arcra adott csókkal pedig a náluk alacsonyabb rangú társaikat.

A csókolózás elterjedéséhez valószínűleg nagyban hozzájárult, hogy az Indiát az időszámításunk előtti 326-ban elfoglaló Nagy Sándor hadseregének tagjai vezérük három évvel később bekövetkezett halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette a szokást.

A csókolózást Európában a rómaiak terjesztették el. A birodalom lakói háromfajta csóktípust is ismertek. 1. az arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte. 2. a basium esetében már az ajkakat érintették össze a felek. 3. a savium pedig a csók legszenvedélyesebb formája volt, elsősorban a szerelmesek között. Az esküvői csók szokása is a római időkre vezethető vissza. A hagyomány szerint a párok házassági szándék bejelentésekor váltottak egy szenvedélyes csókot egymással. Ez a szokás tulajdonképpen napjainkig fennmaradt, azzal, hogy a friss házasokat csókra szólítja fel az őket összeadó egyházi vagy világi személy.

A csók az újabb korokban

A középkorban, elsősorban Európáról beszélhetünk, amikor a kultúra alakulását és a csók szerepét vizsgáljuk. Az emberek ebben az időszakban társadalmi hierarchiában elfoglalt helyük szerint adtak csókot egymásnak. Az azonos rétegből kikerülők – függetlenül attól, hogy férfiak vagy nők voltak – a szájukat érintették össze. Minél távolabb csókoltak arcon azonban valakit a szájától viszonyítva, annál nagyobb volt a két ember közötti társadalmi különbség.

A 17. század második felétől a csókot más gesztusok kezdték felváltani, mint például az egymás felé történő meghajlás, a pukedlizés, vagy akár a kalap megemelése. A csók fokozatos kiszorulásához az üdvözlő szokások közül a pestisjárvány kiváltotta félelem is nagyban hozzájárult.

Számos – korábban elszigetelten élő – népcsoport is csak az európaiak megjelenésével ismerte meg a csókot. 1897-ben Paul d’Enjoy antropológus feljegyezte, hogy az ajakra adott csók számos ázsiai kultúrában az undor jelének számít és abszolút tabuként kezelték azt.

Ázsia egyes területein még a 20. században is megbotránkozást keltett egy nyilvános csók. Feljegyezték, hogy 1924-ben Auguste Rodin A csók című szobrának bronz reprodukcióját csak egy kis szobában, bambusszal eltakarva állíthatták ki Tokióban, a botrányt elkerülendő.

 

A csók élettani hatásai

A csókolózás elsősorban stresszcsökkentő hatással rendelkezik. Egy kontroll vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a csókolózás gyakoriságának növelése a házas és együtt élő pároknál egyaránt érezhető stresszcsökkenést, az együttélési elégedettség növekedését és koleszterinszint-csökkenést okozott.

Tehát eszerint kijelenthető, hogy minél gyakoribb a csók egy párkapcsolatban, annál nagyobb párkapcsolati elégedettségről és boldogságról számolnak be azok a szerencsések, akiknek ebben rész van.

 

A csók a művészetekben, híres csókábrázolások

Gustav Klimt: A csók

A híres osztrák festő legismertebb alkotása nagy valószínűséggel A csók című festmény, aminek elkészülte Klimt ún. aranykorára esik. Ebben az időszakban nem csak sok arany színű festéket, hanem valódi laparanyat is használt képeihez, amitől azok még értékesebbé váltak. A csók című alkotása annyira lenyűgözte a Belvedere Múzeum csapatát, hogy 1908-ban úgy mutatták be, hogy a festő még igazából be sem fejezte.

Auguste Rodin: A csók

A 13. században élt Francesca da Rimini és Paolo Malatesta szenvedélyes szerelme ihlette Francois Auguste Rodin A csók című, 1889-ben készült szobrát. Habár a szobor eredetileg részét képezte A pokol kapuja című szoboregyüttesnek, Rodin nem érezte, hogy passzolna az alkotás a többi részhez, így eltávolította, és különálló, egyedi szoborrá emelte azt, később pedig egy másik szerelmespárról mintázott szobrot tettek a helyére.

Marc Chagall: Születésnap

A francia festőművész néhány hónappal a házasságkötésüket követően ábrázolta magát és a feleségét, Bellát. A levegőben lebegő pár akrobatikus helyzetben elcsattanó csókja ez, amely egyszerre szenvedélyes és emelkedett. Igazán különleges festmény egy különleges művésztől.

Neked is eszedbe jut még néhány csók ihlette mű? Írd meg nekünk, hogy melyik a kedvenced!

 

Csókos festmények a KreatívLigetnél

Ezt az igazán bensőséges témát Te is megfestheted, ha eljössz hozzánk egy élményfestésre. Az aktuálisan elérhető képeket az Események menüpontban találod. Itt a dátumok és a festmények együtt láthatóak, így mindenki könnyen és gyorsan tud választani a neki tetszők közül.

Keress Te is csókos vagy más hangulatos festményeket, és készítsd el őket a magad és megajándékozott barátaid örömére! Szeretettel várunk a stúdióban!

Blog

Műalkotások, amelyeket megrongáltak

Annak idején nagy visszhangot kapott az a hír, hogy egy női parókát viselő, kerekesszékes férfi egy tortát vágott a Mona Lisát védő üvegfalra. Az üvegfal nem véletlenül volt már Leonardo da Vinci egyik fő műve előtt a párizsi Louvre-ban, mert nem ez volt az első olyan eset, amikor rongálási kísérlet áldozata volt a szelíd mosolyú hölgy képmása. De nem csak ez a műtárgy vált célpontjává egy-egy elborult elmének, hanem számos más világhírű alkotás is. Három konkrét esetről írtunk ebben a bejegyzésben.   A Mona Lisa, mint vonzó célpont a vandálok számára A tortás eseten kívül már négyszer próbálták megrongálni Leonardo csodás festményét. A legelső alkalommal, 1956-ban a festmény alsó részét savval locsolta le valaki. Ekkoriban a festmény még a franciaországi Montauban múzeumban volt kiállítva. Ugyanezen év decemberében pedig egy bolíviai vandál dobta meg kővel a festményt, ekkor Mona Lisa bal könyökén található festékréteg rongálódott meg. A festmény ezután restaurálásra szorult. Közel húsz évvel később, 1974 áprilisában a Mona Lisa a tokiói Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető. Egy mozgássérült nő rendkívül elégedetlen volt a Tokiói Nemzeti Múzeummal, azon paprikázta fel magát, hogy szerinte nem fordítottak kellő figyelmet a mozgáskorlátozottakra. Dühét a festményen vezette le, mégpedig úgy, hogy vörös festékkel fújta le az

Olvass tovább »
A római kori festészet

A római kori festészet

A festészet különböző korszakait és stílusai bemutató cikksorozatunk az időszámításunk szerinti X. századtól foglalkozik ezzel a szerteágazó témával, és egyáltalán nem szerepel benne a megelőző időszak, sem annak meghatározó szereplői. Most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni valamelyest és sokak személyes kedvencét, a római kort vesszük górcső alá a festészeti vonatkozások szempontjából.   Művészetek a római korban A római kultúra és művészet egyik meghatározó alapja a vallás, amelyre erősen hatott a görög többistenhit, tulajdonképpen „átvették” a görög isteneket a saját vallásukba, új néven nevezve őket. A művészet alakulására is nagy hatással voltak a görögök, egész pontosan a kézművesek, a művészek és a tanítómesterek, mivel ők is nagy számban érkeztek bevándorlóként vagy behurcolt rabszolgaként a hatalmas változásokon keresztülmenő Római Birodalomba. Az időszámításunk előtti III. századig a képzőművészetek fejlődése meglehetősen lassan zajlott. A római művészetek kialakulásában jelentős hatása volt az ősi itáliai, ezek közül is elsősorban az etruszk művészek alkotásainak. A görög művészet hatása csak később válik uralkodóvá, abban az időben, amikor a hódító hadjáratok során elsősorban a görög szobrászat kiváló alkotásait tömegével hurcolják hadizsákmányként Rómába. Az i.e. II. századtól  a görög vagy görög hatású szobrok szinte elmaradhatatlan tartozékai lettek a római középületeknek és az előkelő lakóházaknak. A szobrokra mutatkozó egyre növekvő kereslet

Olvass tovább »

Eltűnt és megkerült festmények – A sikoly

Az egyik leghíresebb norvég festő, az expresszionista Edvard Munch Sikoly című festményével vélhetőleg már mindenki találkozott. Azt azonban kevesebben tudják, hogy ennek az alkotásnak négy változata ismert, két festett és két pasztell. Ebből kettő az oslói Nemzeti Galériában tekinthető meg, a Munch Múzeum pedig egy festett és egy pasztell verziót őriz. Arról viszont még kevesebbeknek van ismerete, hogy ezen képek valamelyikét kétszer is ellopták, de szerencsére minden alkalommal visszakerült méltó helyére.   A természet kiáltása A kultikus képsorozat darabjait Munch 1893 és 1910 között festette. A kép hátterében az Oslo fjord található a naplementében. Munch egy sétára indult két barátjával, mikor kissé lemaradva felpillantott és egy furcsa, megmagyarázhatatlan szorongás lett úrrá rajta a tájt nézve. A festmény keletkezéséről a következőt nyilatkozta: “Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”   A rejtélyes felirat Az egyik festmény bal

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü