Eltűnt és megkerült festmények – A sikoly

Az egyik leghíresebb norvég festő, az expresszionista Edvard Munch Sikoly című festményével vélhetőleg már mindenki találkozott. Azt azonban kevesebben tudják, hogy ennek az alkotásnak négy változata ismert, két festett és két pasztell. Ebből kettő az oslói Nemzeti Galériában tekinthető meg, a Munch Múzeum pedig egy festett és egy pasztell verziót őriz. Arról viszont még kevesebbeknek van ismerete, hogy ezen képek valamelyikét kétszer is ellopták, de szerencsére minden alkalommal visszakerült méltó helyére.

A természet kiáltása

A kultikus képsorozat darabjait Munch 1893 és 1910 között festette. A kép hátterében az Oslo fjord található a naplementében. Munch egy sétára indult két barátjával, mikor kissé lemaradva felpillantott és egy furcsa, megmagyarázhatatlan szorongás lett úrrá rajta a tájt nézve. A festmény keletkezéséről a következőt nyilatkozta: “Egy este épp egy gyalogúton sétáltam, amikor a város az egyik oldalon volt, míg a fjord alatta. Fáradtnak és betegnek éreztem magam. Megálltam és elnéztem a fjord fölött, – a Nap éppen lemenőben volt, amikor az ég vérvörössé változott. Úgy éreztem, hogy egy sikoly préselődik ki a tájból és úgy tűnt számomra, mintha hallanám a sikoltást. Megfestettem a képet és a vérvörös felhőket. A színek szinte sikoltottak. Ez vált A sikollyá.”

A rejtélyes felirat

Az egyik festmény bal felső sarkában egy komor, nyomasztó mondat bújik meg, melynek felírójával kapcsolatban sokáig a homályban tapogatóztak a művészettörténészek és grafológusok. A mondat így hangzik: “Csakis egy őrült festhette!” A feliratot ceruzával biggyeszthették rá, és egészen napjainkig azt gondolták, hogy egy vandál írt megjegyzést az alkotó mentális állapotára. Azonban az infravörös technológia vívmányát kihasználva  a kézíráselemzők összehasonlították a szöveget Munch írásképével. Ezen eljárás alapján minden jel arra mutat, hogy a felirat írója maga a hányattatott sorsú művész volt. A megjegyzés vélhetően szarkasztikus és Munch egy melankolikus pillanatban, esetleg alkoholos befolyásoltság alatt írhatta saját festményére. Ismert ugyanis az az incidens, hogy egy nyilvános vitán, melyen a Munch is részt vett, egy fiatal orvostanhallgató arra célzott, hogy a művész felkavaró festményei bebizonyították, a festő nem épelméjű. A vádtól mélységesen megbántott Munch valamiért rögeszmésen ragaszkodott az incidenshez, leveleiben újra és újra felelevenítette. Ugyanakkor ismert tény, hogy a festő családjában halmozottan jelen volt a depresszió, édesapja és lánytestvére is küzdött a démonaival, de Munch is kórházi kezelést igényelt egy idegösszeomlást követően 1908-ban.  A betegségektől, az elmebajtól, és a haláltól egész életében szorongott Munch, ez az életművén is meglátszik.

A rablók csodafegyvere: a létra

1994. február 12-én az egész világ Norvégiára figyelt, hiszen aznap volt Lillehammerben a Téli Olimpia megnyitója. Az ünnepség éjszakáján két férfi egy létrát támasztott a Nemzeti Galéria oldalára, amin felmásztak a második emeletig. A kamerafelvételek tanulsága szerint nem voltak gyakorló éjszakai létramászók, ugyanis az első próbálkozásnál leestek a létráról. Mikor végre feljutottak, betörtek egy ablakot, bejutottak az épületbe, elvágták a drótot, amivel az 1893-as festményt a falhoz rögzítették, majd távoztak. Mindezt nagyjából ötven másodperc alatt. Az időből még arra is tellett tolvajoknak, hogy szemtelen üzenetet hagyjanak a festmény helyén: Köszönet a vacak biztonsági rendszerért.

Kalandos nyomozás

A norvég nyomozók nem maradtak segítség nélkül.  Brit kollégák és a kaliforniai Getty képtár szakemberei siettek a segítségükre a festmény visszaszerzésében. Mint egy detektívregényben, a brit nyomozók inkognitóban érkeztek Norvégiába, műkereskedőnek adták ki magukat, és igyekeztek minél több alvilági figurával elhitetni, ők vevők lennének A sikolyra. Közöttük volt Charles Hill is, aki végül a képtolvajok nyomára bukkant. Hill így számolt be a kép megtalálásának körülményeiről: “Egy kis nyaralóhoz mentünk, ahol a konyhában, a szőnyeg alatt volt egy csapóajtó. Keskeny lépcső vezetett a pincébe, azt mondták, a festmény odalent van. Mondtam, hogy én le nem megyek oda, mert rám zárják az ajtót, és ülhetek ott jövő karácsonyig. Erre az egyikük lement, majd visszatérve letette a festményt a konyhaasztalra.(…) Kétségtelen volt: ez az eredeti mű. Visszamentem Oslóba, szóltam, hogy megvan a kép, aztán elbarikádoztam magam a hotelszobámban. Egy óra múlva értesítettek, hogy vége, megvan a festmény és az elkövetők is.”

Végül hosszas tárgyalások után 4 embert ítéltek el a képrablás miatt. Köztük volt Pål Enger is, aki közismerten nagy rajongója volt Munchnak, hiszen 1988-ban is elítélték a festő A Vámpír című képének ellopásáért. A sikoly miatt hat és fél évet kapott, de három évvel később meg tudott szökni a börtönből. Tizenkét napig élvezhette a szabad levegőt, akkor kapták el, mikor parókát  napszemüveget viselve egy Koppenhágába szóló vonatjegyet igyekezett vásárolni.

Tíz évvel később újabb rablás történt

Másodszorra 2004-ben rabolták el A sikoly egyik verzióját az osloi Munch Múzeumból. Ezúton fényes nappal ragadta magához két maszkos, fegyveres alak a képet Munch egy másik híres festményével, a Madonnával egyetemben. A rablás körülményeiről nem sokat tudni, a norvég rendőrség 2 évvel később jelentette be, hogy a festményeket megtalálták. A képek minimális sérüléssel megúszták a kalandot. Az eset után a Munch Múzeumot hónapokra bezárták, hogy felülvizsgálják a biztonsági rendszerét.

Amennyiben kedvet kaptál egy szép képhez a faladon, bízd a profikra magad! Természetesen nem a képrablókra gondoltunk, hanem a KreatívLiget Élményfestő Stúdió instruktoraira, akik segítenek neked az általad kiválasztott kép megfestésében. Ez azért jóval stressz mentesebb és költséghatékonyabb módja az otthoni dekorálásnak, mint a nagypályás műkincsrablókkal való szövetkezés… Válassz helyszíni élményfestő alkalmaink, vagy otthoni élményfestő szettjeink közül!