Munkácsy a 19. századi festészet meghatározó alakja, alkotásai a mai napig ismertek és elismertek nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközileg is. 1844. február 20-án született Munkácson, Lieb Mihály Leó néven. Ezt a nevet használta egészen 1868-ig, amikortól aztán Munkácsira változtatta a nevét, amely eseményről belügyminisztériumi kérelmező levél is fennmaradt az utókor számára.
Szüleit még kisgyerek korában elvesztette, 8 éves korától anyai nagybátyjánál nevelkedett Békéscsabán. Egyáltalán nem volt jó tanuló az iskolában, méghozzá annyira nem, hogy gyámja már 11 éves korában asztalosinasnak adta. Előbb Békéscsabán, majd Aradon töltötte inaséveit, rendkívül mostoha körülmények között. A szenvedésének egy komolyabb betegség vetett véget, amelynek végül egy szerencsés kimenetelű találkozás lett az eredménye. Ezek az események végül végérvényesen megváltoztatták Munkácsy életét, és a továbbiakban nem kerülhette el a végzetét, végérvényesen összefonódott a sorsa a festészettel.
Munkácsy tehetségének felfedezése
16 éves volt, amikor megismerkedett a gyulai Wenckheim-kastélyban dolgozó Szamossy Elek akadémiai képzettségű festővel, és önmaga tehetségét bizonyítva a mesternek, végül a tanítványa lett.
Szamossy segítségével nemcsak technikai ismereteit gyarapította, de megismerkedett a művészettörténet alapjaival is. További lehetőséget kapott a tanulásra és a fejlődésre Buziáson, Ormos Zsigmond temesi főispán, műgyűjtő és művészettörténész házában. Ormos jól képzett, világlátott ember volt, ismereteit szívesen adta tovább az arra a fogékonynak mutatkozó fiatalembernek.
Ormos reprodukciógyűjteménye segítette hozzá Munkácsyt, hogy megismerkedhessen a festészet nagyjaival. Amikor aztán két évvel később, 18 éves korában Pestre került, a Kamon kávéházban összegyűlő fiatal írók baráti körükbe befogadták, olvasmányokkal látták el őt és hozzásegítették a kortárs művészeti életben való tájékozódáshoz is.
Than Mór és Ligeti Antal látták el tanácsokkal és – mai szóval élve – egyengették a karrierjét. Ligeti lehetővé tette a számára, hogy képeket másolhasson az Országos Képtárban. Ebben az időszakban ismerkedhetett meg a XVII. századi holland mesterek munkáival.
Munkácsy fiatal évei
Felvették a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása miatt fél év múlva kizárták. 1866-tól Münchenben tanult festészetet. 1868-ban pedig Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett.
A kortársai impresszionista festők voltak, akiknek a munkáit nem értékelte, Munkácsy inkább a saját útját járta. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazott, ahol meghatározó hatást gyakorolt rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás. 1868-ban megfestette az Ásító inas című képét.
1869 telén kiállított Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy végül eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták a képet, és végül a Szalon aranyérmével tüntették ki. Munkácsy, aki ekkor 26 éves volt, a világváros egyik leghíresebb és legnépszerűbb festője lett.
Munkácsy leghíresebb festményei
Ásító inas
Munkácsy Ásító inas című képe Düsseldorfban készült. A stílusában az életképfestészet és erős realista hatások érződnek. A festmény kiválóan adja át az ébredés utáni nyújtózkodás és ásítás pillanatait, szépítés nélkül mutatja meg a fáradt arc jellegzetes vonásait. A tanulmányfej az Ásító inas című kép részlettanulmánya, egyesek szerint jelentősebb mű, mint maga a végső egész alakos kép. A festmény azért is jelentős, mert a művész keserű inaséveinek felidézése ihlette.
Siralomház
Az Ásító inas sikere után egy nagyobb kompozíció megfestése volt a művész célja. Ezt a képet szinte a festőállványról adta el Munkácsy egy angol műkereskedőnek. A művet aztán a párizsi Salonban is bemutatták, ahol díjat is nyert és számos elismerést kapott. A festmény egy vidéki magyar börtönt ábrázol, ahol a középpontban az elítélt áll, akihez sorra jönnek elbúcsúzni a családtagok a kivégzése előtt.
Tépéscsinálók
Munkácsy ezen művét a Siralomházzal szokták párhuzamba állítani a műértők. A festmény fókuszában a bal oldali mankóján támaszkodó férfi áll, aki éppen a szabadságharc viszontagságait meséli el. Mindenki megrendülve figyeli a fiatal sebesültet, akinek a nők a tépést, vagyis a sebkötöző anyagot készítik. A kép sötét hangulata jól leírja a feszültséget, a félelmet és harcos élet nehézségeit.
Rőzsehordó nő
A kép egy Párizs környéki faluban, Barbizonban készült, ahová a művészt barátja Paál László hívta meg. A képen egy fáradt erdőszélen ücsörgő rőzsehordó nőt látunk, aki éppen megpihen a hátán a súlyos ágakkal. A festmény tematikája a nehéz népi sorsot igyekszik megjeleníteni. A piros kendő, a zöld fű és a kék kötény miatt viszont Munkácsy egyik legszínesebb és talán ezért a legtöbbször reprodukált műveként is számontarthatjuk.
Krisztus Pilátus előtt
Realista stílusú, de vallásos témájú kép a Krisztus-trilógia első része, amelyen a művész egy teljes évig dolgozott. A bibliai téma itt szimbolikus, a festmény középpontjában nem kifejezetten az esemény áll, inkább az a világkép, amit az megjelenít. A képpel Munkácsy a vallásos témát a jelenkorba ültette át. A képet Sedelmeyer bécsi képkereskedő palotájában állították ki.
Mostanra a Munkácsy-trilógia mindhárom festményének (a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo és a Golgota) rendezett a tulajdoni viszonya. A képek a magyar állam tulajdonában vannak, és a debreceni Déri Múzeumban lehet megtekinteni őket.
Honfoglalás
A képet Munkácsy élete végén, már betegséggel küzdve festette. A Honfoglalást az épülő Országház megrendelésére, az egyik nagyterem falára készítette. A festmény fő eleme a lovon ülő Árpád alakja. Ez az egyetlen olyan magyar történelmi témájú festménye, amelyhez fotótanulmányokat is készített, modelleket és kosztümöket gyűjtött. A kutatómunkával összefüggésben bejárta szinte az egész országot, levéltárakban igyekezett forrásokat találni a munkához. Érdekesség, hogy a képet először a párizsi Georges Petit Galériában mutatták be, Magyarországra csak ezután került.
Élményfestés mindenkinek
Pályája kezdeti időszakában még Munkácsy is másolta a nagy elődök képeit a múzeumban. Amikor az élményfestést illetik kritikával, sokszor jönnek elő azzal az érvvel az emberek, hogy ez az egész nem más, mint egyszerű másolás és semmiképp nem nevezhető művészetnek.
Attól még, hogy egyszerű másolásnak nevezzük az élményfestést, attól még igenis lehet értékes időtöltés, amely nem csak szórakoztató, hanem fontos része lehet egy olyan tanulási folyamatnak is, amelynek egy előrehaladott szakaszában már elmondhatjuk, hogy az addig festmények másolásával nem kevés időt töltő és gyakorló festő tanonc a megszerzett és elmélyített technikai tudás birtokában képessé válhat saját elgondolása alapján új alkotások létrehozására.
főoldal
események
kosár
menü