Jellegzetes festményei közül biztosan Te is fel tudsz idézni párat. A fejét támasztó Babits portré, az ibolyacsokrot szorongató nénike vagy a kalitkát tartó hölgy olyan alkotások, amelyeket mindenki megjegyez, aki akár egyszer is látta őket. Fontos alkotóelemei a 19. század végén és a 20. század elején a magyarországi poszt-impresszionista és szecessziós irányzatoknak.
Rippl-Rónai életrajz
Sváb származású, római katolikus vallású, első generációs értelmiségi apa és horvát ősökkel is rendelkező anya fiaként született Kaposváron, Rippl József néven. Családnevét apját és két testvérét egy évvel később követve 1889-ben változtatta meg Rippl-Rónaira. Művészi pályafutásának kibontakozása előtt a pécsi Arany Sas patikában és Kaposváron, az Arany Oroszlán Gyógyszertárban volt patikussegéd, majd Budapesten gyógyszerész mesteroklevelet is szerzett. Gyógyszerészi tevékenységéhez köthető baleset érte, amelyben élete végéig megmaradó sérülést szerzett, amikor kénsavval leöntötte bal kézfejét.
1882-ben már Zichy Ödön családjánál házitanítóskodott, élt Szurdon és Kalksburgban is, közben pedig rajzórákat vett. 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt. 1887-ben Párizsba ment és az ott élő Munkácsy Mihálynál tanult, akinek később a segédje is lett. Festészetén eleinte meglátszott mestere hatása, akinek a stílusát utánozta is. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új, kibontakozóban lévő stílusirányzatokkal.
Miután hazatért Franciaországból, 1900-ban kiállítása volt Budapesten, majd 1902-ben Kaposváron is, ahol végül egy Fő utcai házban telepedett le. 1906-ban, a Könyves Kálmán reprodukciós cég gyűjteményes kiállításán már 318 alkotásával mutatkozott be a hazai közönségnek.
Rippl-Rónai alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is. Az 1910-es évek elején újra Franciaországba utazott, így aztán az első világháború kitörésekor 1914-ben, mint ellenséges állam polgárát elfogták, majd kitoloncolták, 1915-ben tért haza Kaposvárra, a már 1908-ban megvásárolt Róma-villába, ahol aztán tovább alkothatott. A festészeten kívül üvegablakok tervezésével és készítésével is foglalkozott. 1912-ben ő tervezte meg az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát.
Rippl-Rónai munkássága
Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és nagyfokú dekorativitás jellemző. Az 1900-as évek elején finom pasztell technikájú képeket is festett. Művein bemutatta a kisváros életet, erre legjobb példaként a Piacsek bácsit bemutató sorozatot említhetjük. Kialakított egy sajátos stílust, amit ő maga „kukoricásnak” nevezett el. A technika lényege az volt, hogy a felhasznált olajfestéket vatta szerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra.
Ez a stílus leginkább a fauvizmushoz vagy a pointillizmushoz hasonlítható, úgy, hogy tarka rikító színek is megjelentek benne. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett és készített pasztellel. A Róma-villában a festéshez gyakran nem a műtermébe elvonulva látott hozzá, hanem a kertben, családtagjainak, barátainak és állatainak körében.
Újító törekvéseinek elismertetésében jelentős szerepet játszott öccse, Ödön, aki vasutas létére remek műérzékkel rendelkezett, és amiben csak tudta, támogatta művész bátyját. Behatárolt anyagi keretek között, viszont korlátlan utazási lehetőségei által népszerűsítette bátyja, József műveit, és aztán létrehozott egy igen nívós képzőművészeti gyűjteményt Kaposváron. Az általa rendezett kiállításon Rippl-Rónai képei olyan nagy nevek körében kerültek bemutatásra, mint például Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, Vaszary János vagy Kernstok Károly.
Rippl-Rónai nevéhez mintegy tízezer festmény és pasztellkép köthető, azonban ezek egy része mára már bizonyosan megsemmisült, valamint sok képe a tengerentúlon vagy ismeretlen helyen van. 2016 májusában például egy erdélyi magángyűjteményből került elő egy Ady Endrét ábrázoló pasztellkép, amely Rippl-Rónai munkájának bizonyult.
Rippl-Rónai megkésett szerelme
A festőt és szeretőjét, Bányai Elzát a festő felesége hozta össze egymással, amikor egy alkalommal a házaspár egy kisvendéglőben ebédelt. Rippl-Rónai felfigyelt egy különleges arcú pincérnőre, és felhívta rá felesége, Lazarine Baudrion figyelmét is. Az asszony tudta, hogy a férje épp modellt keres, így maga javasolta a festőnek, hogy hívják el a lányt a műterembe. Így indult az ismeretség az ekkor ötvennégy éves festő és az akkor még alig tizennyolc esztendős Bányai Elza között. A fiatal lány végül Rippl-Rónai magánéletére épp olyan felforgatóan hatott, mint a festészetére.
A müncheni évek után aztán a festő Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály keze alatt kezdett dolgozni, ám fokozatosan elhagyva mestere stílusát, lassanként rátalált saját hangjára. Ezekhez az új képeihez a várost járva keresett modelleket. Így ismerte meg a nőt, aki később a felesége lett. Lazarine Baudrion is festőnek készült. Házasságuk harmonikus volt. Egyetlen bánatuk az lehetett, hogy nem született gyerekük. Amikor aztán Lazarine húga váratlanul meghalt, Rippl-Rónai és a felesége magukhoz vették az árván maradt kislányát, Anette-et, akit a festő saját lányaként szeretett.
A feleség nem volt féltékeny Rippl-Rónaira, pedig a festő modelljeivel többször is szoros barátságba került. Olyan is előfordult, hogy valaki egy időre hozzájuk költözött, így érthető, hogy eleinte a pincérlányra sem gyanakodott egyáltalán. Elza jó ideig eleve csak szülői felügyelettel ülhetett modellt a festőnek, ám egy idő után kialakult a bizalom, így már egyedül is elengedték a műterembe. Az ártatlannak indult kapcsolatból azonban egyszer csak szerelem lett, ami szétrombolta az addigi családi idillt is. Lazarine egyre inkább a kaposvári házukban töltötte idejét, és a festő viszonya a nevelt lányával is megromlott.
Az utolsó időszak
Elza, akit ő csak Zorkának nevezett, tizenkét évig maradt a festővel, bár többször előfordult, hogy mással is létesített kapcsolatot. Zorka Rippl-Rónai köreiben igen kelendő és népszerű volt, ő pedig nem egyszer engedett az udvarlásnak.
Végül azért váltak el útjaik, mert a festő egészsége végzetesen megromlott. Három agyvérzése után, félig lebénulva hazatért feleségéhez a kaposvári házba, és ott töltötte aztán élete utolsó szakaszát. Zorka alakja Rippl-Rónai számára távolba veszett. Azonban a műértő közönség számára ezerarcú alakját mintegy háromszáz olaj- és pasztellkép őrzi, ezzel ő lett a magyar művészettörténet egyik legtöbbet ábrázolt modellje.
Ha szeretnél még többet olvasni a festészetről és a művészek fordulatos életéről, akkor nézz körül további bejegyzésekért a KreatívLiget Élményfestő Stúdió blog oldalán.
főoldal
események
kosár
menü