Több olyan festészettel kapcsolatos téma van, amely folyamatosan foglalkoztat bennünket, mert érdekes és sokszínű. Ezért is szeretjük olvasóink és követőink elé tárni ezeket. Ilyen témakör a magyar festőkről indított sorozatunk is. Eddigi bejegyzéseink során Szinyei Merse Pál, Munkácsy Mihály, Rippl-Rónai József és Ferenczy Károly munkásságáról írtunk részletesebben.
Ebben a bejegyzésben egy olyan festőről lesz szó, akiről a művészként használt neve alapján elsőre senki nem gondolna magyar származásra. Victor Vasarely életműve a mai témánk. Ő volt az a képzőművész, akit az utókor már úgy emleget, hogy az optikai festészet atyja.
Néhány furcsaság Vasarely-vel kapcsolatban
A legtöbb forrás szerint 1908. április 9-én született Pécsett, de van olyan életrajzi írás, ahol 1906-ot írnak. A másik furcsaság pedig a neve. Vásárhelyi Győzőként maradt fenn, azonban úgy tűnik, hogy a születésekor még Csiszár Győző néven anyakönyvezték, az édesanyja után, akit Csiszár Annának hívtak.
Ez valószínűleg azért történt így, mert a szülei nem voltak házasok, és ő így az akkori szóhasználat szerint törvénytelen gyermek volt. Amikor két évvel később a család Budapestre költözött, a kis Győző már a Vásárhelyi vezetéknévvel érkezett.
A kezdeti évek
1925-ben, a középiskola elvégzése után az Eötvös Loránd Tudományegyetem orvosi karának esti tanfolyamait kezdte látogatni, közben pedig egy laboratóriumi eszközöket előállító üzemben dolgozott. A művészi tevékenység mindennél erősebben vonzotta már ebben az időszakban is.
1927-ben Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához formailag nagyon közel álló Bortnyik Sándor műhelyének lett a tagja, és ott két éven át folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat. Ebben az időszakban ismerkedett meg későbbi feleségével, az ugyancsak grafikai tervező Spinner Klárával.
A műhelyben ismerte meg igazán a modern művészet huszadik századi történetének legjellemzőbb alakjait, így, amikor 1930-ban emigrált Franciaországba, már majdnem minden tanulnivalót elsajátított az absztrakt művészet területén.
Az önálló művészi tevékenység mellett intenzíven foglalkozott alkalmazott grafikai, és reklámfeladatokkal.
Vasarely munkássága
Vasarely, aki a harmincas években festő és reklámgrafikus volt, 1950 táján indult el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyezett egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készített fehérben és feketében.
Korai korszakának egész pályáját végigkísérő felismerése volt a fekete és fehér ellentétére építhető kompozíció. Alkalmazott grafikai tervezőként és mint a formák analitikusa a későbbiekben többféle változatban feldolgozott zebrák alaptípusát 1938-ban hozta létre, és csak a hatvanas években születtek a korai tervek alapján a továbbfejlesztett alkotások. Ezek a művek – ha tökéletesedésük folyamán hosszabb ideig rejtetten is tartalmazzák a későbbi kinetikus, geometrikus formatörekvéseket – a szürrealizmus közelében fogalmazódtak meg. Céljuk alkalmazott feladat betöltése volt. Vasarely tulajdonképpen csak 1941-től kezdett festeni.
A művészet egyetemes története felől nézve a legnagyobb áttörést a Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítása jelentette 1961-ben, amely esemény alkalmából jelentette meg a Denise René Galéria a Kassák/Vasarely-albumot.
Vasarely múzeumok a világban
Ő az egyik olyan művészünk, akinek a nevét a világ bármely szegletében ismerik, elnyerte szinte az összes művészeti díjat, amit csak lehetett.
1930-tól Franciaországot választotta otthonául, itt élt egészen haláláig, néhányszor hazalátogatott Magyarországra. Franciaországban két múzeum őrzi alkotásait, az egyik Gordes-ban a másik pedig Aix-en-Provence-ban. Az egyedülálló alkotásait Magyarországon is két múzeumban csodálhatjuk meg, Budapesten és természetesen szülővárosában, Pécsett.
főoldal
események
kosár
menü