Kétszázkét éve, 1819. május 20-én látta meg a napvilágot “Európa nagyanyja”, a leghosszabban uralkodó brit királynő, Viktória. A korán megözvegyült, apró termetű, mindössze 150 cm magas királynő a kor legtöbbször lefestett uralkodója volt. Nevével és személyiségével egybefonódtak a viktoriánus korszak puritán eszméi, az iparosítás, az imperializmus.
Az ő uralkodása idején lett elterjedt a fényképezés is, ezért a rengeteg festmény mellett számos fénykép is megőrizte élete fontos pillanatait. Intelligens nő lévén, hamar felismerte, hogy a róla készült ábrázolások fontos szerepet játszhatnak az alattvalóival való kapcsolatában. Egyesek úgy tartják, hogy ő volt az eső uralkodó, akik felismerte a fényképezésben rejlő potenciális erőt és politikai fegyverként fel is használta azt. Ismerjük meg jobban ezt a nem mindennapi asszonyt!
Aranykalitkában töltött gyermekkor
A kis Viktória egész gyermekkorában szinte ki sem tette a lábát a Kensington-palotából, ahol rendkívül szigorú, poroszos nevelésben részesült. A 19. század elején Martin Archer Shee (1769–1850) készített róla portrét, melyen Viktória egészséges, rózsás arcú gyermekként jelenik meg, aki vadvirágokat tart. Viktóriát azonban szinte sosem engedték szabadon és vadul szaladgálni a természetben. Tudjuk, hogy gyermek évei szigorúan felügyelet alatt, többnyire a palota zárt ajtaja mögött teltek.
Kora gyermekkorából származik az anyjával készült közös festmény is, melyet William Beechey (1753-1861) alkotott. Apja, Edward herceg tüdőgyulladásban halt meg, félárván hagyva az akkor 8 hónapos Viktóriát. Így neveléséért anyja, Mária Lujza Viktória és annak tanácsadója Sir John Conroy felelt. Nevelőnőjét Louise Lehzen bárónőt szerette. Ő volt az, aki közölte vele, hogy ő lesz Anglia új uralkodója. Pedig erre nem volt sok esély, csak az ötödik volt az öröklődési sorrendben. A hír hallatán így reagált: “Nagyon jó leszek.”
A nagykorúság nagy feladattal járt
Victoria néhány héttel a tizennyolcadik születésnapja után, 1837 júniusában lett királynő. Trónra lépése véget vetett a több mint egy évszázados férfi hannoveri uralomnak. Apja és annak három idősebb testvére halála vezetett ehhez. A koronázási szertartást a Westminster-apátságban tartották. A svájci művész, Alfred Edward Chalon (1780–1860) festette a királynő portréját ünnepélyes koronázási ruhájában. A romantikus festő, John Martin (1789-1854) magát a ceremóniát festette le.
Miután királyné lett, gyorsan megszabadította magát anyja és annak tanácsadója, Conroy befolyásától. Később Conroyt „megtestesült démonnak” nevezte. Röviddel ezután a Buckingham-palotát tette a londoni hivatalos királyi rezidenciává. Amikor a Parlament 385 000 fontos járadékot biztosított neki, a világ leggazdagabb nőjévé vált. A csinos, fiatal és szűz királynő rengeteg levelet kapott rajongóitól és számtalan házassági ajánlatot.
Szerelmi házasság luxusa megadatott Viktóriának
A házasságot nem siette el, bár ez jelentette a végső megoldást anyja és annak tanácsadója felügyelete alól. Alberttel, első unokatestvérével való második találkozása során kölcsönös vonzalom alakult ki a fiatalok között. Öt nappal Albert érkezése után, Viktória házassági ajánlatot tett a férfinak, aki ezt nagy örömmel fogadta el. Az esküvőt 1840. február 10-én tartották meg a Szent Jakab-palota királyi kápolnájában Londonban. Mivel a királynő erősen grafomán volt, naplójában részletesen beszámolt magánéletét érintő kisebb és nagyobb eseményekről. Innen tudhatjuk, hogy az ifjú házasok kölcsönös szerelemmel, rajongással és szenvedéllyel szerették egymást.
Albert valóban jó választásnak tűnt, nem ivott, nem lépett félre, nem vadászott, mint a többi nemes férfiú. Viktória és Albert nyugodt családi életet élt, amelyet nem tarkítottak botrányok. Kilenc gyermekük született, akik negyvenkét unokával ajándékozták meg őket. Közülük huszonhatan a kontinens uralkodó- és nemesi családjaiba házasodtak be, innen ered, hogy Viktóriát Európa nagymamájának is szokták nevezni.
Viktória, a szigorú anya
A békés családi idill látszata mögött sok frusztráció és indulat volt. Viktória, aki már gyerekkorában biztos volt benne, hogy nagyszerű királynő lesz majd, nehezen viselte, hogy a terhességei miatt átmenetileg ugyan, de át kellett adnia feladatainak és hatalmának jelentős részét férjének. Albertnek ez a szerepkör nagyon tetszett, intellektusa és habitusa is alkalmassá tette a feladatra. Ugyanakkor ez rengeteg vitát generált a pár életében. Viktória szenvedélyes természet lévén, gyakran rendezett őrjöngő nagyjelenetet.
Gyermekeivel rendkívül szigorú volt, de eleve nem hozott túl pozitív mintát a saját gyermekkora anya-gyermek kapcsolatából. Nem volt kifejezetten odaadó anya, az újszülötteket csúnyának tartotta és a szoptatástól viszolygott, undorító dolognak érezte. Feltehetőleg a szülés utáni depresszió sem kímélte őt. Albert valamelyest érzelmesebb szülője volt gyermekeiknek, de ő is a poroszos nevelést és szigorú oktatást tartotta célravezetőnek.
Uralkodás özvegyként
Férjét 1861-ben vesztette el, amely viszonylag váratlanul érte. Igaz, Albertnek egy ideje gyomorpanaszai voltak, a tünetek alapján úgy tartják, hogy Crohn-betegséggel küszködhetett. Ugyanakkor hirtelen bekövetkező halála, melyet hastífusznak tudtak be, nagyon lesújtotta a királynőt. Élete végéig viselte fekete gyászruháját, ragaszkodott a “windsori özvegy” státuszhoz. Fekete ruhás alakja még inkább a szigorú, prűd viktoriánus erkölcsök szimbólumává vált. Férjének mauzóleumot építtetett és felbérelte Marochettit, a szobrászt, hogy faragja ki kettejüket, ahogy egymás mellett nyugszanak. Negyven év elteltével csatlakozott élete szerelméhez a windsori temetőben.
Kevesen tudják Viktóriáról, hogy maga is egészen ügyesen festett és rajzolt. Pedig fennmaradtak vázlatai, grafikái, amelyek arról tanúskodnak, hogy egészen tehetséges festő is válhatott volna belőle, ha a sorsa nem királynőnek szánja. Viktória kilenc gyermeke és uralkodása mellett szánt időt az alkotásra, naplóírásra. Ha mást nem is, azt mindenképpen érdemes eltanulnunk tőle, hogy szánjunk időt saját hobbijainkra.
főoldal
események
kosár
menü