Éppen 110 éve, hogy Leonardo da Vinci leghíresebb műalkotásának, a Mona Lisának egyszerűen lába kélt. A rendőrségnek két éven át fogalma sem volt, merre lehet a Louvre-ból ellopott festmény. A nagyszabású nyomozás során még Picassót is a gyanúsítottak közé sorolták. A tolvajlás tárgyát képező képet mindenki ismeri, azonban azt kevesen tudják róla, hogy egy rablás kapcsán ismerte meg az egész világ. A képről pár szót már írtunk egy korábbi bejegyzésünkben.
A festmény eltűnését nem az őrök vették észre
Egy francia festő, Louis Béroud augusztus 22-én úgy döntött, hogy felkeresi kedvenc képeit a nagy hírű múzeumban. Azonban döbbenten tapasztalta, hogy a híres reneszánsz festménynek csak a hűlt helyét látja a falon. Mivel Louis Béroud aznap pont a Mona Lisa festési technikájának tanulmányozása végett ment a múzeumba, rögtön megkérdezte a biztonsági őröket, merre találja a képet. A személyzet első körben azt feltételezte, hogy fotózás céljából szállították el a műalkotást. Béroud el is fogadta ezt a magyarázatot és tovább ment szemlélődni, de amikor pár órával később sem került vissza a kép a helyére, újbóli érdeklődése nyomán az őrök rádöbbentek, hogy a képet ellophatták.
Hajsza az egyik legértékesebb festmény felkutatására
A Louvre élete azonnal felfordult. A múzeum egy hétre bezárt és a rendőrség azonnal vizsgálódni kezdett. Rejtély volt, hogyan tűnhetett el ez a magasan őrzött festmény a biztonsági óvintézkedések ellenére. A rendőrség először egy Géry Piéret nevű művészt gyanúsított meg, ami nem csoda, hiszen ő korábban már többször is lopott alkotásokat a Louvre-ból. Miután Piéret felkutatása hiábavalónak bizonyult, felkeresték a művész munkáltatóját Guillaume Apollinaire-t, aki elismert költő volt és akit a francia szürrealizmus “ősatyjának” tartanak.
Miután a költő korábban nyilvánosan tett olyan kijelentést, hogy legszívesebben felgyújtaná az egész Louvre-t, indokoltnak tartották börtönbe zárni ügye tárgyalásáig. Ezzel párhuzamosan Picasso is a rendőrség látókörébe került, pár napig börtönben is ült, mert korábban néhány Ibériából származó kőfejet vásárolt Piéret-től. Mentségére szóljon, nem volt tisztában azzal, hogy a szobrocskák lopottak voltak és a Louvre-ból származtak. Végül a Piéret-el kapcsolatos nyomozás vakvágánynak bizonyult, így felmentették őt és a vele kapcsolatban állókat a vád alól.
A hazafias tolvaj
Az ügy megfejtése két évet váratott magára, amikor 1913. november 29-én, egy olasz műkereskedő, Alfredo Geri levelet kapott egy Vincezzo Peruggia nevű embertől. A tolvaj fél millió líráért kínálta neki eladásra a Mona Lisát. Ugyanakkor azt erőteljesen kihangsúlyozta, hogy a képet Olaszországnak szeretné visszaadni. Az volt ugyanis Peruggia téves elképzelése, hogy ezt az itáliai remekművet Napóleon lopta el, és ezáltal lett francia tulajdon. Ehhez képest valójában I. Ferenc, francia király a XVI. században teljesen törvényes úton vásárolta meg, azóta pedig a francia állam jogos tulajdonát képezi.
A műkereskedő erőteljes fenntartásokkal volt a levélben említett kép eredetiségét illetőleg, de a biztonság kedvéért szólt Giovanni Pogginak, a firenzei képtár akkori igazgatójának, aki inkognitóban részt vett a tolvajjal megbeszélt találkozón. A kép minden kétséget kizárólag eredeti volt, így azonnal értesítették a rendőröket, akik aztán őrizetbe vették az olasz tolvajt.
A lopás részleteiről
Peruggia 1910-1911-ig a Louvre dolgozója volt, ekkor fogalmazódott meg benne a kép ellopásának ötlete. 1911. augusztus 20-án a tettek mezejére lépett. Bár nagyon sokáig úgy tartották, hogy tettét egyedül hajtotta végre, ma már azt feltételezik, hogy voltak társai. Ezen elmélet szerint Peruggianak két társa is akadt a Lancellotti fivérek személyében. A tettesek 1910. augusztus 20-án egy nagy közönséget vonzó esemény alatt elrejtőztek egy kis raktárhelységben, ahol a múzeumban tanulmányi festéseket végző festők eszközeit tárolták. Másnap, hétfőn a múzeum szünnapján nem voltak látogatók, de a személyzet egyes tagjai bent voltak. Peruggia és társai takarítóruhát öltöttek, majd besétáltak a Salon Carrébe, ahol akkoriban a Mona Lisa ki volt állítva. A képet nemes egyszerűséggel leakasztották a falról majd elsétáltak vele.
Végül csak Peruggia került rendőrkézre, de az máig ismeretlen, hogy mi célból lopta el a festményt, ha nem hiszünk csak a hazafias érvelésének. Elméletek azért akadnak bőven. Egyesek úgy tartják, hogy Peruggia mögött lehetett egy megbízó, Eduardo de Valfierno. Az argentin műkincskereskedő ugyanis még a festmény ellopása előtt másolatokat készíttetett a Mona Lisáról, amelyeket később a fekete piacon gazdag amerikaiaknak adott el, miután a világsajtó beszámolt a Mona Lisa elrablásáról.
Az biztos, hogy az eredeti alkotás végig Peruggiánál volt egy – a Louvre-tól pár perc sétányira lévő – kis lakásban. Egészen 1913-ig, amikor a férfi egy bőröndbe téve Olaszországba csempészte a festményt, ahol megpróbálta eladni Alfredo Gerinek. Ez az ötlete nem bizonyult túl bölcsnek, ahogy az fentebb olvasható.
A tolvajt végül csak 8 hónapos börtönbüntetésre ítélték, és az olaszoknak annyira bejött a hazafias magyarázata a bűncselekménynek, hogy Peruggiát nemzeti hősként tisztelték egy darabig.
A Mona Lisa kálváriája folytatódott
Azzal, hogy 1913-ban a kép visszakerült méltó helyére a múzeum falán, nem értek véget a Mona Lisát ért atrocitások. 1956-ban a kép egy része súlyosan megsérült, amikor egy elmebeteg vandál savat öntött rá. Ugyanezen évben a nőalak bal könyökén érte sérülés a festményt, amikor valaki kővel dobálta meg. 1974-ben a műremeket a Tokiói Nemzeti Múzeum vendégkiállításán mutatták be, ahol egy elborult elméjű nő vörös festékkel permetezte le.
2009-ben egy orosz asszony a múzeum ajándék boltjában vásárolt csészével dobta meg a képet. Abbéli frusztráltságát vezette így le, hogy a francia állam megtagadta tőle az állampolgárságot. Azonban az utóbbi két esemény szerencsére nem tett kárt a képben, mert golyóálló üveg és zárt tároló védi azt. Ennek továbbra is létjogosultsága van, ugyanis a Dan Brown által írt Da Vinci kód című bestseller még nagyobb őrületet váltott ki a kép körül.
főoldal
események
kosár
menü