Élményfestés – Ember ábrázolás

Ha portrét vagy teljes alakos emberábrázolást szeretnénk festménnyé formálni, akkor biztosan elő fog kerülni az a kérdés, hogy hogyan tudjuk az emberi bőrt megfesteni árnyalatokkal, fényekkel és árnyékokkal együtt. Ebben a bejegyzésben ezt a kérdést fogjuk körbejárni egy kicsit alaposabban.

 

Bőrszín típusok

Bőrünk színét elsősorban a melanin nevű pigmentanyag határozza meg, amelynek az a fő funkciója, hogy védje a bőrünket és ezen keresztül az egész szervezetünket az ultraibolya sugárzással szemben.

A Földön a sarkoktól haladva az Egyenlítő felé az ultraibolya sugárzás mértéke fokozatosan növekszik, ezért is van az, hogy az Egyenlítőhöz közel élő népek bőre a legsötétebb a világon. Az emberiség története során – az UV zónák vándorlása következtében – a különböző bőrszín típusok területi elhelyezkedése is folyamatosan változott.

A kutatók által elvégzett genetikai vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a modern ember őse sötét bőrű volt és a világosabb bőrtípusokat eredményező genetikai mutációk csak később alakultak ki, azoknál a népcsoportoknál, akik az Egyenlítőtől északra vándoroltak.

A világosabb bőrtípusok a közvetlen napfény hatására sötétebbé válnak, azaz lepirulnak vagy lebarnulnak, a bőrtípustól, a napfény intenzitásától és idejétől függően. Tulajdonképpen ez a reakció is az UV sugárzás elleni védekező mechanizmus következménye.

Az emberek bőrszínét az életkor is befolyásolja. Kisgyermekként mindenkinek világosabb a bőre, mint később, mondjuk fiatal felnőtt korban. Ennek oka a genetikai, a hormonális és a környezeti hatások összeadódásában keresendő. A kor további előrehaladtával a bőr melanin termelő képessége csökken, így idős korban már ismét halványul, kivilágosodik a bőr színe. Az idős emberek fokozottan fényérzékenyek is ezért, és könnyebben le is éghetnek a napon.

 

A bőrszín, mint megkülönböztető jel

A világos bőrt a korábbi időkben számos kultúrában a magas társadalmi státusszal hozták összefüggésbe. A felsőbb körökhöz tartozók mindent el is követtek (a rizsportól a kémiai anyagokig), hogy a bőrüket minél világosabbnak mutassák. A szegény emberekre volt csak jellemző a munkavégzés, amely tevékenység közben sokat tartózkodtak a szabadban, így az ő bőrük természetes módon lett sötétebb és napbarnított.

A sötét bőr és a szegénység, ehhez kapcsolódóan pedig a civilizálatlanság közötti összefüggés sztereotípiaként sajnos napjainkban is tovább él. Ennek ellenére a 20. században a napbarnított bőr fokozatosan az egészség és a sportos élet szimbólumává vált. Az egészséges színű barna bőr divatjának manapság is csak a napsugárzás káros hatásai szabnak gátat, ugyanakkor dúl a szoláriumok használata iránti lelkesedés és az egyéb bőrbarnítási módszerek is elterjedtek a világosabb bőrűek körében. Akinek pedig sötétebb a bőre, mint amilyet szeretne, találhat magának módszereket a bőrszíne világosítására is.

 

A bőrszín ábrázolása

A legtöbb embernek, akik ecsetet fog a kezébe, a portré, az akt vagy bármilyen egyéb emberábrázolás terén a kezdeti időkben az egyik legnagyobb kihívást az jelentheti, hogy az ábrázolt személyen bőrszínét és annak árnyékos vagy épp fénnyel fedett tónusait helyesen ki tudja keverni, és a festményen azokat reálisan meg tudja jeleníteni. A régi mesterek csodálatosan élő, realisztikus bőrtónusokat tudtak festeni, tulajdonképpen ez volt az egyik titka a realisztikus emberábrázolásaiknak is.

A realista ábrázolás képessége alapvetően szükséges egy olyan festő számára is, aki egyébként nem realista, hanem inkább valamilyen modernebb stílusban alkot. Gondoljunk csak Pablo Picasso-ra vagy akár Salvador Dalí-ra.

Kezdőként főleg érdemes a realizmusból kiindulni, a későbbiekben már könnyebb lesz minden mást az ott megtapasztaltakhoz viszonyítanunk. Abban pedig megegyezhetünk, hogy a reális emberábrázolásokban mindenképpen szükség van a jó bőrtónusok kikeverésének képességére. A régi mesterek technikáinak tanulmányozása révén juthatunk el a helyes bőrtónusokhoz és végül a képesség megszerzéséhez.

Fontos felismernünk és elfogadnunk, hogy a gyárilag előállított bőrszínű festékek általában nem jók. Sokkal nehezebb a gyári bőrszínt a megfelelőre módosítani, mint inkább saját magunknak kikeverni a megfelelő színekből a szükséges tónusokat. Tudomásul kell vennünk, hogy az emberi bőrszínek annyira változatosak, sokrétűek és egyediek, hogy azokat nem lehet 2-3 tubus előre kevert színnel megfelelően visszaadni.

 

A bőrszín megfestése a gyakorlatban

A KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásainak anyagát sokféle képből válogatjuk össze. Ezek közé mindig igyekszünk beilleszteni olyanokat, amelyeken az emberábrázolást lehet gyakorolni és ezáltal a különböző bőrszín árnyalatok keverését is.

Válassz egy kedvedre való képet az Események menüpontban és gyere el hozzánk festeni. Profi instruktoraink segítségével garantált a siker, a művedet pedig haza is viheted, hogy mások is megcsodálhassák.

Blog

Élményfestés – Tenger

Mit nevezünk tengernek? Földünk valamivel több mint kétharmad részét tengerek és óceánok borítják. A tenger (vagy óceán) egy nagy kiterjedésű sós víztömeg, amely lehet peremtenger, beltenger, vagy egy nagy sósvízű tó, valamelyik kontinens belsejében. A peremtenger olyan típusa a sós vizeknek, amelyet a vízáramlatok valamelyik óceánhoz kapcsolnak. A beltenger csak vékonyabb csatornákon érintkezik az óceánnal. A tengerek meghatározása a felsorolt meghatározások ellenére nem egyértelmű, ezért több tenger, illetve tó besorolása vitatott. Hétköznapi értelemben tengernek nevezhetjük például az óceánt is a sós vize és a beláthatatlan távolságai miatt. Gyakran tenger megnevezést kapnak sós-, vagy akár édesvizű tavak is, illetve az is előfordul, hogy a széles körben tengernek tekintett vizeket mások tónak tartanak. A Kaszpi-tengert például nevezik Kaszpi-tónak is, az Aral-tavat pedig Aral-tengernek is, a jóval kisebb Holt-tengert viszont egyáltalán nem szokták tónak nevezni.   A tengerek illata A legtöbb embernek a nyaralás, a vízpart romantikája, a hajózás és csupa kellemes emlék jut eszébe, ha megérzi a tengerillatot. Főleg így van ez, ha az év nagy részében teljesen más körülmények között tölti az idejét, például egy nagyváros kellős közepén. De mi is az a sós, de egyébként nehezen körülírható és meghatározható illat, amelyet akkor érzünk, ha a tengerparton üldögélve beleszippantunk a levegőbe?

Olvass tovább »

Élményfestés – Sarki fény

A sarki fény (az északi féltekén: északi fény (aurora borealis), a déli féltekén: aurora australis) a Föld északi és déli sarkánál a légkörbe behatoló töltött részecskék (elsősorban protonok és elektronok) által keltett időleges fényjelenség. Leginkább késő ősztől kora tavaszig figyelhető meg gyakrabban (de nem állandóan) az északi sarkkörtől északra, illetve a déli sarkkörtől délre. Magyarországról általában nem látható. Kivéve azokban a különleges esetekben, amikor a geomágneses vihar intenzitásával eléri azt a szélességi kört is akár, ahol hazánk található. De honnan ered a sarki fény jelensége? A magyarázathoz a Nap felszínéig kell utaznunk gondolatban, ahol időközönként ún. koronakidobódás történik, ami a csillag természetes működésének része. Ekkor nagy mennyiségű, töltött részecskékből álló plazmafelhő távozik a felszínről, majd napokkal később éri el a Földet, mint egy geomágneses vihar.   Mi a magyarázat a sarki fény kialakulására? Sarki fény akkor keletkezik, amikor a napszél annyira felkavarja a magnetoszférát, hogy töltött részecskék hatolnak be a napszélből és a magnetoszférából a felső légkörbe, a Föld mágneses mezejének vonzására, ahol energiájuk egy részét átadják a légkörnek. A légkör összetevői emiatt ionizálódnak és gerjesztődnek, így fényt bocsátanak ki különböző színekben. Formáját az ionizálódott összetevők mozgása határozza meg. A beérkező protonok elektronbefogással hidrogénatomokká alakulnak, így a gerjesztett hidrogénatomokra jellemző

Olvass tovább »

Bizarr okokból megrongált műalkotások

Hatalmas visszhangot kapott az a hír, hogy egy női parókát viselő, kerekesszékes férfi egy tortát vágott a Mona Lisát védő üvegfalra. Az üvegfal nem véletlenül volt már Leonardo da Vinci egyik fő műve előtt a párizsi Louvre-ban, mert nem ez volt az első olyan eset, amikor rongálási kísérlet áldozata volt a szelíd mosolyú hölgy képmása. Sőt, nem csak ez a műtárgy vált célpontjává valamilyen elborult elmének, hanem számos más világhírű alkotás is. Új cikksorozatunk első részében szemezgetünk a leghíresebb, vagy épp legabszurdabb műtárgy rongálásokból.   A Mona Lisa rendkívül vonzó célpont a vandálok számára A tortás eseten kívül már négyszer próbálták megrongálni Leonardo e csodás képét. A legelső alkalommal, 1956-ban a festmény alsó részét savval locsolta le valaki, ekkoriban a festmény még a franciaországi Montauban múzeumban volt kiállítva. Ugyanezen év decemberében pedig egy bolíviai vandál dobta meg kővel a festményt, ekkor Mona Lisa bal könyökén található festékréteg rongálódott meg. A festmény ezután restaurálásra szorult. Közel húsz évvel később, 1974 áprilisában a Mona Lisa a tokiói Nemzeti Múzeumban volt megtekinthető. Egy mozgássérült nő rendkívül elégedetlen volt a Tokiói Nemzeti Múzeummal, azon paprikázta fel magát, hogy szerinte nem fordítottak kellő figyelmet a mozgáskorlátozottakra. Dühét a festményen vezette le, mégpedig úgy, hogy vörös

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü