Milyen színekből áll a szivárvány?

Színesnek nevezzük a fényt, ha különböző hullámhosszokon eltérő intenzitása van, a nem átlátszó felületeket, ha különböző hullámhosszokon más és más mértékben verik vissza a fényt és az átlátszó vagy áttetsző anyagokat is, ha különböző hullámhosszokon különböző mértékben bocsátják át a rájuk vetülő fényt.

Összességében azt mondhatjuk tehát, hogy a szín nem más, mint a szemünkbe érkező fénynek az a tulajdonsága, hogy különböző hullámhosszúságú összetevői más intenzitásúak.

 

A színek hatása

A színeknek kiemelkedő szerepük van az életünkben és az erre a témára irányuló vizsgálatok szerint egyes érzelmek sokkal jobban társíthatók egy adott színhez, mint bármely másikhoz, amely társítások ráadásul a világ nagy részén egyformán működnek. Ilyen szín-érzelem társítás például az, hogy a depressziós vagy szorongó állapotot legjobban a szürke szín fejezi ki, a vidámságot pedig a sárga szín jeleníti meg.

A színválasztásaink legtöbbször tükrözik az életünk aktuális helyzeteit, állapotát és az ezek miatt kialakuló hangulatunkat is, de ne feledjük, hogy ez a jelenség akár meg is fordítható. Ha vidámabb, pozitívabb hangulatra ösztönző színekkel vesszük körül magunkat, azt az életünk minden területére hatni fog.

Az otthonunkban lévő színek befolyásolják hangulatunkat és viselkedésünket. A körülöttünk lévő színek le tudják csillapítani az elménket vagy fel is tölthetnek energiával. A színek hatással vannak a hangulatunkra, egészségünkre és ezáltal a boldogságunkra is.

 

Mi a szivárvány?

A szivárvány olyan optikai jelenség, melyet eső- vagy páracseppek okoznak, mikor a fény prizma szerűen megtörik rajtuk és színeire bomlik, kialakul a színképe, más néven spektruma. Az ív külső része vörös, míg a belső ibolya. Előfordul az ún. dupla szivárvány is, amelynél egy másik, halványabb ív is látható fordított sorrendű színekkel.

A szivárvány akkor alakul ki, ha a levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Akkor a leglátványosabb a jelenség, amikor az égbolt felét még felhők borítják, a szemlélő pedig a napnak háttal áll. Így a kialakuló szivárvány élesen elválik a mögötte lévő sötétebb háttértől.

Gyakran látható szivárvány vízesés vagy szökőkút mellett is. A kertben is létrejöhet, mikor porlasztott vízcseppekkel öntöz valaki napos időben. Ritkán látható az ún. fehér szivárvány, amit holdfényes estéken lehet látni. Mivel az emberi szem gyengén érzékeli a színeket halvány fénynél, a szivárvány fehérnek hat. Megfelelő technikával készített fényképen azonban előtűnnek a szivárvány színei.

 

A szivárvány színei

A szivárvány ívében a következőképpen követik egymást a színek: vörös, narancssárga, sárga, sárgászöld, zöld, kékeszöld, kék, lila.

A látható spektrum színei folyamatosan mennek át egymásba. Még egy felületes pillantáskor is rögtön egyértelmű lehet a számunkra, hogy a színek nem diszkrét, jól elkülönülő kategóriák. Alaposabban megnézve észrevehetjük, hogy a színek folyamatosan olvadnak egymásba.

 

Élményfestés a szivárvány színeivel

Próbáld ki te is, hogy melyik szín áll hozzád a legközelebb a szivárvány színei közül, az élményfestés segítségével! Otthon is festhetsz a rendelhető élményfestés szettjeink segítségével. Keresd az aktuális lehetőségeket a KreatívLiget webshopban!

Blog

Festők fordulatos élete – Diego Velázquez

A festők életéről szóló cikksorozatunk már jó néhány részt megért. A kiemelkedő és híres festőművészek közül sorra kerültek már korábban is spanyolországi születésűek, ilyen volt Pablo Picasso és Salvador Dalí. Ebben a bejegyzésben most sokkal régebbre kalandozunk, mint a múlt század, egészen a 17. századig utazunk vissza az időben gondolatban.   Velázquez korai évei Diego Rodríguez de Silva y Velázquez 1599-ben született Sevillában, Spanyolországban, kisnemesi családban. A festészet iránti tehetsége már korán megmutatkozott, amikor Juan de Herrera festőművész tanonca lett 11 éves korában. Később aztán a fiatal Velázquez öt évig tanult Francisco Pacheconál, a manierista stílusáról ismert festőnél. Velázquez feleségül vette Pacheco lányát, Juana-t, és az idős festő továbbra is a mentora maradt. Velázquez alkotásaiban ebben az időszakban meglepően ötvözött két stílust. Képei előterében hétköznapi, dolgozó embereket ábrázolt, miközben a háttérben az Újszövetség miniatűr jeleneteit festette meg. Velázquez mestere volt a fénynek és az árnyéknak, a felületek és textúrák aprólékos ábrázolásának és az emberek közötti hasonlóság megragadásának.   Az udvari festő 1622-ben Velázquez felkeltette IV. Fülöp egyik tanácsadójának figyelmét, és a következő évben már fel is kérték a király portréjának megfestésére. Az uralkodó olyan elégedett volt az elkészült festménnyel, hogy miután az udvari festője meghalt az előző évben, Velázquez átvehette ezt

Olvass tovább »

Élményfestés – A macska

Az erre irányuló kutatások szerint a macskák mintegy 10000 évvel ezelőtt kezdtek el az emberek társaságában élni, illetve fokozatosan háziasították őket. Az első háziasított macskák valószínűleg az ókori Egyiptomban éltek, ahol nagy tiszteletnek örvendtek és különleges bánásmódban részesültek. Napjainkban, a közösségi média korában talán egy állat sincs, amely akkora figyelmet kapna, mint a macska. A macskát ábrázoló képek népszerűsége nem most kezdődött. Amióta a macskák az emberrel együtt élnek, azóta a faliképek, a festmények, a szobrok és az egyéb iparművészeti alkotások főszereplőivé is váltak. Ebben a cikkben nálunk is a macskákról szól minden és arról, hogy milyen szerepet töltöttek be a különböző korszakokban az emberek életében és ezzel összefüggésben hogyan ábrázolták őket.   A macska, mint szimbólum Az állat szimbolikája sokrétű, pozitív és negatív értelemben egyaránt szerepelhet. Jelképezheti a hatalmat, a lustaságot, a kéjvágyat, az ördögöt, a halált, a démoni erőket és a női testet. Köztudott, hogy a macska a sötétben is jól lát, ezért az éleslátás, a belső látás megtestesítője, az éjszaka és a titkos tudás megtestesítője.   A macska az ókorban A Nílus partján élő emberek szerint Ré, a hatalmas napisten éjszakánként fekete kandúr alakjában harcolt Agep, a sötétség gonosz kígyója ellen. Ezért az akkoriban élő házimacskákat is

Olvass tovább »

A házi kedvencek festője – Henriette Ronner-Knip

A viktoriánus korban, Angliában nagy becsben tartották házi kedvenceiket. A kor felfogása szerint a gyermekeket felelősségre nevelték, amelynek egyik módja az volt, hogy egy háziállatról kellett gondoskodniuk. A kisállat tartás nem csak a jómódúak kiváltsága volt, hanem minden társadalmi réteg élvezte a házi kedvencek nyújtotta örömöket. Ebben a korban egy nagyszerű holland művésznő, Henriette Ronner-Knip észrevette a piaci rést, és a jómódúak állatainak megfestéséből tartotta el népes családját.   Szinte az anyatejjel szívta magába a művészetet Henriette Ronner-Knip 1821-ben Amszterdamban született, művészcsaládban. Az első ecsetvonásokat édesapjától, Josephus Augustus Kniptől tanulta el. Nagyapja, Nicolas Frederick Knip szintén művész volt, akárcsak édesanyja, Pauline Rifer de Courcelles, akinek legkedveltebb témái a madarak voltak.  Ő az édesapja első felesége volt, de mire Henrietta megszületett, apja már szeretőjével, Cornelia van Leeuwennel élt. Mivel a kislány főként apjánál tartózkodott, Corneliát általában Henriette anyjaként tartják számon.   Kamaszként nagy felelősség hárult rá Henriette nem igazán részesült rendszeres oktatásban, mivel apja munkája miatt a család gyakran költözött. Josephus ugyanis művészetet oktatott ott, ahol épp állást kínáltak neki. Azonban 1823-ban apja az egyik szemére megvakult, 1832-re pedig teljesen elveszítette a látását. Így történt, hogy 1835-ben, 14 évesen Henriette lett a felelős a család pénzügyeiért és egyéb jogi kötelezettségeiért is.

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü