Levendulás élményfestés

A levendula méltán népszerű gyógy-, fűszer-, és dísznövény, amely élénk lila színével és nyugtató illatával kényezteti érzékeinket. Európában a rómaiak segítségével terjedt el, az ókori szépségápolás egyik meghatározó alapanyaga volt. Illatát használták nyugtató fürdőhöz, de szappan is készült belőle, a virágját földre szórva pedig a szobákat illatosították vele. A görögök a levendula illatával próbálták csillapítani isteneik dühét, az egyiptomiak a balzsamozás során használták, Angliában pedig a pestisjárvány idején csuklóra kötve reméltek védelmet tőle.

 

A levendula hazánkban

Magyarországon a középkor óta van jelen, de csak kolostorok gyógy- és fűszernövény ültetvényein volt megtalálható. Az 1920-as évek közepén Bitter Gyula, korának neves gyógynövényszakértője telepítette az első levendulaültetvényt. A tihanyi apátságtól bérelt ehhez területet, a szaporítóanyagot pedig egyenesen Franciaországból hozatta. Ez lett az első ipari célú levendulaültetvény-telepítés, ami olyannyira jól sikerült, hogy a Tihanyban aratott levendula illóolaj tartalma magasabb lett, mint az eredeti franciáé. Ezen sikeren felbuzdulva Bitter Gyula 100 hektárra növelte a telepítés nagyságát.

Az, hogy a levendula ennyire jól érzi magát Tihanyban, a hely speciális, félsziget-jellegének köszönhető. Az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli tájolás és a vulkáni alapkőzet teszi a helyet oly ideálissá a levendulák számára. Ezen tényezők összessége járul hozzá, hogy a tihanyi levendulás világhírű, még a francia levendulánál is jobb minőségű lehet.

A 60-as évektől aztán a tihanyi levendulás gondos ápolás híján pusztulásnak indult. A legnagyobb részét sajnos beszántották, majd szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektárt pedig magára hagyták, így az művelés hiányában elvadult. Szerencsére nem maradt parlagon végleg a terület, 1986-tól kezdődött a régi levendulás újjáélesztése. 1995-től pedig új területeken is levendula telepítésbe kezdtek. Jelenleg több ültetvény is található a félszigeten, ezek közül legnagyobb és legszebb a Külső-tóval szemben lévő 7 hektárnyi területen található levendulás, amely nyáron lila színben pompázva fogadja a Tihanyba érkezőket.

 

Levendulát otthonra is telepíthetünk

A levendulának Magyarországon gyakorlatilag nincs kártevője, így a termesztése során nem szükséges vegyszerezést alkalmazni. Az egyetlen ellenségei a gyomok. Ezek ellen kaszálással, gyomlálással védekezhetünk, de az öreg levendulásokban előfordul, hogy juhok segítenek a gaz kiirtásában. A levendula nagyon hálás növény, egy-egy bokor akár 20-25 évig is folyamatos gazdag terméssel örvendeztethet meg, de évente erősen vissza kell vágni, mert elfásodik és csökken a hozama. Fontos, hogy napos és meleg helyre ültessük a levendulát, különösebb talajigénye nincsen. A meszes, agyagos, tápanyagban szegény föld ideális neki, és az öntözést sem kell túlzásba vinni, ugyanis szárazságtűrő növény. Évelő, télre megáll a növekedésben, tavasszal kezdi meghozni friss, zöld hajtásait.

Az ültetési távolság abban az esetben, ha szegélyt vagy sövényt szeretnénk kialakítani, 50 cm vagy ennél kisebb legyen a tövek közt. Amennyiben nagy, kerek bokrokra vágyunk, akkor 80 cm-re vagy akár nagyobb távolságra is ültessük ezt a csodás növényt.

A kerttel nem rendelkezőknek sem kell lemondaniuk az illatos levenduláról, ugyanis cserépben is jól érzi magát. Nagyobb edényt érdemes választani, hogy nyáron ne kelljen sokat öntözni és télen se fagyjon át könnyen a földje. A virágföldhöz keverjünk homokot és kavicsot 3-1-1 arányban, így tudjuk biztosítani az ültető közeg jó vízáteresztő képességét. Mivel a cserépben hamar kiszárad a föld, többször kell locsolni, mint a kertben növő levendulát, de arra is mindig figyelni kell, hogy a cserépben ne álljon a víz.

Mire jó a levendula?

Száraz virágként molyűző hatása ismert, olaját  pedig gyulladáscsökkentő, nyugtató hatása miatt alkalmazzák a népi gyógyászatban és természetgyógyászatban. Aromaterápiában használva feszültségoldó, idegerősítő, nyugtató hatással bír. Enyhíti a fejfájást, a depresszív kedélyállapotot, az alvászavarban szenvedőknek is segíthet. Meghűlés esetén inhalálása hatékony lehet, ugyanis a levendula tisztítja a légutakat, csökkenti a fertőzéseket. Bőrproblémák esetén is bátran használhatjuk a levendulás termékeket. Pattanásos, gyulladt bőrre nyugtató hatással van, de pikkelysömörre és ekcémára is használható. Enyhíti a napozás miatt leégett bőr irritációját is. Masszázsolajba keverve a fáradtságot, izomfájdalmakat, a reumás fájdalmakat csökkenti, a gyulladásos izomfájdalmakat enyhíti. A levendulás samponok a zsíros hajra és  korpás fejbőrre is jól használhatóak. Készülhet levendulából szappan, fürdősó és fürdőgolyó is.

A gasztronómia is felfedezte magának ezt a sokoldalú növényt, így virága kis mennyiségben ételízesítőként használható. Limonádéba, eperszörpbe, vagy eperlekvárba is szokták keverni, de akár a kekszeket és a sütemények krémjeit is pikánsabbá tudjuk tenni egy kis szárított levendulával. A levendulateát görcsoldásra, fejfájásra, idegnyugtatásra, gyomor- és bélbántalmak kezelésére lehet használni. Só alapú levendulás fűszerkeverékekkel húsételeket, mediterrán ételeket, kelt tésztákat is ízesíthetünk.

Ha Te is rajongsz a levenduláért és szívesen néznél télen-nyáron egy virágba borult levendulamezőt, gyere el hozzánk és fesd meg! Profi instruktoraink segítségével magad készítheted el helyszíni élményfestő alkalmainkon, de otthoni környezetben is elkészítheted ezt a csodás levendulás képet.

Blog

Élményfestés – A jégmadár a mitológiában

Nem véletlenül nagy kedvence a közönségnek a jégmadarat ábrázoló élményfestő alkalmunk. Nagyon hálás téma ez az igazén gyönyörű, kékes árnyalatú, zömök testalkatú, karakteres madárka, akivel ráadásul hazánkban is találkozhatunk, ha kellő türelemmel és csendben várakozunk valamelyik tó, vagy folyó közelében, ahol löszfal is található.   Kiváló vadász a jégmadár Első ránézésre nem is néznénk ki belőle, hogy milyen nagy vadász. A kis halakat leginkább a víz fölé nyúló ágakról figyeli és választja ki magának. Egy-egy kiálló száraz ág legvégére telepedik, és türelmesen, mozdulatlanul ülve lesi a vizet és a benne úszkáló halakat. Amint egy pisztráng vagy más hasonló hal közel úszik a víz felszínéhez, a jégmadár lecsap rá és rendkívül éles csőrével megragadja a prédát. Utána  lerázza róla a vizet, újból egy ágra ül és elfogyasztja a zsákmányt. Hihetetlenül gyors az emésztése, a szálkákat, a pikkelyeket és az úszóhólyagot pedig kiöklendezi.   Feltűnősége ellenére jól álcázza magát A jégmadár tarka színe a védekezést és a megtévesztést egyaránt szolgálja. A hasoldal olyan színű, mint valami száraz levél, így a halak nem is veszik észre, amikor a fán ülve várakozik. A hátoldala pedig olyan, mint a csillogó kék víztükör, ezért felülről nem vehető észre olyan könnyen a ragadozó madarak számára. Ez a

Olvass tovább »

Híres női festők – Catharina van Hemessen

Catharina van Hemessen (1528 – 1588)  az első elismert flamand festőnő, aki az 1540-es évek vége és az 1550-es évek eleje között alkotott intenzíven. Fennmaradt alkotásai közül kis méretű női portrék és néhány vallási kompozíció a legismertebbek. Ő az első művész, aki önarcképet festett magáról, mely festés közben ábrázolja.   Művész családba született Abban a korban, melyben Catharina élt és alkotott, a nők számára majdnem elérhetetlen volt a festőművészi karrier és az ezt megelőző képzés. A festőtanoncok anatómiai ismereteik mélyítése végett boncolásokon vettek részt és meztelen férfitesteket tanulmányoztak. A tehetséges gyermekek leghamarabb 9, legkésőbb 15 éves koruktól együtt éltek egy idősebb, tapasztaltabb festővel, hogy testközelből lessék el a szakma csínját-bínját. Ez az empirikus tanulás 4-5 éven keresztül tartott. Mindezen okokból nagyon kevés női művész kapott megfelelő képzést. Akik mégis hozzájutottak a tanulás lehetőségéhez, azoknak rendszerint valamelyik közeli rokonuk is festő volt, aki vállalta oktatásukat. Így volt ez Catharina esetében, akit apja, Jan van Hemessen tanított pályája első 5 évében lakóhelyükön, Antwerpenben. Úgy tartják Catharina keze munkája apja több alkotásán is megtalálható. Mikor a művésznő elismert művész lett, maga is mestere lett 3 festőtanoncnak.   A tehetség és szerencse alakította útját Catharina van Hemessen korának híres festője volt, ami részben annak

Olvass tovább »

Élményfestés – A teknős

Jellegzetes karakterű és fizimiskájú állatok a teknősök. Több kultúrában, vallásban és mondavilágban kiemelt szerepük volt és van még a jelenkorban is. Vajon tudunk-e róluk bármit is, azon kívül, hogy teknőt „hordanak” a hátukon, amely védelmi funkciót is ellát és hogy nagyon lassan képesek csak haladni a szárazföldön? Ebben a bejegyzésben igyekszünk minél több információt átadni olvasóinknak ezekről a különleges állatokról.   A teknősökről általában A teknősök a hüllők egyik meghatározó csoportja. Kihalt és még élő fajaik egyaránt vannak. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első teknősfajok a Földön. Ma 327 ismert teknősfaj létezik, 14 családra osztva. A különböző fajok majdnem fele védett. A teknősök legfőbb jellegzetessége, amely minden más gerincestől megkülönbözteti őket, az a testüket hasi- és hátoldalon egyaránt beborító csontos páncélzat. A vízben élő teknősök alapvetően ragadozók, bár valamennyi növényi táplálékot is fogyasztanak. A szárazföldön élő fajták pedig növényevők, mivel a különösen lassú mozgásuk miatt nem tudnának semmilyen állatot sem zsákmányul ejteni.  A teknősök tojással szaporodnak. Különleges tulajdonságuk, hogy a legtöbb teknősfaj nemét a tojást érő hőmérséklet dönti el a kikelés előtt. a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. A teknősök rendjének Magyarországon egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Emellett persze számos teknősfaj él

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü