Amikor a KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain megfesthető képek repertoárját állítottuk össze, szerettünk volna minél változatosabb és színesebb kínálatot, amelyben minden alkotni vágyó megtalálhatja a számára kedves, neki tetsző festményeket. Biztosak voltunk benne, hogy ebben a kínálatban előkelő helye lesz a női alkotóknak és az általuk képviselt női energiáknak, valamint a női szépséget és sokszínűséget megmutató alkotásoknak is.
Frida Kahlo személye és munkássága egy olyan eleme ennek a rendszernek, amely minden szempontból beleillik az előbbiekben vázolt elgondolásunkba. Az élményfestés foglalkozások közé azonban nem saját munkáival, hanem a róla készült fényképek alapján festett, csodálatosan színes stilizált portrék által került be.
De kis is volt ez a testileg és lelki értelemben is törékeny asszony, aki kitörölhetetlen nyomott hagyott a XX. századi festészetben és napjainkra nyugodtan mondhatjuk azt, hogy egyfajta stílusikonná vált?
Ebben a bejegyzésben igyekszünk bemutatni Fridát és az életét azoknak az olvasóinknak, akik szeretnek egy kicsit betekinteni a művészek élettörténetébe. Ez talán nem is olyan egyedi igény, hiszen minden momentum hozzátehet ahhoz is, hogy jobban megértsük a festményeket, azok ábrázolásmódját, keletkezésük körülményeit és az általuk megmutatott részleteket.
A fiatal Frida
Frida Kahlo Mexikóváros egyik külvárosában, Coyoacán-ban született, 1907. július 6-án, a Kék Házban, amely napjainkban is az emlékére berendezett múzeumként működik. Édesapja Guillermo (Wilhelm) Kahlo Németországból érkezett Mexikóba, egy protestáns családból származott és fényképészként dolgozott. Első felesége halála után újra megházasodott, elvette a spanyol-indián származású Matilde Calderón y Gonzálezt. Négy lányuk született, akik közül Frida volt a harmadik.
1925. szeptember 17-én villamossal karambolozott az a busz, amelyen Frida és akkori szerelme utazott. Ebben a balesetben egész életére kiható súlyos sérüléseket szenvedett. Csak sokára derült ki, hogy mennyire súlyos az elszenvedett gerincsérülése, ennek eredményeként pedig testét hosszú hónapokra gipszfűzőbe zárták. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni.
Frida szenvedései
Az eredetileg orvosnak készülő és Mexikó egyik legjobb középfokú intézményében tanuló Frida már kisgyermekkorától kezdve sokat betegeskedett. Hatéves korában a szerencsétlen kimenetelű járványos gyermekbénulás vírusfertőzés következményeként a jobb lába eltorzult, nem fejlődött rendesen, a 18 évesen elszenvedett buszbaleset során pedig súlyosan megsérült, a gerince és a medencecsontja is több helyen eltörött. Már ilyen fiatalon megjárhatta a testi fájdalmak poklát és hosszú időre ágyban fekvésre kényszerült. A szenvedésből a festés jelentette az egyedüli kiutat a számára, témaként pedig a saját arca és a fantáziaképek, amelyek élénk képzeletében megjelentek.
Szenvedésének másik forrása Diego Rivera mexikói festőművész volt, akivel 1929-ben házasságot kötött, de a férfi nem hagyott fel korábbi életmódjával és rendszeresen találkozott más nőkkel, megcsalta Fridát.
Annak ellenére, hogy az orvosok szerint a balesete és a családban előforduló örökletes rendellenesség miatt valószínűleg nem volt képes gyermeket kihordani és megszülni, ő mégis vállalta a kockázatot. Terhességei rendre vetéléssel vagy abortusszal végződtek. Életének egy ilyen tragikus részletét örökítette meg a Henry Ford Kórház, avagy a repülő ágy című képén. Végül sosem született gyermeke, amely hatalmas fájdalmat okozott neki.
Frida örömei
A gyermektelenség és a saját család hiányának fájdalmát próbálta enyhíteni, amikor körülvette magát különböző állatokkal és az otthonát megosztotta lovakkal, papagájokkal és őzekkel. Nagy kedvencei pedig mexikói meztelen kutyái voltak, akiket szintén megörökített néhány festményén.
A többszörösen megcsalt Frida joggal érezhette úgy, hogy a férje kicsapongó életmódja feljogosítja őt is arra, hogy más férfiakkal és nőkkel vigasztalódjon, ami a testi örömöket illeti. Ebbe a koncepcióba csak látszólag illeszkedik Muray Miklós (Nicholas Muray) magyar származású fotográfussal alakuló viszonya.
Frida Kahlo és Muray Miklós 1931-ben ismerkedtek meg New Yorkban. Mindketten tudták, hogy a kapcsolatuknak nem sok jövője van. Frida ekkor már két éve férjes asszony volt, Muray pedig többször megnősült és elvált. A szerelem köztük mégis fennállt közel 10 évig, az utókorra pedig csodálatos szerelmeslevelek maradtak. Legkülönlegesebb ezek közül is az a pár soros magyarul íródott levél Fridától, amely a budapesti Frida Kahlo kiállítás egyik gyöngyszeme volt. Szerelmes leveleiket olvasva, bárki számára egyértelművé válik Muray őszinte szeretete és kapcsolatuk mélysége, a távolság és a beteljesülés reménytelensége ellenére (vagy talán pont azért) is.
A Frida portrék, amelyek élményfestő stúdiónkban elkészíthetők, Muray Miklós fotói alapján továbbgondolt, színes és karakteres képek.
Frida emlékezete
Ez a törékeny és érzéki nő, aki egész életében a gyermekparalízis és az ifjúkori, számára súlyos kimenetelű buszbaleset következményeitől szenvedett, végre stílusikonná válhatott Muray Miklós fényképész kamerája előtt. Tradicionális ruhakölteményekbe bújt, ébenfekete hajfonatát színes virágokkal díszítette, különleges ékszereket viselt, áradt belőle a nőiesség. Szinte átsüt a képeken az az érzelmesség és szenvedély, amely ezt a két embert összekötötte.
Az a jó, ha ilyennek látjuk Fridát. Szépnek és ragyogónak, nem pedig a fájdalmaktól elgyötört arcú, ágyhoz kötött, betegeskedő nőnek. A képeit nézve így is nehéz elvonatkoztatnunk attól a rengeteg testi és lelki megpróbáltatástól, amin nem túl hosszú élete során keresztül kellett mennie.
főoldal
események
kosár
menü