Gyümölcsöket festeni nem csak csendéleteket ábrázoló képekre lehet, bár kétségtelenül ezek a leginkább magától értetődő témák. Amikor festményeket kerestünk ehhez a válogatáshoz, találtunk pár igazán különlegeset és nem annyira megszokott megoldást is, amelyek jó messze visznek az egyszerűen csak szemet gyönyörködtető látványtól.
A XX. század festészete már nem csak a szemünkre szeretne hatni, hanem komolyan megdolgoztatja az agyunkat és a gondolatainkat is, valamint az érzelmi vetület sem maradhat ki.
Frida Kahlo: Viva La Vida
A festőnő utolsó festménye ez, amelyen hosszú hónapokig dolgozott és a ’Viva la Vida’ feliratot úgy tudjuk, hogy a halála előtt nyolc nappal festette a képre. Olyanok a betűk, mint valami kiáltvány, ami az életről szól. Jelentése: Éljen az élet.
A szimbolika azért is érdekes, mert Mexikóban a görögdinnye a halottak napjához kötődő gyümölcs, de a mexikói halottak napja inkább az öröm ünnepe, vidámsággal, találkozásokkal, lakomákkal gazdagított és eseménydússá tett ünnep. A görögdinnye gazdag, buja zöld és vérvörös színei pont azt hirdetik, hogy az élet mindig győzedelmeskedik a halál felett.
René Magritte: Az ember fia
Ez a festmény tulajdonképpen egy önarckép. A képen egy alacsony fal előtt állva látjuk a festőt, elegáns kabátban és kalappal a fején, az arcát pedig majdnem teljesen eltakarja egy lebegő zöld alma, csak a szeme látható az alma szélénél.
Az alkotó maga így vall a kép keletkezéséről és értelméről: „A látszólagos arc, az alma elrejti a személy látható, de rejtett arcát. Ez valami olyasmi, ami folyamatosan történik. Minden, amit látunk, egy másik dolgot rejt magában, amit mindig is szeretnénk látni. Ami rejtve van, és amelyet a látható nem mutat nekünk. Ez egy meglehetősen intenzív érzés lehet, egyfajta konfliktus.”
Magritte tökéletesen megfestett munkái gyakran jelenítenek meg egyszerű tárgyakat szokatlan összefüggésben, új jelentést kölcsönözve a megszokott dolgoknak. A tárgyak reprezentációs használata, másként, mint aminek látszanak, tipikus, visszatérő motívum nála.
Salvador Dalí: Gránátalma körül röpködő méhecskétől kiváltott álom, egy pillanattal ébredés előtt
A festmény címe önmagáért beszél, de maga Salvador Dalí egy hosszabb magyarázattal is a szemlélő segítségére siet, hogy megmagyarázza, mit láthat a képen.
“Első ábrázolása ez Freud felfedezésének, amely szerint az álom-történetet a felébredés előtti pillanatban váltja ki valami. Ha az alvó nyakát pálcával érintik, az érintés fölébreszti őt, ám egyúttal hosszú álomjelenet sort indít meg, amely a guillotine lezuhanásával végződik; hasonlóképpen a méhecske zümmögése a képen a bajonett hegyének álomképét váltja ki, amely Galát felébreszti. Az egész kreatív biológia a megnyílt gránátalmából ömlik elő. A háttérben Bernini elefántja: a hátán obeliszk a pápai jelvényekkel.”
Paul Cézanne: Egy kosár alma
Többféle gyümölcsös csendéletet is festett Cézanne, amelyek hol almákat, hol körtéket és barackokat is ábrázolnak, esetenként kancsókkal és tálakkal is tarkítva a mozgalmasnak épp nem mondható témájú festményeket.
A művészete pedig korszakalkotó volt, amit manapság a művészettörténészek posztimpresszionista művészetnek neveznek, az vele kezdődött. Sőt, még azt is kijelenthetjük, hogy ő maga a posztimpresszionizmus, hiszen az utána következő időszakban már nem voltak olyan egyértelmű stíluskorszakok.
Édouard Manet: A citrom
A kép különlegessége abban rejlik, hogy semmi más nem szerepel a képen, mint egy szép, formás citrom egy tálon.
Az 1860-as évektől Manet csodálatos csendéleteket is festett a sok más témájú kép mellett, amelyeken komplett reggeliző asztalt vagy éppen gyümölcsöket és zöldségeket ábrázolt. A reggeliző asztalán felszolgált többféle módon elkészített omlett, lazac, és tenger finomságai és egyéb ételek szinte megelevenednek a képein. Készített képet egy darab sonkáról, egy köteg spárgáról és egy citromról is.
A modern festészettel és a plein air szellemével kacérkodó Manet mindvégig megőrizte a realista festői hagyományokat. Két korszak és két stílus határán állva a művészetének egyediségével a legnagyobb európai festők sorába illeszkedik. Saját munkásságáról így vallott: „Azt festem, amit látok, nem pedig azt, amit mások látni akarnak”.
Caravaggio: Gyümölcskosár
A kép különlegessége az, hogy teljesen élethűen ábrázolja a gyümölcsöket, semmi idealizálás. Az alma és a körte kissé benyomódott, már-már rohadásnak indult, a barack leveleit valami szétrágta, a fügelevél sem túl egészséges, a füge pedig láthatóan túlérett. Caravaggio végre pont olyannak festette ezeket a gyümölcsöket, amilyenek voltak és a művész abbéli meggyőződését fejezik ki, hogy az élettelen világ legalább akkora hatással van a szemlélőre, mint az emberalakok és az arcok, emiatt pedig a gyümölcsök és a virágok élethű megfestése sem kíván kevesebb tudást, mint mondjuk egy portré megfestése.
főoldal
események
kosár
menü