Nekünk magyaroknak a Balaton nem egy egyszerű tó, hanem inkább már fogalom. Gyermekkori nyarak szép emléke, szerelem és csodálatos naplementék, színek, illatok, élmények kavalkádja a fejünkben és a szívünkben. Akár az északi, akár a déli part áll inkább közelebb a szívünkhöz, abban egyetérthetünk, hogy a Balaton egy jelkép.
A magyar tenger
A Balaton a Dunántúlon található, Közép-Európa legnagyobb tava, Magyarország vízrajzának meghatározó eleme. Könnyen felmelegedő, sekély vize kiválóan alkalmassá teszi a fürdőzésre és sportolásra, élővilága rendkívül gazdag, a táj változatos, főleg az északi parton. A vulkanikus hegyvonulatok sok tekintetben igen egyediek.
A romantikába hajló jelzős szerkezet eredetére többféle magyarázat is létezik. Sokan a siófoki fürdőházhoz kötik ezt az elnevezést. Az 1878-ban megnyílt impozáns épület egyik felirata volt a ’Magyar Tenger’ elnevezés, ezért gondolják, hogy onnan ered az elnevezés elterjedése.
A legelső említés viszont még korábban történhetett, ebben nincs egységes álláspont, hogy kitől származik. Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Galánthai Fekete János és Vajda Péter neve is felmerül, mint lehetséges értelmi szerző.
Az viszont biztos, hogy napjainkban is sokszor és sokan alkalmazzák a Balatonra a magyar tenger elnevezést. Bár csak tó, de mégis a mi saját tengerünk a Balaton, ezért bátorkodunk így nevezni.
Balaton a művészek szemével
A Balaton a magyar költők és festők szüntelen ihletője mind a mai napig. A hatása és a varázsa nem szűnik már évszázadok óta, szépsége pedig mindig új arculatot ölt. Ha a magyarországi tájegységeket hasonlítjuk, azt láthatjuk, hogy népszerűsége az Alföldével vetekszik. Megvannak a maga művészei a Balatonnak is. Aki az Alföldnek Petőfi Sándor, az a Balatonnak Mészöly Géza és Egry József, akik festőművészként alkottak ugyanolyan maradandót, mint Petőfi költőként.
A Balaton egyedülálló természeti tüneménye, tengerhez hasonlónak tűnő végtelenje és mégis barátságos szelídsége, emberi léptéke, különleges kékes zöldje, amelyet hirtelen korbácsol fel és sötétít el egy érkező vihar, a tavat körülvevő táj szokatlan, mesébe illő alakzatai, a romantikus Tihany, Badacsony, Szigliget, Csobánc, amelyek a lágy víztükör és szelíd ég kéksége közt, mint egy mediterrán vidék berkei tűnnek fel. Mindezek évszázadok óta foglalkoztatják a művészi fantáziát, ébresztik fel a gyönyörködést és az alkotókedvet még az amatőrökben is.
Balaton a művészetekben
A legnagyobb magyar tó a népdaloktól az irodalmon át a képzőművészetig egy sor műfajban meghatározó téma lett.
A magyarországi festők az 1850-es évektől fokozatosan fedezték fel maguknak a tó szépségét és jelenítették aztán meg a festményeiken, hogy a nagyközönség számára is megmutassák azt. A leghíresebb magyar festőművészek, akik képeket készítettek a Balatonról Szinyei Merse Pál, Mészöly Géza, Csók István, Egry József, Bernáth Aurél, Mikus Gyula, Brodszky Sándor, Telepy Károly, Iványi-Grünwald Béla.
A Balaton-vidék történetét 19. századi társasági és társadalmi életét anekdotákkal és hiteles történetekkel fűszerezve Eötvös Károly írta meg 1900-ban. Ez volt az Utazás a Balaton körül című alapvető mű.
A Balatoni Egylet nevű szervezet létrejöttekor különböző szakosztályokat választottak, az irodalmi szakosztály elnöke pedig Jókai Mór lett, aki, mint balatonfüredi nyaralótulajdonos személyesen vett részt az alakuló ülésen. Az arany ember című regényében Jókai csodás fordulatokkal ír a szeszélyes balatoni időjárásról.
Több olyan film készült a 20. században, amelynek nem főszereplője a magyar tenger, de mint összetéveszthetetlenül karakteres helyszín megjelenik. Bujtor István színművész az általa kitalált és megformált Ötvös Csöpi nyomozó karakterét is a Balatonra helyezte, ahol Csöpi nyomoz és közben vitorlázik, amely összecsengett a való élettel, hiszen a színész maga is nagy kedvelője volt a Balatonnak és a vitorlás sportnak.
főoldal
események
kosár
menü