Élményfestés – Naplemente

Azt a csodás pár percet, amikor a Nap olyan közel kerül a horizonthoz, hogy már majdnem eltűnik a szemünk elől, de még elidőzik ott egy kicsit, miközben elképesztő színárnyalatokat produkálva festi meg az eget, sokan és sokféleképpen megfestették már, amióta világ a világ. Ezzel pedig megsokszorozták azt az élményt, amit nehezen tudnánk csak elmagyarázni egy olyan embertársunknak, aki nem láthatja a saját szemével, mert születése óta vak.

 

Tények a naplementéről

A napnyugta az a napi rendszerességgel lejátszódó jelenség, amely során a Föld forgásának következtében a Nap eltűnik a szemünk elől a nyugati horizonton. Az asztronómia tudománya szerint a napnyugta az egy pillanat, amikor a napkorong legfelsőbb része is eltűnik a látóhatár alatt.

A Napból érkező sugarak a földi atmoszférában fénytörést szenvednek, ezért mikor a Napot lenyugodni látjuk, az valójában már nagyjából egy napátmérőnyivel a horizont alatt található.

Szürkületnek a napnyugtától a teljes sötétség beálltáig tartó időszakot nevezzük. A szürkület vége és az éjszaka kezdete az az időpont, mikor a Nap már 18°-kal a látóhatár alatt van.

Az északi sarkkörtől északra, ill. a déli sarkkörtől délre naplementét nem láthatunk napi rendszerességgel, csupán évente egyszer, a hat hónapig tartó sarki nappal és a sarki éjszaka váltakozásakor.

A napnyugta következtében különleges légköri állapotok alakulnak ki. Ilyen a napkorong és a környező égbolt narancssárga színezettsége is.

 

A naplemente folyamata

A napnyugta időpontja folyamatosan változik az év folyamán, ráadásul függ a földi szemlélő földrajzi helyzetétől is, tekintettel a szélességi fokokra és a tengerszint feletti magasságra egyaránt.

Tavasszal a nappalok egyre hosszabbodnak, ahogy közeledünk a nyár felé és a napnyugta időpontja egyre későbbi időpontra tolódik ki. A legkésőbbi napnyugta az északi féltekén a szemlélő pozíciójától függően június végén, ill. július elején következik be. A legkorábbi napnyugta szintén nem pontosan a téli napfordulókor van, hanem legkevesebb két héttel hamarabb, a megfigyelő pozíciójától függően. Az északi féltekén ez az időpont általában november végére vagy december elejére esik.

A déli féltekén ugyanezek a jelenségek játszódnak le, csak a dátumokban van eltérés, ott ugyanis minden „fordítva” történik. A legkorábbi napnyugta pár héttel június 21-e előtt, a legkésőbbi pedig nem sokkal december 21-e után következik be.

Az Egyenlítőn és környékén a napnyugta időpontja az év folyamán csupán pár percet mozog oda-vissza a szoláris dél időpontjával együtt. Ezeket a mozgásokat az analemma grafikon (a csillagászati időmeghatározásban használatos egyik grafikon, amely egy elnyújtott nyolcas alakú görbe) írja le.

 

A napéjegyenlőség

A napkorong függetlenül a megfigyelő helyzetétől a márciusitól a szeptemberi napéjegyenlőségig az égbolt északnyugati részén, a szeptemberitől a márciusi napéjegyenlőségig pedig az égbolt délnyugati részén nyugszik le. Napéjegyenlőségkor az összes földi megfigyelő számára a Nap pontosan nyugaton nyugszik le.

A napkelte és a napnyugta időpontja az a pillanat, amikor a napkorong szélső része megjelenik, ill. eltűnik. Ezért a nappal még napéjegyenlőségkor is mintegy 10 perccel hosszabb, mint az éjszaka. Ehhez hozzájárul az is, hogy mikor a Nap már valójában lenyugodott, a fénytörés következtében még mindig a látóhatár felett található.

A fénytörés optikailag megváltoztatja a lenyugvó Nap alakját is. A napkorong alsó részéről érkező sugarak nagyobb mértékben megtörnek. A napkorong képe ezért torzul, magassága látszólag csökken, szélessége azonban nem változik. Az optikai illúziónak tulajdonítható az is, hogy a lenyugvó Nap mérete látszólag nagyobb, mint bármely más napszakban.

 

A naplemente színei

A Nap eredeti fehér színű fénye a levegőmolekulákon, ill. a levegőben található szennyezőanyagok molekuláin szóródik. A rövid hullámhosszú sugarak, akárcsak a zöld vagy a kék színűek, nagyobb mértékben szóródnak, mint a hosszú hullámhosszúak, mint a vörös vagy a narancssárga. Napkeltekor, ill. naplementekor a napsugaraknak vastag levegőrétegen kell áthaladniuk. Ilyenkor a zöld és kék sugarak szóródnak, a vörös és a narancssárga pedig dominánssá válik. Ezek a hosszú hullámhosszú sugarak is kisebb mértékben szóródnak, narancs és vörös színt kölcsönözve a környező égboltnak és a felhőknek.

A naplemente színei általában sokkal jellegzetesebbek és ragyogóbbak, mint a napkelte színei. Ez azért van így, mert esténként a levegő sokkal több szennyezőanyagot tartalmaz. Vulkánkitörések idején a troposzférába kerülő vulkáni hamu a naplemente színeit tompítja, de a sztratoszférába kerülő anyagok sokkal élénkebbé teszik a naplemente színeit. Ezáltal pedig a szemlélő számára látványosabbá a jelenséget.

 

Érdekességek a naplementéről

Az előbbi tények ismeretében egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy kutatók azt állapították meg: a képeken megfestett napnyugták remekül árulkodhatnak a légkör hajdani szennyezettségéről.

Az óriási vulkánkitörésekkel a légkörbe kilökődő hamu és gáz részecskéi visszaverik a nap egyes sugarait, így különlegesen, a megszokottnál vörösebb árnyalatúra színezik az alkonyatot.

Amikor az indonéziai Tambora tűzhányó 1815-ben kitört, az akkoriban alkotó európai festők úgy láthatták, hogy színt vált az égbolt. A kilövellt por és gázok a légkörbe kerülve körülölelték a Földet, és amint lebegő részecskéik visszaverték a napsugarakat. Így ragyogó vörösre és narancs színűre festették a napnyugtát még akár három évvel a kitörés után is.

Akkoriban legjobban William Turner angol festő örökítette meg vásznain ezeket a lélegzetelállító naplementéket. A tudósok az ő művei mellett más nagy mesterek festményeit is elemezték, hogy információt szerezzenek a légkör hajdani összetételéről.

 

Naplemente festészet

A naplemente látványa már régóta alkotásra csábítja a művészeket. Persze nem mindig a napnyugta folyamatának megfestése volt a cél, de mint háttér sokszor megjelenik olyan festményeken is, amikor az elsődleges téma valami más. Ennek ellenére akármennyire is máshol van a fő hangsúly, nem elhanyagolható az a tény, hogy az alkotó a képet a lemenő nap fényével, árnyalataival és hangulatával készíti el.

Ha Te is szeretnél egy csodálatos naplementét megfesteni, akkor gyere el hozzánk a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba és alkoss velünk! Az aktuális lehetőségeket az Események menüpontban találod meg, ahol a naplementés képek mellett még sok más érdekes és izgalmas témát találhatsz. Reméljük hamarosan személyesen is találkozhatunk!

Blog

A nő

Fény és árnyék a festészetben

A fény-árnyék problémája a képzőművészet több ágának is igen fontos és jelentős kérdése. Mielőtt mélyebben tanulmányoznánk ezt a témát, illetve az ábrázolás különböző lehetőségeit, vizsgáljuk meg, hogy tulajdonképpen mi is a fény.   A fény fogalma A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Tágabb értelemben beleérthető az ennél nagyobb (infravörös) és kisebb hullámhosszú (ultraibolya) sugárzás is, amely az emberi szem számára nem látható. A fény tulajdonságait három főszempont határozza meg: – az intenzitás vagy amplitúdó, amelyet az emberi szem fényerőként, fényességként érzékel, – a frekvencia (és ezzel összefüggésben a hullámhossz), amelyet az emberi szem színként érzékel, – a polarizáció, azaz az elektromágneses rezgés iránya, ezt az emberi szem nem érzékeli, de például bizonyos rovarok igen.   Az árnyék fogalma Soha ne felejtsük el, ahol fény van, ott árnyék is létezik, és meglehetősen sokféle lehet. Az árnyék színe változó, ne gondoljuk egyszerű szürkének vagy feketének. Ahogy a fény színe is változik a napszaktól, az éghajlattól, az évszaktól vagy akár a meteorológiai viszonyoktól függően. Ahogy megváltoztatja a fény színét is minden, amire rávetül, és amiről visszaverődik, úgy az árnyék színe is változik. Az árnyék a megvilágított átlátszatlan testek mögött keletkező sötét térrész. Ha a fény egy pontból árad ki, akkor az árnyékot

Olvass tovább »

Hogyan fessünk vizet?

A víz egy nagyon különleges anyag festészeti szempontból is. Egyrészt áttetsző és átengedi magán a fénysugarak egy részét, másrészt viszont visszatükrözi mindazt, ami a környezetében van.   A víz felülete A felülete lehet tükörsima, de fodrozódhat is, ha épp hozzáér valami, vagy ha beledobunk egy kavicsot, esetleg végigsiklik rajta egy csónak. A szél hullámokat kelt a vízen, amelyek lehetnek alig érzékelhetők, enyhén fodrosak, kicsit habos széllel, a viharos erejű légmozgás pedig már óriási hullámokat korbácsol. Ezek a természeti hatások úgy megváltoztatják a víz nyugodt felületét, hogy nyoma sem marad a korábbi színeknek és hangulatnak. A magyar nyelvben csodálatos és egyben beszédes kifejezéseink vannak a vadul mozgó víz leírására. Ilyen például, amikor azt mondjuk, hogy tajtékzik a tenger.   A víz színe A vízfelület messzebbről nézve egy konkrétan meghatározható színben pompázik, amely szín ráadásul elég sok mindentől függhet. Szempont lehet az ég aktuális színe, a víz alatti padozat színe, a víz mélysége, a benne található élőlények színmeghatározó tulajdonságai, hogy csak a legegyértelműbbeket említsük. Más színeket kell használnunk, ha egy csepp vizet festünk, másokat, ha egy pohárban ábrázolunk vizet és másokat akkor is, ha egy tükröződő felületként, például egy utcai tócsaként festjük rá a képünkre. Emiatt nehéz olyan egyértelmű szabályokat felállítanunk, amelyek

Olvass tovább »

Stephen Wiltshire – a savant zseni

Stephen Wiltshire egy olyan különleges művész, akit részletes városképei tettek ismertté. Rajzai az egész világon népszerűek, számos múzeumban, valamint fontos magán- és közgyűjteményekben is megtalálhatók. Élethű alkotásait gyakran emlékezetből rajzolja, ez a képessége pedig abból ered, hogy autista-savant tehetség. A savant-szindróma egy olyan ritka állapot, amikor a személy egy vagy több területen olyan szakértelemmel, vagy tehetséggel rendelkezik, amelyek ellentétben állnak az általános képességeivel. Tehát egy területen a savant tehetség zseniálisan teljesít, de sokszor az önálló életvitel, a saját magáról való gondoskodás is nehézséget okoz a számára. A savantok felénél autisztikus tünetek is megfigyelhetők, ahogy Stephen esetében is, a többieknél pedig szerzett sérülés, értelmi fogyatékosság, vagy agyi károsodás szokott jelen lenni.   Nem beszélő autistából csodagyerek Stephen 1974. április 24-én született Londonban, nyugat-indiai szülők gyermekeként. Mivel nem beszélt és nem kereste a kapcsolatot a többi emberrel, három évesen autizmussal diagnosztizálták. Öt éves korában kezdte el tanulmányait a londoni Queensmill Schoolban, ahol szinte csak rajzolni volt hajlandó.  Hamar kiderült, hogy a rajzon keresztül kommunikál a világgal. Először állatokat rajzolt, később a londoni buszok voltak kedvenc témái, végül az épületek rajzolásában lelte a legnagyobb örömét. Ezek a rajzok mesteri perspektívából készültek és nagyszerűen bemutatják Stephen természetes veleszületett művészi tehetségét. Bár a rajzolásban hihetetlen

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü