Fesd meg velünk Buddhát!

Gautama Sziddhárta egy sákja nemzetségbeli király fiaként született, a mai Nepál területén található Lumbiniben, a hagyomány szerint időszámításunk előtt 563-ban. Huszonkilenc évesen feleségét és fiúgyermekét elhagyva az igazság keresésének szentelte hátralevő életét.

Több évi remeteség után rájött, hogy testének kínzásával inkább elhomályosítja az elméjét, ahelyett, hogy közelebb jutna az igazi bölcsességhez, ezért felhagyott az aszkéta életmóddal. Végül a Bódhifa alatt meditálva buddhává, azaz „megvilágosodottá” vált. Életének további részében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját, és már haláláig is ezrek váltak a követőivé.

Buddha felismerte, hogy semmi sem állandó, és mint ilyen végső soron nem kielégítő, csakis feltételek függvényében, átmenetileg létezik. A tanításának alapja az, hogy felismerjük: semmilyen világi érték – sem a test, sem a pénz, sem a hírnév vagy a hatalom, sem a kapcsolataink nem óvnak meg minket az elmúlástól, a fájdalomtól, az elégedetlenségtől és a kiábrándulástól.

Buddha ráébredt arra, hogy belső erőforrásaink megfelelő felismerése és használata révén a tartós boldogság elérhető és megvalósítható. Az igazi buddhista tanítás szerint az élvezetek hiábavaló hajszolása helyett energiáinkat érdemes a tudatunkban rejlő lehetőségek kibontakoztatására fordítani.

 

Buddha kövér volt?

A nyugati kultúrából felszínesen kitekintve a keleti tradíciókra és filozófiákra hajlamosak vagyunk a jelképeket is felületesen szemlélni. Így lehetséges az is, hogy a felületes szemlélő számára ismertnek vélt Buddha ábrázolások sokszor egy kövér, meghatározhatatlan korú, kopasz, nagyfülű, mosolygós embernek mutatják be a megvilágosodott vallásalapítót.

Turisták ezrei hoznak haza egzotikus útjukról szerencsehozó vagy nevető Buddha szobrocskát, abban a hitben, hogy tudják: kit ábrázol. Ezek az alkotások azonban valójában nem Buddhát, hanem egy X. században élt kínai szerzetest, Pu-tajt ábrázolják, aki afféle buddhista Mikulásként azért lett híres, mert a legenda szerint egy nagy zsákból osztogatta a gyerekeknek az ajándékot.

És hogy miért lett Pu-taj karakteréből mégis ennyi szobor? Ehhez azt kell tudni róla, hogy a köré szőtt legendának köszönhetően nagyon népszerű népmesei figurává vált a kora középkorban Ázsiában. Sokan hittek és hisznek abban, hogy ő nem egy „egyszerű” megvilágosodott szerzetes, hanem maga Buddha reinkarnációja. Pu-taj alakja összefonódott a gazdagsággal, a szerencsével, a nagylelkűséggel, a bölcsességgel, a boldogsággal és az élettel való megelégedettséggel, illetve ezeknek a dolgoknak egyfajta védőszentje is lett az idők során. Ilyen minőségében került a szobra a buddhista szentélyek bejárataihoz és a turistáknak szánt ajándékboltokba.

 

Buddha fizikai megjelenése és jellemzői

A valódi Buddháról nem készült semmilyen ábrázolás egészen az időszámításunk szerinti II. századig, mert a buddhizmusnak ebben a korai szakaszában csak szimbólumokkal (üres trón, lovas nélküli felszerszámozott ló, lábnyom, dharma kerék) ábrázolták a megvilágosodottat.

A buddhista művészet ezen korszakát anikonikusnak nevezzük, amely elnevezést az 1980-as évektől használjuk, amikor kutatók alaposabban kezdték el tanulmányozni a buddhizmus művészettörténeti vonatkozásait. Egyes kutatók szerint az anikonizmus annak kapcsán alakult ki, hogy nem illett olyanokat ábrázolni, akik megvilágosodtak és elérték a nirvánát.

1990-ben Susan Huntington amerikai kutatónő cáfolta az anikonizmus fogalmát a buddhizmusban. Szerinte a korai buddhizmus időszakában ábrázolt és anikonistának mondott alkotások valójában nem Buddha életéből való történeteket mutatnak be, hanem ereklyék, amelyeket a hívők a történelmi helyszíneken újra felavattak. Ez a vita a mai napig nem zárult le a kutatók között.

A Buddhát ábrázoló első szobor a mai Afganisztán területén, Kandahár régióban készült. Buddha fizikai testének jellemzése néhány korai buddhista írásból ismert. Ezekből meríthették ihletüket a korai Buddha szobrok és domborművek készítői is. Főleg a páli kánonban szereplő „Egy nagyszerű ember 32 jellemzője” írás volt nagy hatással a művészekre, amely konkrétumokkal határozta meg, hogy milyen is volt a megvilágosodott.

 

Buddha ábrázolások az ókortól napjainkig

Ahány kultúra és nép, amelyek a buddhista vallást elfogadták sajátjuknak, annyiféle ábrázolás és jellegzetes buddhista alkotás keletkezett az idők során. Még felsorolni is nehéz lenne mindazt a művészeti és építészeti értéket, amely a buddhizmus elterjedésének köszönhető. Ezért mi is csak érintőlegesen írunk erről a témáról, akit különösen érdekel a buddhista művészet, sok jó olvasni- és néznivalót találhat ebben a témában az interneten.

Lábnyom

Ázsiában sok helyen találhatunk különböző korból származó Buddha lábnyomokat. Egy buddhista legenda szerint Buddha még életében elrepült (!) Srí Lankára és a Sri Pada hegyen otthagyta a lábnyomát, hogy ezzel is jelezze Srí Lanka fontosságát tanításainak terjesztésében. Ugyanilyen módon hagyta lábnyomait több különböző ázsiai helyszínen, ahol a tanításait később tényleg el is ismerték.

Festmények és szobrok

Az időszámításunk előtti második századtól a szobrok már egyértelmű jeleneteket ábrázoltak Buddha életéből és tanításaiból. Ezek a plasztikus ábrázolások általában sztúpák díszítésében, szegélydíszeken vagy fogadalmi táblákon jelentek meg. Jellemzőjük még, hogy a jeleneteket igen, de magát Buddhát nem jelenítették meg. A művészek idegenkedtek Buddha ember alakú ábrázolásától, ezért kifinomult szimbolizmust fejlesztettek ki még az olyan jelenetek esetében is, ahol más embereket viszont ábrázoltak.

Egyes feltételezések szerint létezhettek Buddha emberalakban történő, fából készült szoborábrázolásai. Ezek azóta tönkremehettek a nem túl tartós és kezeletlen alapanyag miatt, de ezt az elméletet eddig régészeti leletekkel még nem sikerült bizonyítani.

Később két fő irányzat alakult ki a szobrászatban, és így a Buddha szobor ábrázolásokban is. A gandhárai szobrászati iskola jellemzője volt többek között a hullámos haj, a mindkét vállat fedő szerzetesi ruházat, a lábbeli, úgy, mint cipő és szandál, az akantuszfű leveleivel való díszítés és más jellegzetes buddhista szimbólumok.

A másik irányzat, a Mathura művészete pedig az ősi indiai hagyományokra épült és olyan isten-szerű lények ember alakban történő ábrázolására, mint például a jáksák. Az ábrázolás stílusa archaikusnak mondható Buddha későbbi ábrázolásaihoz képest. Az irányzat egyedi jellegzetessége volt Buddha muszlin kendővel eltakart bal válla, a tenyéren ábrázolt dharmacsakra (életkerék) vagy a lótuszülésben történő ábrázolás.

A falfestmények tekintetében az adzsantai barlangtemplomokban talált leletek igazán különlegesek. Indiában máshol ilyen méretű és összefüggő felületű alkotások nem maradtak fenn. A falakra készített festmények kiemelkedő művészi színvonalúak. Megtalálhatók közöttük magasztos, kegyetlen, erotikus vagy titokzatos történetek egyaránt. Buddha alakján kívül zenészek, táncosok, nők és démonok is feltűnnek a képeken.

Modern kori Buddha ábrázolások

Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ázsiai országokban az újabb keletű buddhista festmények, vallási tárgyak, szobrok és épületek is mind hagyományos irányultságúak. A Buddha ábrázolások jellemzői, mint például a test- és kéztartás, a kilyukasztott fülcimpák, a haj elrendezése és a szimbólumok (bódhifa, lótusz, dharmacsakra) kanonizáltak, és így a legapróbb részletekig kötöttek.

Tehát az új művészeti alkotások is a hagyományos mintákat követik. Ezeknek megfelelően kiemelkedő fontosságú a szimbolizmus és csak másodlagos szempont a művészi kifejezés egyedisége. Ennek ellenére láthatjuk, hogy Japánban, Thaiföldön, Dél-Koreában, Srí Lankán és Balin a nyugati világgal történő intenzív élmény és tapasztalat megosztás hatására a helyi művészek már nyitottabbá váltak a nyugatról érkező irányzatok és lehetőségek felé. Ennek eredményeként kialakultak új, regionális stílusok, megjelentek a Buddha ábrázolásban is új irányzatok.

 

Ezeknek az új irányzatoknak a képviselőivel a KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain is találkozhatsz, ha eljössz valamelyik Buddha kép festésére. Az aktuális lehetőségeket keresd a Helyszíni élményfestések menüpontban. Szeretettel várunk! Namaste!

Blog

Élményfestés – Hajó

Földünk valamivel több mint kétharmad részét tengerek és óceánok borítják. Ezeken a nagy kiterjedésű és általában egymással összeköttetésben lévő vízfelületeken kívül tavak és folyók szép számmal akadnak a szárazföldek belsejében is. Ennek eredményeképpen az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás már évezredek óta az, hogy valahogy át tudjon kelni a vizeken, illetve a távolságot ne csak a szárazföldön tudja legyőzni. Ennek érdekében olyan eszközöket kellett építenie már őseinknek is, amelyek egyszerre alkalmasak vízi járműnek és szállítóeszköznek, rosszabb esetben hadászati céloknak is megfelelnek. Megszülettek tehát a csónakok, a hajók és a vitorlások, amelyek az évszázadok folyamán sokféle módozatban és stílusban fejlődtek. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a hajók megihlették a képzőművészeket is, amelynek eredményeként csodás festmények és más alkotások készültek minden történelmi korban. A hajózás történetének kezdetei A régészeti leletek és fennmaradt ábrázolások alapján is csak nagyjából tudjuk meghatározni, hogy mióta használ az ember vízi járműveket. Az első vízen használt emberi eszközök kidőlt fákból vagy hordalék fatörzsekből „készültek”, ezeket tulajdonképpen a természet szolgáltatta, nem is kellett velük különösebben semmit tenni. Az épített hajók felé vezető úton a következő lépés a helyi alapanyagoktól függően valamilyen fatörzsből vájt csónak vagy vékonyabb fatörzsek, esetleg nád összekötözésével létrehozott tutaj lett. Az erdővel fedett területeken a

Olvass tovább »

Élményfestés – Lorenza Pasquali

Elgondolkodtató kérdés, hogy mi vezet valakit arra az elhatározásra, hogy kortárs festő lesz, illetve, hogy festmények készítéséből szeretne megélni a jelenkorban, a 21. század első évtizedeiben. Keveseknek adatik meg az az ösztönös tehetség, amelyet szakszerűen gondozva és továbbfejlesztve lehet kiteljesíteni. Ők felsőfokú művészeti iskolákban képeztetik magukat és egyfajta önmegvalósításként tekintenek a saját művészetükre. Van azonban egy másik út is, amely azoknak a festőknek az útja, akik teljesen hétköznapi dolgokat, tájakat, történéseket álmodnak vászonra mindenki örömére. Ez a stílus a sajátja annak az olasz hölgynek is, aki jelen cikkünk főszereplője. Lorenza Pasquali festészete A hozzáértők szerint a hölgy akvarelljei egyszerre szeszélyesek és finomak, spontán és érdekes festészeti technikával ötvözve. Művei különösen szuggesztívek abban az esetben, amikor a természetet ábrázolja. Igazán jól a különböző évszakok változásában és a virágok ábrázolásában mutatkozik meg a tehetsége. Kedvenc témái közé tartozik még az állatok festése. Különösen, ha aranyos kutyákat és macskákat ábrázol, a képein különleges erővel mutatják meg magukat a kedves élőlények. Belépni a Lorenza által megteremtett képi világba, olyan érzés, mint egy igazán kellemes és békés nyaraláson vennénk részt. A tiszta égbolt és a dagadó vitorlákkal ellátott hajók, a távoli világítótornyok vagy harangtornyok és sok más látnivaló a festményeken, olyan érzelmekkel, hogy magával ragadó

Olvass tovább »

Nyári programajánló – Henri Matisse kiállítás a Szépművészetiben

2022. június 30-tól megcsodálható Henri Matisse első tárlata Budapesten, a képek pedig egyenesen a párizsi Centre Pompidou – Musée national d’art moderne termeiből érkeztek hozzánk.  A több mint 100 művet magába foglaló  kiállítás  a művész életművének minden meghatározó szakaszát bemutatja: a fauve periódustól egészen a késői gouache papírkivágatokig. A tárlaton gyönyörködhetünk a művészre jellemző könnyedséggel ábrázolt ragyogó szín-, fény- és formaharmóniákban. Emellett  kirajzolódnak az életműnek a tér és a sík, az enteriőr és az alak, továbbá a szín és a vonal kapcsolatára vonatkozó alapkérdései is. A kiállítás végigkíséri, ahogy Matisse életművében folyamatosan megújuló színakkordokként és vonalritmusokként ölt formát a gondolatok színe. A tárlatra nemcsak festmények, hanem szobrok is érkeztek, emellett Matisse egyedi, sokszorosított és alkalmazott grafikai munkái is megtalálhatók. Igazi csemege a Matisse rajongóknak, hogy a gouache papírkivágásokkal megtervezett és saját kézírású szövegével együtt közreadott Jazz (1947) című művészkönyve is Budapesten van.   Matisse jogászból lett művész Henri-Emile-Benoît Matisse 1869. december 31-én látta meg a napvilágot Észak-Franciaországban. Szülei kereskedők voltak, saját kisboltjukban dolgoztak, gabonafélék és festéket árulásából keresték kenyerüket. Henri gyermekkorában nem utalt semmi jel arra, hogy  különleges tehetsége lenne bármihez is, az alkotás iránti vágy fiatal felnőttkorában ébredt fel benne. Szülei jogi pályára szánták, ez ellen Henri Matisse-nek se

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü