Mitől lett igazán híres a Mona Lisa festmény?

Ha száz embert megkérdeznének, hogy melyik a világ leghíresebb festménye, valószínűleg a többségük egyből rávágná a választ, hogy a Mona Lisa. Teljesen jogosan egyébként, mert Leonardo da Vinci portréja a sejtelmes mosolyú hölgyről, a köré épülő legendákkal egy olyan jelenséget alkotnak, amelyet nagyon sokan ismernek.

Ma már nehéz elképzelni, de ez nem mindig volt így. Bár az igazi műértők mindig nagy becsben tartották ezt a festményt, a nagyközönség évszázadokon át alig ismerte. Az 1860-as években kezdték el a művészettörténészek a reneszánsz festészet kiemelt alkotásai között emlegetni, de a laikus közönséghez ez az információ nemigen ért el. Karl Baedeker, a híres német útikönyvszerző Párizs nevezetességeit bemutató kötete 1907-ben konkrétan két mondatban emlékezett meg a festményről. Csak mellékesen lett megemlítve a Louvre kiállításainak igazi sztárjai, a Milói Vénusz és Szamothrakéi Niké szobrok mellett.

A Mona Lisa festmény eltűnése

1911-ben aztán a kép eltűnt a helyéről. Jellemző az akkori biztonsági körülményekre, hogy másfél napig ez fel se tűnt senkinek. A Louvre-ban kiállított műtárgyakat ugyanis éppen akkoriban egy nagyszabású projekt keretében egyesével lefotózták. A Mona Lisa hűlt helyét pedig mindenki azzal magyarázta, hogy biztosan éppen elvitték fényképezni. A Louvre teljes biztonsági személyzete akkoriban 150 őrből állt. Ez ezer helyiségre és 250 ezer műtárgyra egyáltalán nem volt elegendő.

Nem sokkal a festmény elrablása előtt egy francia újságíró zárás után egyszerűen elbújt a múzeumban, és egész éjszaka szabadon mászkált az épületben. Aztán pedig egy nagy botrányt keltő cikkben számolt be arról, milyen csapnivaló a Louvre biztonsága. Napjainkban egyébként 1200 biztonsági őrt alkalmaz a múzeum.

Az évszázad műkincsrablása

Bár a Mona Lisa akkoriban nemhogy az egész Louvre-ban, de még a saját kiállítótermében sem számított a leghíresebb festménynek, a rablásból azért gigantikus botrány kerekedett. A Louvre-t egy hétre bezárták a nyomozás miatt, de még Franciaország határait is lezárták egy időre, nehogy a tolvaj külföldre menekülhessen.

A legvadabb pletykák és összeesküvés-elméletek kezdtek el keringeni, sokan a nagy művészetkedvelő amerikai milliárdos bankár JP Morgant vádolták, hogy az ő megbízásából lopták el a festményt. Ez beleillett volna abba a Franciaországban akkor népszerű narratívába, hogy az újgazdag amerikaiak felvásárolják a francia nép örökségét. Az első világháború előtt éleződő francia–német ellentét miatt még II. Vilmos német császár is a megfejtések között volt, hogy ki lehetett a rablás megbízója. Ugyanilyen népszerű elmélet volt az is, hogy az egészet a francia kormány rendezte meg titokban, hogy a nyugat-afrikai gyarmatokon zajló lázadásokról elterelje a figyelmet. Sőt az is felmerült, hogy restaurálás közben végzetesen megrongálódott a festmény, és maga a Louvre rendezte meg az álrablást, hogy arra hivatkozva eltüntethesse a képet.

Picasso is gyanúsított?

Volt egy teória, ami még az előbb felsoroltaknál is meredekebb volt. Mégpedig az, hogy a 20. század egyik legnagyobb festője, Pablo Picasso állna a rablás mögött. Picasso akkoriban Párizsban élte a kor művészeinek bohém életét. A baráti társaságába tartozott többek között Guillaume Apollinaire, a híres francia költő. Apollinaire-nek volt egy büntetett előéletű ismerőse, bizonyos Honoré-Joseph Géry Pieret, aki néha intézett ezt-azt a költőnek és baráti társaságának. 1907-ben például szerzett két antik ibériai szobrot Picassónak, aki 50 frankot fizetett értük, és az Avignoni kisasszonyok című festményéhez használta őket modellnek és inspirációnak. Pieret nem kötötte Picasso orrára az információt, hogy a kérdéses szobrokat valójában a Louvre-ból lopta el.

Amikor aztán négy évvel később kitört a Mona Lisa eltűnése körüli botrány, Pieret ment is a rendőrségre, hogy a nyomravezetőnek, vagy bármilyen értékes információ átadójának járó pénzjutalom fejében feldobja a két híres művészt. Azt sugallván, hogy akiknek a Louvre-ből lopott műtárgyak vannak a birtokában, az rögtön gyanússá teheti őket a képrablásban is.

Picasso és Apollinaire bepánikoltak, először megpróbáltak megszabadulni a lopott szobroktól, de végül nem vitte rá őket a lélek, hogy a felbecsülhetetlen értékű, kétezer éves alkotásokat a Szajnába dobják. Végül Apollinaire feladta magát, Picassót pedig a rendőrök vitték be kihallgatni. A kihallgatáson Picasso megpróbálta letagadni, hogy ismeri Apollinaire-t, összevissza beszélt, és a végén zokogásban tört ki.

A nyomozók végül elvetették azt a lehetőséget, hogy a két művésznek köze lehet a Mona Lisa eltűnéséhez. A festmény azonban ettől még nem került meg, viszont rövid úton ikonikus remekmű lett belőle a nagyközönség szemében. Az emberek tízezrével tódultak a múzeumba megnézni, honnan lopták el a „világ leghíresebb festményét”.

Az igazi tolvaj

Egy Vicenzo Peruggia nevű olasz fickó mindeközben a lakása álmennyezete mögé rejtette el a képet. Azt várta, hogy kicsit elüljön a botrány, hogy aztán eladhassa a festményt. Peruggia egyébként a Louvre-ban dolgozott karbantartóként. Egy este egyszerűen leemelte a Mona Lisát a falról, a kabátja alá rejtette, és hazasétált vele. Később azt mondta a rendőröknek, hogy olasz hazafiként a patriotizmus vezette. Csak vissza akarta juttatni Itáliába a Mona Lisát, ahonnan Napóleon jogtalanul eltulajdonította.

Peruggia eszerint nem lehetett túl jó művészettörténetből. A festményt ugyanis maga Leonardo Da Vinci vitte Franciaországba 1516-ban. A frissen megkoronázott francia király, I. Ferenc invitálta meg, sőt, még egy kastélyt is adott neki ajándékba. Az idős mester itt, a Château du Clos Lucé kastélyban fejezte be a festményt, majd itt is halt meg 1519-ben. Hogy a Mona Lisát viszont-ajándékként adta-e a királynak a kastélyért, vagy a király egyfajta örökségként tette rá a kezét Da Vinci halála után, máig nem tisztázott. Mindenesetre azóta Franciaországban volt, és a francia állam a tulajdonosa. Amúgy Napóleon egy rövid időre tényleg kivitte a Louvre-ból a képet, hogy a saját hálószobájában akassza ki a falra.

Több mint két évvel a rablás után Peruggia elérkezettnek látta az időt, hogy megpróbáljon túladni a festményen. A próbálkozással azonban rögtön le is bukott. Egy firenzei műkereskedőt szemelt ki vevőként, aki azonnal kihívta a rendőrséget, miután meggyőződött róla, hogy eredeti a festmény.

Peruggiát Firenzében bíróság elé állították, ahol aztán előadta a már említett hazafias indítékait. Olyan nagy sikerrel, hogy végül az olasz rendőrök csak pár hónapra zárták börtönbe. Az elítélése után pár nappal aztán kitört a(z első) világháború, ami ki is söpörte a sajtóból az ítélet hírét. Miután kiszabadult, festőként dolgozott. 1925-ben halt meg, a 44. születésnapján. Ironikus módon a halálhíréről nem számolt be a sajtó, mert a szabadulása után új nevet vett fel. Végül 22 évvel később, tévedésből, egy névrokona halálakor jelent meg Európa-szerte a lapokban a nekrológja.

A Mona Lisa természetesen visszakerült a Louvre-ba, és ez a történet a sokszorosára növelte az érdeklődést iránta. Innentől már tényleg a világ leghíresebb festménye volt. Azóta sokkal jobban vigyáznak rá és nagy becsben tartják.