A fa, mint szimbólum

Tele van az életünk és a mindennapjaink szimbólumokkal, de valószínűleg nem is vesszük ezeket észre vagy nem gondoljuk végig sosem, hogy egy közlekedési tábla, egy név, egy szokás, de akár egy egyszerű növény is lehet szimbolikus jelentésű. Napjainkban pedig sok mindent már csak szimbólumok használatával is ki tudunk fejezni, anélkül, hogy egy betűt is le kelljen írnunk vagy ki kelljen ejtenünk a szánkon.

Gondoljunk csak az okostelefonokon futó chat alkalmazások szimbolikus karakterei, az ún. emotikonokra vagy rövidebb nevükön emojikra.

Carl Gustav Jung svájci pszichológus szavaival élve “a szimbólum olyan kifejezés, név vagy kép, amely a köznapi életben ismerős lehet, szokásos és kézenfekvő értelmezése mellett azonban mégis sajátos, másodlagos jelentéssel bír. Valamilyen homályos, ismeretlen, rejtett jelentést is magában foglal.”

Ez már elég izgalmasan hangzik, ezért is szentelünk a témának egy külön bejegyzést, külön kiemelve a fákat, mint jelképeket, és persze azért, mert a szimbólumok ábrázolása, lerajzolása vagy megfestése jelentősen túlmutat egy semmitmondó rajzocska elkészítésén. Egy szabad kézzel készített rajz vagy festmény szimbolikusabb erejű lehet, mint a kézírás, pedig azt még külön tudomány – a grafológia – is elemzi. A rajzolás vagy a festés szín- és eszközhasználata ugyanis sokkal inkább megmutatja a tudatalattinkat, a rejtett emlékképeinket, a vágyainkat és a korábban nem is sejtett képességeinket, mint bármilyen írás.

Szimbólumok régen és most

Az ősi civilizációk széles körben használtak szimbólumokat a művészetükben, a vallási rítusaikban és a mindennapokban is. Korunk is kezdi újra felismerni a régi korok jelképeinek értékét és jó esetben arra törekszik, hogy feltárja azok jelentését, megértse az összefüggéseit.

A szimbólumok az emberi gondolkodás, a vallás és a világlátás mély és összetett kifejeződései. A különböző jelképek és azok jelentése együtt formálódott az adott kultúra életével. A régi időkben élt emberek az őket körülvevő természeti elemekhez, jelenségekhez, az állatokhoz és a hitvilágukban szereplő misztikus lényekhez egyaránt társítottak szimbolikus jelentéstartalmat. Mindennek megfigyelték a tulajdonságait, a viselkedését, a hozzá kapcsolódó gondolatokat és érzelmeket. Azután pedig ezek alapján jelentést társítottak hozzá. Ezek a jelentés társítások a mai napig fennmaradtak és használjuk is őket.

Egyes szimbólumoknak nem csak önmagukban van jelentése, hanem összefüggésben vannak más jelképekkel is, így együtt alkotnak egy szimbólumrendszert. A világ fejlődése során minden ősi kultúra megalkotta a saját szimbólumrendszerét, amit aztán generációról generációra adtak tovább.

A fa az élet és a halál szimbóluma

Ez a jelkép nagyon összetett, sokan és sokféleképpen próbálták már kielemezni és megfejteni minden aspektusát. A fa magát az életet szimbolizálja, törzse jelenti az összeköttetést az alsó és a felső világok között, az élet és a halál között, a gyökerek és az ágak között. Szimbóluma az örök fejlődésnek, a növekedésnek, a változásnak és a megújulásnak, de az örökzöldek révén az öröklétnek és az állandóságnak is.

Ha megfigyeljük egy fa felépítését és életciklusait, akkor végképp egyértelművé válnak az emberi élettel párhuzamba állítható részletei. A növekedés, a virágzás, a termés megérlelése, majd az elmúlás éppúgy jellemző változások, amiket mindannyian megélünk.

A régi szokások is sokszor összefüggtek a fáknak tulajdonított különleges jelentőséggel. Egy gyermek születésekor fát ültettek, ráadásul természetfeletti kapcsolatot feltételeztek a személy és a fája között. Ha nem tudtak semmit a távol lévő családtag felől, akkor a születésekor ültetett fa állapotából próbáltak következtetni a hogylétére.

Egy fa anyagából pedig egyaránt készíthető bölcső és koporsó is. A fa szimbólum tehát erősen kapcsolódik nem csak az élethez, de a halálhoz is. A fa anyaga egy halotti máglya tüzét is táplálhatja vagy kopjafa lehet a temetőben, emléket állítva ezzel az elhunyt személynek.

A fa megjelenése a különböző kultúrákban és vallásokban

Az ősi kultúrákban az ég felé törekvő fa jelképezi a földi élet vágyódását felfelé, az öröklét felé. A fa gyökérzete pedig a föld alatti világgal való kapcsolatot szimbolizálja. Így a fa tulajdonképpen a földalatti és az égi világot köti össze.

A Bibliában szerepel a jó és a rossz tudásának fája, melynek gyümölcse után sóvárog az ember az édenkertben, és aztán fogyaszt is belőle, amely cselekedetének az lesz a következménye, hogy kiűzetik a paradicsomból.

A magyarok őseinek vallásában is létezik egy olyan fogalom, hogy életfa vagy világfa. Ez egy nagyon összetett jelentésű szimbólum. Az örök fejlődésre, a növekedésre, a folytonos megújulásra utal.

A buddhizmus egyik legrégebbi jelképe a Bódhifa, amely egy hatalmas méretűre nőtt, öreg fügefa volt és arról nevezetes, hogy az árnyékában meditálva érte el Gautama Sziddhárta a megvilágosodás állapotát és vált Buddhává.

A kelták fakultusza legendás. Ők egyenesen azt vallották, hogy a fák az emberek ősei. Legfontosabb fának a tölgyet nevezték ki és a kultikus helyeiket is a tölgyes erdőkbe helyezték. A kelta ábécé betűi is fákról lettek elnevezve. A keltáknál minden törzsnek volt egy fája és ez alatt avatták az uralkodóikat. Ez a fa a törzs területének közepén állt, jelképezve az egységet, a biztonságot és az összetartozást. Nem véletlen, hogy a mai napig ismert és a köznyelvben is alkalmazott kifejezés a családfa.

A fa megjelenése a mesékben, mondákban

Az égig érő fa megmászása a mesékben elsősorban a hősiesség próbáját jelenti. A fa a felsőbb világok lakóival való kommunikáció segédeszközévé válik, segítségével el lehet jutni a legfelső szintig, elérve a végső bölcsességet. Ezt a bölcsességet megszerezve aztán könnyen teljesíthetővé válnak a földi kihívások, amelyek végén egy boldog élet várhat a mesehősre.

A mesebeli sűrű erdő szolgál menedékül az üldözöttnek, de akár el is tévedhetnek benne a szereplők, később persze szerencsésen megúszva a kalandot, de tanulságokat szolgáltatva az olvasó számára.

Az európai mesék történetszálai gyakran még akkor is az erdőkhöz és a fákhoz kötődnek, amikor a szereplők be sem teszik a lábukat a rengetegbe. Favágók szerepelnek bennük, a főhős erdei állatokkal találkozik vagy rőzsegyűjtő öregasszonnyal, de az is előfordul, hogy valaki fává változik vagy fák segítik az útján gyümölcsökkel, esetleg varázslatos tárgyakkal.

Élményfestés a fák bűvöletében

Az egyik legnépszerűbb motívum a festészetben is a fák ábrázolása. Ez alól a Kreatív Liget Élményfestő Stúdió foglalkozásai sem kivételek. Mindig találhatsz a kínálatunkban többféle lehetőséget is, ami a fák megfestését illeti. Egyénileg vagy párban is lehet hozzánk jönni és elkészíteni az élményfestés alkalmak 3 órája alatt egy csodálatos képet, amelyet aztán azonnal haza lehet vinni.

Nézz körül az Események menüpontban, találd meg a kedvedre való képet és jelentkezz az élményfestésre! Szeretettel várunk!