A blogon olvasható bejegyzés a színek jelentéséről és a színkeverés módozatairól is. A mostani cikkben pedig arról lesz szó, hogy milyen színpárosok „működnek” jól a képzőművészetben vagy akár a lakberendezésben. Ezek azok a színpárosítások vagy színhármasok, amelyek együttes használata mindenképp harmonikus eredményt ad. Ha egy ilyen festményre vagy akár helyiségre ránézünk, nem biztos, hogy tudatában vagyunk, hogy miért, de azt érezzük, hogy minden a helyén van.
A színek harmóniája
Aki a színek harmóniájáról beszél, két vagy több szín együttes hatását ítéli meg, amely minden esetben szubjektív. A tapasztalatok és a kísérletek, amelyeket a témában végeztek azt bizonyítják, hogy a harmónia és diszharmónia megítélésében az emberek véleménye igencsak eltérhet egymástól a színek esetében is.
Az átlag szemlélő többnyire azokat a színösszeállításokat nevezi harmonikusaknak, amelyekben hasonló karakterű színek szerepelnek, vagy különböző színek azonos tónusértékei. Ezek a színek erős kontrasztok nélkül állnak egymás mellett. A színek harmóniájára és diszharmóniájára vonatkozó kijelentések általában csak a kellemes-kellemetlen és szimpatikus-antipatikus benyomások érzelmi vetületére vonatkoznak. Az efféle kijelentések csupán személyes véleménynek tekinthetők, és nincs objektív értékük.
Ki kell emelnünk a színharmónia fogalmát a szubjektívan meghatározott érzelmi kötődésből, és áthelyezni az objektív törvényszerűségek közé, hogy megértsük a működését. A harmónia egyensúlyt jelent, az erők szimmetriáját. A színes látás közben lezajló fiziológiai folyamatok megfigyelése közelebb vihet a probléma megoldásához. Nézzük hogyan.
Ha tekintetünket egy ideig egy zöld négyzetre függesztjük, majd behunyjuk a szemünket, megjelenik benne az utókép, egy vöröses színű négyzet. Ha pedig vöröses négyzetre nézünk, utóképként zöld négyzetet láthatunk. Elvégezhetjük ezt a kísérletet valamennyi színnel, így észre fogjuk venni, hogy utóképként mindig a komplementer színt fogjuk látni. A szem megköveteli, sőt létrehozza a komplementer színt, ezzel megkísérli helyreállítani az egyensúlyt.
Az egyensúly érdekében tehát a legtöbb, amit tehetünk, hogy jól megkomponált színkombinációkat hozzunk létre.
A színek párosítása a lakásban vagy a festővásznon
Otthonunk legdinamikusabb elemei a színek. Egy-egy tónussal vagy egy vele harmonizáló színpárral akár az egész otthonunk hangulatát könnyedén megváltoztathatjuk.
Az elsődleges (primer) színek a piros, a kék és a sárga, a másodlagos (szekunder vagy kevert) színek a narancs (sárga + piros), a lila (piros + kék) és a zöld (sárga + kék), a harmadlagos színek pedig egy elsődleges és egy másodlagos szín keveréséből állíthatók elő (pl. kék + zöld = kékeszöld). A színkör ezekből a színekből áll és összesen 12 cikkelyre oszlik. A pszichológiai hatást tekintve két félkörre bontható. A meleg árnyalatokra (sárga, narancs, vörös, bíbor), amelyek aktívak és a nyugtató, hideg érzetet adók passzívakra (zöld, kék, türkiz, ibolya).
Tartsuk szem előtt azt a törvényszerűséget, hogy az élénk, meleg színek kisebb felületen is erős hatást keltenek, míg a mélyebb, hideg, illetve a semleges színek nagyobb felületen is bátrabban alkalmazhatók. Természetesen egy adott árnyalat érvényesülése nagyban függ az aktuális fényviszonyoktól is.
Kísérletezhetünk egymást „ütő” színekkel is, de ilyenkor a tér vagy a festmény mozgalmassá, néha túlzottan zsibongóvá válhat. Az ellentétes színeket úgy találjuk meg, ha a színkörön a választott színt komplementerének szomszédjával társítjuk. Ilyen – elsőre furcsának tűnő – pár például a világoskék és az okkersárga.
Neutrális színeknek nevezzük a fehéret, a feketét, a szürkét, de ide soroljuk a barnás és bézs tónusokat is, mert pszichológiailag semleges hatásúak. Minél élénkebb, erősebb színnel párosítjuk ezeket a színeket, annál jobban felerősítik egymás hatását. Garantált a harmonikus végeredmény, ha a nagyobb felületeken a neutrális színárnyalatokkal teremtjük meg a hátteret, majd jól elhelyezett kontrasztos színekkel dobjuk fel a teret vagy a képet.
főoldal
események
kosár
menü