Egyre kevesebbszer fordul elő mostanában, hogy hótakaró fedi a tájat a téli hónapokban Magyarországon. Pedig a hóval fedett táj nem csak esztétikai élmény, hanem hasznos az őszi vetés számára is. A szántóföldeket befedő nagy fehér hólepel megvédi a vetést a széltől, a madaraktól, az erős fagytól és olvadáskor pedig elegendő vizet is biztosít a növényeknek.
Amikor mégis havazik és fehérbe borul a táj, sokunkban felmerül a kérdés, hogy vajon miért fehér a hó vagy legalábbis a szemünk miért látja annak? Ugyanez a kérdés foglalkoztathatja a Kreatívliget Élményfestő Stúdió foglalkozásain téli tájat festő résztvevőket is. Bár ők már azt is tudhatják, hogy a fehérnek is lehet sokféle árnyalata és ha a havas tájra árnyékokat is festünk, akkor még több árnyalat és szín kerül rá a képre.
A hóesés
A régi népmese úgy magyarázta, hogy Holle anyó rázta ki jó alaposan a tollas paplanját fenn az égben, más spirituális irányú magyarázatok szerint viszont az angyalok szeretete hullik ilyenkor ránk.
A valóságban egyszerűbbnek tűnik, hogy hogyan képződnek a hópelyhek. Hónak a 0 Celsius fok alatt képződött csapadékot nevezzük, amely a vízpárát tartalmazó levegő szakaszos lehűlésével jön létre. Ilyenkor a levegőben képződött jégrészecskék további jégrészecskékké fagynak, és hókristállyá egyesülnek. A hó laza és könnyű szerkezetű, amíg külső hatás nem éri.
Ez így mind rendben is van, de miért látjuk fehérnek a havat? Miután az egyértelmű, hogy sem a víz, sem pedig a jég nem fehér, így jogos a kérdés a hó színét illetően. Ahhoz, hogy világosabb képet kapjunk arról, hogy miért tűnik fehérnek a hó, először meg kell néznünk, hogy mi az a szín, illetve hogyan működik a színek látása.
A látás
A szemünk egy olyan érzékeny szervünk, amely az elektromágneses sugárzás egy adott spektrumát érzékeli. Ezt nevezzük úgy, hogy a látható fény spektruma.
A spektrum különböző hullámhosszait vagy intervallumait különböző színekként érzékeljük. A hosszabb hullámok vörösnek tűnnek számunkra, míg a rövidebb hullámok kéknek. A fény, amikor elér egy objektumot, áthaladhat rajta, kölcsönhatásba léphet vele, vagy teljesen visszaverődhet róla.
Ha egy maroknyi jeget leteszünk egy maroknyi hó mellé, akkor elég szembetűnő a különbség. A színeik ugyanis egyáltalán nem egyeznek meg. Az egyik pont úgy néz ki, mint a víz, csak szilárd halmazállapotú, a másik pedig csillogó fehér színű, és egyáltalán nem tűnik átlátszónak.
A hó színének látása
Az érzékelt megjelenést a tárgyak alakja és a mérete is meghatározza. A hó sok apró jégkristályból áll, és amikor a fény találkozik vele, akkor áthalad az első kristályrétegen, és közben „kicsit elhajlik”. Innen átjut egy új kristályba, és ez a folyamat újra és újra megismétlődik.
Miután azonban a tiszta jég áttetsző (alig nyeli el a fényt, és a sugarak többsége csak áthalad rajta), ennek a fénynek a színe nem változik, és ezért még mindig fehérnek látjuk, amikor kilép a jégkristályból, hogy így érjen el a retinánkhoz.
Miután a hó apró kristályokból áll, ezért a részecskék a fény „színeit” szabálytalanul keverve, teljesen visszaverik, és pont ezért látjuk őket fehérnek. Tehát úgy is magyarázhatjuk a jelenséget, hogy azért fehér a hó, mert minden színt visszaver.
Míg a sima tárgyak tükörként verik vissza a fényt, a durva felületek ezt inkább szétszórják, de az is fontos, hogy honnan nézzük azokat. A hóban található kristályok simák, így mindegyik visszatükrözi a fényt, ám amikor újra összekapcsolódnak, általánosan szétszórnak. Így lehetséges az, hogy bizonyos körülmények között a hó kék, lila vagy akár rózsaszín árnyalatúnak látszik.
Havas tájképek festése
A hó élethű megfestése legalább akkora kihívás, mint vizet festeni, de mint mindennek, a havas tájképek festésének is megvannak a maga trükkjei. Ezeket is lépésről lépésre megmutatjuk a KreatívLiget Élményfestő Stúdió foglalkozásain.
főoldal
események
kosár
menü