1900-ban Suzanne Louise Marie Marion néven látta meg a napvilágot a Suzy Solidor művésznevű francia énekes- és színésznő. A 20. század egyik legtöbbször lefestett nőalakja lett, az emancipáció szimbóluma. Az első nők egyike, aki nagy nyilvánosság előtt felvállalta leszbikusságát és ezt a művészetében is megjelenítette. Annak ellenére, hogy rengeteg festményen láthatjuk, sokszor nem is gondolnánk, hogy ugyanaz a modell néz ránk a képről. Mindez nem a festők ügyetlenségét mutatja, hanem azt a tényt, hogy Suzy különleges leleményességgel tudta változtatni a külalakját. 225 festő készített róla portrét, többek között Tamara de Lempicka, Pablo Picasso, George Braque, Francis Picabia.
Egy sikeres élet nehéz kezdetei
Gyermekkoráról és korai éveiről nem sokat tudni, édesanyja egyedülálló anyaként vállalta Suzyt. Anyja bejárónőként dolgozott, többek között annál a férfinél is, aki Suzy apja volt. A férfi sosem vállalta fel a lányát, Solidor azonban fontosnak és érdekesnek tartotta származását. Apja ugyanis Robert Surcouf kalóz leszármazottja volt, és ezt a tényt Suzy nagyon izgalmasnak találta, számos alkalommal készíttetett festményt magáról tengerhez kapcsolódó környezetben. Anyja 1907-ben végül megházasodott, így a kislányt nevelőapja nevére vette, ezután Suzy Rocher néven élte tovább életét. 17 éves volt, mikor az első világháború kitört, ekkor Suzy önkéntesnek állt, mentőautó vezető lett.
Kitartott szeretőből ünnepelt sztár
A háború után költözött Párizsba, ahol egy régiségkereskedő, Yvonne de Bremond d’Ars szeretője lett. Csinos megjelenésével, különleges arcával elbűvölte a gazdag asszonyt, aki nem is sajnált tőle semmit. “Ő alkotott meg engem” – nyilatkozta Suzy évekkel később első szeretőjéről. S valóban, Yvonne sokat hozzátett Suzy későbbi pályafutásához. Támogatta, hogy énekórákat, beszédórákat vegyen és az első róla készült képek is az ő megrendelésére készültek. Ebben az időszakban választotta magának a Suzy Solidor művésznevet is.
A pár kapcsolata 10 évig tartott, Suzy ekkor elégelte meg a kitartott szerető státuszát és fogott bele a saját karrierje építésébe. 1932-ben nyitotta meg a francia fővárosban éjszakai mulatóját, a La Vie Parisienne-t. A hely rendkívül népszerű lett, a jómódú meleg és leszbikus közösség kedvelt találkozóhelyévé nőtte ki magát. Igen előkelő és drága volt, művészek arisztrokraták adták egymásnak a kilincset. A színpadot és az egész helyet Suzyről készült képek díszítették, erre a művésznő különösen büszke volt. Már karrierje csúcsán is el kezdték róla rebesgetni, hogy ő a legtöbbször lefestett nő, ezt nem győzte ő maga is hangsúlyozni. Párizs ünnepelt kabarésztrája lett, a pletykarovatok roskadoztak a róla szóló szaftos hírektől és ő rendkívül élvezte az ezzel járó ismertséget.
Solidori alapelvek a túlélésért
Solidor az 1930-as években volt a csúcson, ünnepelt sztár, sanzonénekesnő volt, akinek búgó hangját tucatnyi felvétel őrzi a mai napig. Bár a férfiakat sem vetette meg, nyíltan vállalta vonzódását a nők felé, s ezt a dalaiban sem titkolta. Sikere vélhetőleg töretlen lett volna, ha a történelem közbe nem szól a második világháború kitörésével. Mikor a németek elfoglalták Párizst, Suzy élete is veszélybe került. Az volt a szerencséje, hogy megjelenése beleillett az árja faji ideológiáról alkotott képbe, hírneve miatt pedig még leszbikus hajlama felett is szemet hunytak. A németek alkut ajánlottak számára: ha az ő szabályaik szerint dolgozik, megkímélik őt és a mulatóját is. Solidor elfogadta a feltételt, megalkuvását később solidori alapelvnek nevezte el, melynek az volt a célja, hogy megőrizhesse mindazt, amit elért a háború kitörése előtt. A La vie Parisienne náci katonatisztek egyik törzshelye lett, ő maga pedig gyakran énekelt a náci propoganda rádióban, a Radio-Paris-ban.
Suzy élete a második világháború után
A háború elmúltával kollaboránsnak kiáltották ki, annak ellenére, hogy a teljesen részeg katonatisztektől kiszedett információkat rendszeresen megosztotta a francia ellenállással. Az is ismert volt róla, hogy több zsidó honfitársának nyújtott segítséget a menekülésük során. Végül el kellett hagynia a hazáját, Amerikába ment, ahol végigturnézta az államokat, kedvenc festményeivel egyetemben. Az ötvenes évek elején tért vissza szülőföldjére, ahol próbálta ugyanazt az életet élni, mint előtte. De már semmi sem volt a régi, főként a teste, megjelenése, fiatal szépsége, pedig ezekre alapozta hírnevét. Kihívó, szexi öltözékét férfias ruhákra cserélte és önmagát Admirálisnak nevezte. Hogy könnyebben viselje új helyzetét, inni kezdett, de ettől csak még jobban elvesztítette a kontrollt önmaga felett.
1960-ban döntött úgy, hogy felszámolja párizsi életét és a francia Riviérára költözött, Haut de Cagnes városába. Itt egy hatalmas házat vett, melynek pincéjében szórakozóhelyet alakított ki. Mulatójának hamarosan híre ment és a város egyik fő attrakciójává nőtte ki magát. Suzy Solidor 1983-ban hunyt el, a legkedvesebb 43 festményét haláláig megőrizte, melyeket a Grimaldi Vármúzeumban lehet megtekinteni.
főoldal
események
kosár
menü