Érdekességek a napraforgóról

Ha a napraforgók és a festmények egyszerre kerülnek szóba, akkor általában mindenkinek legelőször Vincent van Gogh napraforgós képei jutnak eszébe, nem véletlenül.

Van Gogh hét napraforgós csendéletet festett. Az első négyet 1888 nyarán, majd ezeket az elkészült képeket téli magányában később még háromszor lemásolta. Ezek a festmények ma a világ legnagyobb múzeumaiban találhatók és a világ legdrágább képei közé tartoznak, akkoriban nem kellettek senkinek. Aki mindet meg szeretné nézni, annak bizony mélyen a zsebébe kell nyúlnia és még akkor is csak ötöt tud megnézni. Van napraforgós festmény Londonban, Münchenben, Amszterdamban, Amerikában és Japánban is. Egy festményt titkos helyen őriz 1948 óta egy milliárdos, és soha nem adja kölcsön, csak a legjobb barátai láthatják, egy kép pedig elpusztult a második világháború alatt.

Koyata Yamamoto, a híres műgyűjtő tengerparti háza is egy bombának vált áldozatául, és az ott keletkezett tűzben elégett Van Gogh egyik napraforgós képe is. Az egyetlen, amelynek kék volt a háttere.

Van Gogh pár hónappal a napraforgós képek megfestése után levágta a saját fülét (más vélemények szerint barátja, Paul Gauguin vágta le neki), majd elmegyógyintézetbe került, és öngyilkos lett.

 

A napraforgók és a Fibonacci számsor

A Fibonacci-számok a matematikában az egyik legismertebb sorozat elemei. A nulladik eleme 0, az első eleme 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk.

Az egymás melletti számok hányadosa 1.618 – vagyis a titokzatos Phi, ami az aranymetszési állandó. A természetben gyakran megtalálható ez a számsor, még ha ezt nem is gondoljuk elsőre. Fibonacci-spirálba rendeződnek a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a málna szemei, a karfiol rózsái és a napraforgó magjai is. Ez pedig a tökéletes szépség arányszáma. Keresve sem találhatott volna Vincent van Gogh jobb alanyt a festményeinek a napraforgóknál.

Tények a napraforgókról

Minden napraforgó több ezer pici virágból áll. A sárga szirmok és barna középrészek egy-egy virágot jelentenek. Egy nagy napraforgó tányérban akár 2000 darab ilyen kicsi virág is lehet.

Ha a lakásban szeretnénk gyönyörködni a napraforgókban, és vázába szeretnénk tenni, akkor korán reggel kell leszednünk, mert délutánra összehúzódik a tányérja.

A napraforgó őshazája Észak-Amerika, ahol mintegy ezer éve háziasították. Az emberiség gyorsan felfedezte, hogy nem csupán a virágja szép, és pirított magja finom, hanem megtapasztalták, hogy olaj is kinyerhető belőle. Olajának kedvező élettani hatásai miatt a napraforgó gyógynövénynek számít. Magyarországon a legfontosabb, a legnagyobb területen termesztett olajnövény.

A napraforgó magja a madarak egyik kedvenc eledele is. Ha jót akarunk nekik, akkor ezt tesszük a kerti madáretetőkbe, főleg a téli hónapokban és akkor megcsodálhatjuk őket. Egy napraforgó tányér egyébként átlagosan 1000-2000 magot tartalmaz.

Jelenleg mintegy 70 féle napraforgó fajta ismert a világon. Mindegyikük a görög szóból származó Helianthus nemzetséghez tartozik, de az egyes fajták formája egészen eltérő lehet. Vannak olyanok, ahol a mag kevesebb és a sárga szirom hatalmas, és fordítva is lehet ez.

 

Miért forog a napraforgó?

A napraforgó képes olyan mozgásra, ami követi a nap állását az égen. Őseink már több ezer éve rácsodálkozhattak erre a nem mindennapi jelenségre, de egészen 2016-ig senki nem jött rá, hogy mi az, ami irányítja a folyamatot.

A kutatók több kísérletet is elvégeztek. A vizsgálatok során azt látták, hogy a napraforgó szára az egyik oldalon gyorsabban növekszik, mint a másikon. A reggeli időben egyes gének sokkal nagyobb számban működtek a szár kelet felé eső részén, majd délutánra ez megfordult. Mindezek ismeretében elmondhatjuk, hogy először a szár egyik oldala nő, majd a másik.

Ez alapján két növekedési mechanizmust dolgozik a napraforgóban. Az egyik a növény normál növekedését működteti a rendelkezésre álló fény függvényében, a másik pedig a belső, biológiai óra szerinti növekedés, ami a szárat egyik majd másik irányba hajlítja.

A kutatók azt is észrevették, hogy a kelet felé fordult napraforgók reggelente hamarabb felmelegednek és emiatt ötször annyi rovart vonzanak a virágzatukhoz, mint a nyugat felé fordult társaik. A Nap felé fordulás tehát egyfajta evolúciós előnyhöz is juttatja a virágokat, hiszen amelyik a legmelegebb, azt fogják a legtöbben beporozni, így a szaporodási siker borítékolható.

 

A napraforgók fakulása

A leghíresebb napraforgós festményeknek, amelyeket Vincent van Gogh készített, csodálatos sárgája gyorsan fakult az utóbbi évtizedekben. A hét napraforgós festményből négy van veszélyben, ezeket olyan festékkel festette Van Gogh, amelyet a 19. század második felében használtak. A sárga festék ólom-kromátból áll, ami az ólom krómsavas sója. Ez az anyag vízben szinte oldhatatlan és mérgező hatású.

Van Gogh háromféle sárgát kevert, ezzel érte el azt a színhatást, amit a képeiről ismerhetünk. Az évtizedek alatt ezek a színek folyamatosan fakultak és változtak. A gond az, hogy nem tudni, melyik az eredeti és melyik a megfakult sárga.

A kutatók egy hordozható spektrométerrel és egy röntgengéppel meg tudják állapítani, hogy a festmények egyes részein milyen rétegek vannak. Ebből aztán tudnak a festék összetételére is következtetni, így talán rá tudnak jönni arra, hogy mely színeknél van veszély a további fakulásra.

A már bekövetkezett károkat sajnos már nem tudják visszafordítani, de talán meg tudják előzni, hogy tovább romoljon a helyzet.

Ha kedvet kaptál tulipánokat vagy akár más virágokat festeni, böngészd át az aktuális lehetőségeket az Események menüpontban és gyere el a KreatívLiget Élményfestő Stúdióba alkotni. Szeretettel és sok inspirációval várunk!

Blog

A római kori festészet

A római kori festészet

A festészet különböző korszakait és stílusai bemutató cikksorozatunk az időszámításunk szerinti X. századtól foglalkozik ezzel a szerteágazó témával, és egyáltalán nem szerepel benne a megelőző időszak, sem annak meghatározó szereplői. Most ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni valamelyest és sokak személyes kedvencét, a római kort vesszük górcső alá a festészeti vonatkozások szempontjából.   Művészetek a római korban A római kultúra és művészet egyik meghatározó alapja a vallás, amelyre erősen hatott a görög többistenhit, tulajdonképpen „átvették” a görög isteneket a saját vallásukba, új néven nevezve őket. A művészet alakulására is nagy hatással voltak a görögök, egész pontosan a kézművesek, a művészek és a tanítómesterek, mivel ők is nagy számban érkeztek bevándorlóként vagy behurcolt rabszolgaként a hatalmas változásokon keresztülmenő Római Birodalomba. Az időszámításunk előtti III. századig a képzőművészetek fejlődése meglehetősen lassan zajlott. A római művészetek kialakulásában jelentős hatása volt az ősi itáliai, ezek közül is elsősorban az etruszk művészek alkotásainak. A görög művészet hatása csak később válik uralkodóvá, abban az időben, amikor a hódító hadjáratok során elsősorban a görög szobrászat kiváló alkotásait tömegével hurcolják hadizsákmányként Rómába. Az i.e. II. századtól  a görög vagy görög hatású szobrok szinte elmaradhatatlan tartozékai lettek a római középületeknek és az előkelő lakóházaknak. A szobrokra mutatkozó egyre növekvő kereslet

Olvass tovább »

Alkotni nem csak a vászonra lehet – Julian Beever

A legtöbb embernek az aszfaltkrétáról a gyerekek jutnak eszébe. Az ugróiskolák, az írni tanuló gyerekek feliratai, a lábunk előtt heverő jellegzetes gyerekrajzok. Azonban létezik egy szűk -művészekből álló- réteg, akik meglátták a fantáziát ebben a rajzeszközben és észrevették a  “vásznat” az aszfaltban, vagy útburkolatban. Ezen alkotók témái az utcán hevernek – jelen esetben szó szerint is. Egyik leghíresebb aszfaltrajzoló az angliai Julian Beever, aki bizonyos szögből nézve a torzulás miatt térhatású képeket alkot a járókelők örömére – vagy épp ijedelmére.   Julian titka: az anamorfózis  A görög ana- (vissza-) és morphosis (változás)  szavakból alkotott kifejezést először egy Gaspar Schott nevű német jezsuita  használta az 1650-ben megjelent Magia Universalis c. könyvében. A perspektivikus anamorfózis azokat a felismerhetetlenné torzított képeket jelenti, amelyek csak egy különös nézőpontból válnak láthatóvá. Julian Beever a “street art” egyik jeles képviselőjeként ezt az ábrázolásmódot használja alkotás közben.   Beever, a tehetséges életművész Julian Beever 1959-ben született Anglia kellős közepén, egy Cheltenham nevű településen. Két éves volt, mikor  Melton Mowbrayba költözött a Bevver család egy szép, 1920-as években épült házba, amelyet gyönyörű kert és gyümölcsös ölelt körül. Itt alakult ki benne a természet és a vadon iránti élénk érdeklődés. Állami iskolákba járt, majd művészetet tanult az angliai Leeds

Olvass tovább »

Tévhitek az élményfestésről

Sokan hallottak már az élményfestésről és van, aki már ki is próbálta vagy folyamatosan jár ilyen foglalkozásokra. Sokan azonban még nem is ismerik ezt a fajta kreatív kikapcsolódási és hobbi lehetőséget, illetve sokakban tévhitek élnek azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent ez a fajta festészet és hogyan kell elképzelni egy ilyen foglalkozást. Ezeket a tévhiteket szeretnénk most egyszer és mindenkorra eloszlatni.   Az élményfestés nem más, mint egy festőtanfolyam Valójában egy élményfestés foglalkozáson nem kimondottan képzőművészeti oktatás zajlik és nem képzőművészeti alkotásokat hoznak létre a résztvevők. A folyamat során nem az adott mű és annak tartalma a fontos, hanem maga az alkotás öröme. Az élményfestés meghozza az alkotókedvet és további festésre sarkallja a résztvevőket. Ez az élmény főleg azoknak új és érdekes, akik korábban még nem végeztek ilyen szabadidős tevékenységet. Az egész inkább szórakozást és kikapcsolódást jelent, mint munkát vagy feladatot. Csak az jöhet el egy élményfestés foglalkozásra, aki már tanult korábban festeni Valójában mindig úgy vannak felépítve a foglalkozások, hogy azokon annak is sikerélményben lehet része, aki még soha életében nem fogott ecsetet a kezében. Vagy utoljára az iskolai rajzórán tette ezt, amikor pedig kötelező volt és soha nem okozott neki különösebb örömet. Ezt az állapotot úgy tudjuk elérni,

Olvass tovább »
főoldaleseményekwebshopkosármenü