Kevésbé ismert festők – Gustave Caillebotte

Híres festőkről szóló cikksorozatunkban csupa olyan művész munkásságát mutattuk be olvasóinknak, akiket nagy valószínűséggel már ismertek valamennyire a festészet és a képzőművészet iránt érdeklődő és nyitott szemmel járó műkedvelők.

Ebben a sorozatban felbukkant többek között Pablo Picasso, Salvador Dalí, Edvard Munch, Gustav Klimt, Vincent van Gogh, Claude Monet és René Magritte, hogy csak néhányat említsünk a híres kiválóságok közül. A magyar művészek közül külön bejegyzést szenteltünk Munkácsy Mihálynak, Szinyei-Merse Pálnak és Csontváry Kosztka Tivadarnak is, illetve a következő, akiről majd olvasni lehet ebben a hónapban, az Rippl-Rónai József lesz.

Szeretnénk a jövőben olyan festők képei és életműve iránt is felkelteni az érdeklődést, akik valamiért nem kerültek annyira előtérbe eddig, sőt akár teljesen ismeretlenek olvasóink számára. Első ilyen művészünk Gustave Caillebotte, aki francia volt, Párizsban született és a 19. század második felében élt és alkotott. Mi lehet a magyarázata, hogy ilyen kezdeti „adottságok” ellenére is kevésbé ismert a neve? Talán az, hogy Caillebotte sosem volt rákényszerülve arra, hogy a képei eladásából éljen meg, mert a családja tehetős volt és mindig volt elég pénze.

Caillebotte élete és szenvedélyei

Gustave Caillebotte francia festő és grafikus 1848. augusztus 19-én született Párizsban és 1894. február 21-én halt meg Gennevilliers-ben. A realizmus és az impresszionizmus határát jelentő festészeti korszak egyik meghatározó alakja. Nem csak a saját munkássága okán, hanem mert a kor tehetséges művészeinek támogató mecénása is volt.

1860-tól a családja sok nyarat töltött a Yerres folyó partján fekvő Yerres városkában, mintegy 12 kilométerre délre Párizstól. Ebben az időszakban kezdett el festeni. 1868-ban jogi diplomát szerzett, majd 1870 és 1871 között besorozták katonának és részt vett a francia-porosz háborúban. A háború után Léon Bonnat műtermében kezdte tanulmányozni a festészetet. Első műterme szülei házában volt. 1873-ban beiratkozott a Képzőművészetek Akadémiájára (École des Beaux-Arts), 1874 körül megismerkedett Edgar Degas-al és Giuseppe de Nittis-vel.

Amikor Argenteuilben Monet-val is találkozott, fokozatosan az impresszionisták legfőbb mecénása lett. Érdekesség, hogy őt festette le Renoir az Evezősök reggelije című kép előterében csaknem teljes alakban, amint egy fordított helyzetű széken ülve beszélget.

Vagyonával nem csak az impresszionista festőket támogatta és festményeiket vásárolta, hanem más hobbijainak is hódolt. Ilyen volt az orchideák gyűjtése és termesztése, valamint a jachtépítés és a textiltervezés is.

Caillebotte és az impresszionizmus

Caillebotte 1876-ban a II. Impresszionista kiállításon mutatkozott be nyolc festménnyel, köztük a Padlócsiszolókkal. Ennek a képnek a témáját, a fapadlón dolgozó munkások ábrázolását akkoriban vulgárisnak találták, ezért 1875-ben vissza is utasították a hivatalos kiállítását. Abban az időben a művészek testülete a munkásosztályról csupán a földművelők kissé romantikus hangulatú ábrázolását tartotta csak elfogadhatónak. A Padlócsiszolók festmény ma a Musée d’Orsay-ban található.

Caillebotte halálakor az impresszionistákat még mindig nagyrészt elítélte a franciaországi művészetkritika, amelyet az ún. akadémikus művészet és különösen az Académie des Beaux-Arts uralt. Emiatt Caillebotte úgy gondolta, hogy ha nem körültekintő a végrendelete megfogalmazásakor, akkor a gyűjteményében található kulturális kincsek valószínűleg eltűnnek valami sokadrangú vidéki múzeumban. Ezért előírta, hogy a festményeket a luxemburgi palotában, majd később a Louvreban kell kiállítani. A francia kormány hallani sem akart ezekről a feltételekről.

Caillebotte azonban a végrendeletének végrehajtását Renoirra bízta. 1896 februárjában végül a francia kormány megállapodott Renoirral, és ezek alapján harmincnyolc festményt vittek a luxemburgi palotába. Ez a gyűjtemény jelentette az impresszionisták első bemutatóját egy nyilvános helyszínen Franciaországban.

Végül évtizedeken át tartó huzavona után 1928-ig kellett várni, hogy ezek a művek ünnepélye­s keretek között bekerüljenek a Louvreba.

Caillebotte emlékezete

Testvére, René 1876-os halála után Caillebotte meg volt győződve arról, hogy saját élete is rövid lesz, ezért már a húszas éveiben megírta a végrendeletét. A végrendeletben Caillebotte nagy gyűjteményt hagyott hátra az államnak. Ez a gyűjtemény a halálakor végül hatvannyolc festményt tartalmazott különböző művészektől. Camille Pissarro tizenkilenc, Claude Monet tizennégy, Auguste Renoir tíz, Alfred Sisley kilenc, Edgar Degas hét, Paul Cézanne öt, és Édouard Manet négy képe volt Caillebotte hagyatéka.

Caillebotte negyven saját művét a Musée d’Orsay őrzi. A Boulevard Haussmann egyik erkélyéről kinéző férfit ábrázoló festménye valamivel több mint 14,3 millió dollárért kelt el a 2000-es évek elején.

Élményfestés impresszionista stílusban

Ha közel áll hozzád ez a festészeti irányzat, keresd a megfesthető képeket a KreatívLiget Élményfestő Stúdió kínálatában.

Amíg nincs lehetőség személyes találkozásra és az élményfestés alkalmak megtartására, addig nézz körül a webáruházunkban, ahol megtalálhatod a legnépszerűbb képeinket házhoz rendelhető csomagban, vagy választhatsz akár kész festményeket is, amelyekkel dekorálhatod otthonodat.